Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-316

3Í6. országos ülés 19Í1 deczember 18-án, hétfon. 399 is, a másik is, az állam és az egyház is a maga szférájában nincs alárendelve egyik a másiknak, hanem az állam és az egyház koordinált és nem szubordinált hatalmak. Végül, noha egymástól teljesen függetlenek a maguk szférájában, mégis egymásra vannak utalva, és az államnak is az egyházzal, az egyháznak is az állammal szemben bizonyos jogai és kötelességei vannak. Míg ezeket a jogokat kölcsönösen tiszteletben tartják s mig ezeket a kötelességeket kölcsönösen teljesitik, addig összhang van ezen két hatalom között, és ennek az összhangnak, ennek a harmóniának áldásos következményeit kölcsönösen élvezik is. Épen ezért az egyház soha és semmi körülmények között sem szokta lazitani vagy felbontani azt az összeköttetést, a melyben az állammal van, hanem ellenkezőleg, az államok azok, a melyek lazitani szoktak, sőt szét is tépik nem egyszer ezen kölcsönös relácziót és a »szabad egyház a szabad állambans-féle hangzatos elvet hangoztatva, valósággal lenyűgözik az egyházat, ugy hogy azokban az államokban az az elv, hogy »szabad egyház a szabad államban« annyit jelent, hogy az államnak mindent szabad, az egyháznak pedig semmit. Mivel pedig az egyház nagyon jól tudja és látja, hogy a »szabad egyház a szabad államban<<-féle elv végkonzekvencziája rendesen az egyház jogainak, az egyház szabadságainak lenyügözése vagy teljes tönkretétele, azért mindenütt, minden időben mindig szót emelt, mindig tiltakozott az elválasztás ellen, sőt damnálta azon elveket és ha valahol a szeparácziót mégis végrehajtották, könnyes szemekkel nézte és tűrte vagy nézi és tűri azokat a szétdúlt állapotokat és azokat minél előbb szanálni akarja vagyis az összeköttetést, az összhangot az állam és az egyház között visszaálütani. Nem áll tehát az, a mit Hock t. képviselőtársam szintén mondott volt, hogy »most már egészen máskép gondolkoznak Róinában«, mert ott bizony most is helytelenítik, damnálják a »szabad egyház a szabad államban« elvét, az államnak az egyháztól való elválasztását, ennek minden kisérletét, irányát és minden bevégzett tényét. De, t. képviselőház, az autonómia nem is az egyháznak és az államnak szétválasztása, sőt ellenkezőleg, az egyház autonóm jogának, az egyház önkormányzati jogának és szabadságának törvényileg biztositott, törvénybe iktatott intézménye. A másik, a mire reflektálni akarok, t. ház, ez Kelemen Samu t, képviselőtársam egyik állítása. Kelemen Samu t. képviselőtársam azt mondotta, hogy »az oktatás lényegében állami feladat«. Én nagyon természetesnek tartom a t. képviselő urnak ezt a felfogását, mert azon irányzatnak, a melynek ő is egyik exponense és hive, végtörekvése az összes iskoláknak laiczizálása, államosítása, ámde ennek az egyedüli alapja, hogy nem mondjam ürügye, azon felfogás, az az elv, a melyet t. Kelemen képviselő hangoztatott itt, hogy t. i. az »oktatás lényegében állami feladat«. Hát nincsen igaza a. t. képviselő urnak. Sok és hosszú okoskodás helyett csak röviden, néhány szóval fixirozom azokat a megdönthetetlen axiómákat, a melyek fényesen rá fognak czáfolni az ő elméletére. Ezen axiómák közül az első igy hangzik : az államnak, mint államnak, — méltóztassék jól megérteni — az államnak, mint államnak, a saját jogán nincsen joga iskolákat állítani. (Ellenmondások és derültség a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Megmondom, hogy miért. (Ellenmondás jobbfelől.) Én nagyon jól tudom, hogy a t. képviselő urak azt az elvet vallják, a melyet Kelemen Samu t. képviselőtársunk, a ki ennek az irányzatnak az exponense, a melynek önök is hivei. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Megmondom, hogy miért nincsen joga. Az állam, mint állam, politikai hatalom, a melynek egészen más a feladata, más a czélja, más a foglalkozása, mint gyermekeket nevelni vagy tanítani. (Zajos ellenmondások a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. ) Barta Ödön : Nem gyermekeket nevel, hanem állampolgárokat! Molnár János: Ismétlem, t. képviselőház, hogy az államnak, mint politikai hatalomnak, ehhez joga nincsen. És nem is lehet a hivatása, nem is lehet a feladata, nem is lehet a joga olyan intézeteket felállítani, a melyek neveléssel és tanítással foglalkoznak, tudniillik iskolákat. (Elénk ellenmondások a közéfen.) Tessék megczáfolni, a mit mondok. Ezer esztendőkön keresztül nem állított az állam egyetlenegy népiskolát. Egy hang (a jobboldalon) : Spárta ! Molnár János: Tessék nekem mutatni egy példát, akár az ó-korból, erre. Spártában egészen más volt a helyzet, ott nem voltak népiskolák. Ifj. Erdély Sándor: Hát mi volt ? Molnár János : Az egész ó-korban a szó szoros értelmében vett népiskolák nem voltak. Tessék megnézni a rómaiakat. Ott is tudatlanságban növekedett fel a nép, és azok a gazdagok, a kik gyermekeiket tanittatni akarták, egyes értelmesebb rabszolgákat választottak ki, a kik tanították a gyermekeiket, de nem iskolákban. Innen maradt fenn az a szállóige is : Quem Dii odere paedagogum fecere. Es a Krisztus utáni időkben, 1700 esztendőn keresztül nem állított az állam iskolákat. (Ellenmondás a, jobboldalon és a középen.) Ifj. Erdély Sándor: De pénzt adott az egyháznak. Molnár János: Épen ellenkezőleg, az egyház állított iskolákat. Benedek János: Azért volt ez így, mert az egyháznak kellett iskolákat állítani abból a vagyonból, a melyet az államtól kapott. Molnár János: Ellenkezőleg, t..képviselő ur, az egyháznak mindenhol voltak iskolái, de az államnak nem voltak iskolái. Épen azt vitatom én, hogy nem az állam alapította az iskolákat, hanem a katholikus egyháznak voltak minden plébánián iskolái. (Zaj.) Azt hiszem, mindjárt meg fognak velem egyezni legalább is ötven perczentre. (Derültség.)