Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-316

398 316. országos ülés 1911 deczember 18-án, hétfőn. Simonyi-Semadam Sándor: Majdnem azt merném ezek után állítani, hogy a középiskola arra való, hogy az önálló inicziativát, az önálló szeUemet elbénitsa a gyermekben, mert hisz azt látjuk, hogy kevesebb kiválóság és kevesebb nagy ember alakult ki azokból a fiatalemberekből, a kik középiskoát végeztek, mint azokból, a kik nem végeztek. Mártonffy Márton : Franklin Benjámin ! Simonyi-Semadam Sándor: Ezekre azt méltóztatnak mondani, hogy ők született zsenik. Én ezt konczedálom, hogy született zsenik, hogy ezek a nagyságok, annak ellenére, hogy nem részesültek nevelésben és tanításban, mégis prevaleáltak. De merem állítani azt, hogy a középiskolában arra nézve semmi segítséget nem kap senki és merem állítani, hogy a középiskola szellemi fegyelme, már értvén az oktatást, a tanítás terén, inkább bénító, mintsem hogy a fiatal ember lelkét emelné. (Mozgás.) Tessék elővenni a statisztikát és méltóztassék számba venni, hogy a középiskolát végzett fiatalemberekből mi lesz. Tessék nézni, hová menekülnek és van-e bennük iniciativa, van-e szellemi munkaerő, kedv és akarat, azt fogják látni, hogy ha választania kell oly pálya közt, a hol dolgozni kell, bár anyagilag töbet hoz és szebb jövőt biztosit és olyan közt, a hol kevesebbet kell dolgozni, de többet lehet urizálni, ha kevesebb is a jövedelem, inkább az utóbbira fog menni. (Felkiáltások jobbról: Uri betegség ! Társadalmi baj !) Nagy hiba azt a faktort, a mely csak később érvényesül a fiatalemberben, előre tenni, csak azért, hogy ezt a hibás szisztémáját a középiskolának megvédjük. A VIII. osztályú gimnazista még nincs társadalmi befolyás alatt. (Ellenmondás jobbról.) Csak később kerül a társadalmi befolyás alá. Az igazi nagy befolyás az; mely az iskolában érvényesül, megbénítása, megerőtlenitése a szellemi munkának, az ambicziónak és önálló akaratnak. (Mozgás jobbról.) SiegesCU József: Mindenki ur akar lenni! Simonyi-Semadam Sándor: A kérdést felvetettem. Mindenesetre sokat lehet beszélni pro és kontra. En csak arra kérem a t. minister urat, méltóztassék megfigyelni, hogy valóban nevelnek-e akaratot a középiskolában. Van-e a fiatal emberekben elég akaraterő az élet küzdelmeivel szemben ? Tud-e megküzdeni az élettel oly erélylyel, mint joggal várjuk tőle, a mikor kilép az iskola padjaiból ? Nem akarom a t. ház türelmét sokáig igénybe venni. Csak egy tételt óhajtok még megpendíteni, mint pártunk nagy kívánságát, a katholikns autonómiát. Méltóztatik tudni, hogy évtizedeken át küzdünk érte, és a legutóbbi múltban már közel voltunk a megvalósításához. Azt hiszem, hogy a kormányzat kebelében nem lesz nehézség, ha nem is terjesztik be tökéletesen ugyanazt a javaslatot, de mindenesetre, miután már megvan egy javaslat, nagyon könnyű ahhoz hozzáalakítani a kormány intenczióját és megtalálni azt a javaslatot, a mely a katolikusokat az országban kielégíti. Azt hiszem, hogy a felekezeteknek nagy joguk van és büszkeségük a közoktatásban való közreműködésükre hivatkozni, minden felekezetnek az országban ; de kétségtelen, hogy a kathoükusok sem állnak e téren a többiek mögött, és hogyha a többi felekezetnek joga volt az autonómiát megkapni, igazságosan gondolkozó • ember előtt, azt hiszem, lehetetlen, hogy megálljon az a gondolat, hogy csak a katholikusok azok a minoris classis hazafiak, a kik autonómiát nem érdemelnek. (Mozgás és közbeszólások a jobbközépen.) Nem veszem magamnak sohasem azt a bátorságot, — hogy egy enyhe szóval éljek — hogy más felekezet dolgába beleszólnék, mert ezt nem tartom helyesnek, és oly indeczensnek tartom azt, hogy más felekezetű ember más hitvallásuak dolgába beleszóljon, hogy magamnak ezt sohasem engedem meg. (Helyeslés balról.) T. ház ! Zárom is ezzel beszédemet, és arra kérem a t. közoktatásügyi minister urat, legyen kegyes ezeket a momentumokat megfontolni és a mennyire lehet, a katholikus autonómiát megvalósitani. (Helyeslés a balközépen. Felkiáltások : Szünetet kérünk!) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Juríga Nándor! (Nincs itt!) Molnár János ! (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk!) Elnök: Molnár János képviselő ur van felhiva ; méltóztassék beszédét megkezdeni. Molnár János: T. képviselőház! Nem volt szándékom felszólalni, azonban az előző beszédekben két olyan kijelentést hallottam., a melyet lehetetlenség szó nélkül hagynom. Az egyik Hock János t. képviselőtársamé. Hock t. képviselőtársam ugyanis az ő fascináló ékesszólásával olybá állította oda a »szabad egyház a szabad államban«-féle elvet, vagyis az egyháznak és az államnak különválasztását, mintha ez valami kívánatos és helyes dolog volna, olyannyira, hogy még Kómának azt az intézkedését is helyteleníteni látszott, a melylyel az a de Lammenais és társai-féle akcziót elnémította, a mely akczió a »L'Avenir« czimű lappal együtt azt a hírhedt »szabad egyház a szabad államban«-féle elvet megvalósítani törekedett. A mint'mindnyájan tudjuk, az állam is, az egyház is jogi értelemben teljes, tökéletes társaság. Az állam is, az egyház is szuverén a maga szférájában, bírván a szuverenitásnak kellékeit, t. i. a legislativ, a judicativ és a coercitiv hatalmat, vagyis a törvényhozási, a bíráskodási és a fenyitési hatalmat. Azután az állam is, az egyház is a maga szférájában független, ugy hogy az egyik a másiknak a revierjében nem vadászhat, egyik a másik szántóföldjébe be nem vághatja sarlóját. Az egyik