Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-316

316. országos ülés Í911 deczember 18-án, hétfőn. 39? Simonyi-Semadam Sándor: Az én t. képviselőtársam sokáig volt a kultuszmiiusteriumban (Zaj.) — Szász Károly képviselő urnak szólok — neki módjában állott volna még a tankönyveknél is, mert azokra is nagy belfolyása volt és a tanárokra is volt befolyása, azoknak az u. n. egyeseknek, a kikről, ugy látszik, nagyon sokan tudnak t. képviselőtársaim, mert nagyobbrészt helyeseltek, tehát sok ilyen egyes lehet, azoknak kis korrektivát adni. Az a fiatal ember vizsgázik abból, hogy elmond 100 vagy 200 növénynevet, ugyanannyi bogár- és lepkenevet és ugyanannyi állatnevet s az eredmény az, hogy valósággal megutálja a természettudományt. Ugy voltunk mi a latin klasszikusokkal : mikor kijöttünk az iskolából, feléjük sem néztünk és örültünk, hogy nem láttuk őket, mert annyira meggyülöli és utálja az ember, mivel azoknak a szellemét, a lelkét nem értheti meg és nem is érti meg, mert a nyomorult szöveggel, a nyelvtannal, a szintaxissal van lefoglalva és azzal kinozzák agyon, mert ha nem használ »ouin«-t ott, a hol kell, szekundát kap. Az a tanuló tehát nem a lelkét, a szellemét tudja annak, a mit olvasni kell, hanem ezt a lényegtelen, mellékes dolgot. Mert utóvégre, szent Isten, talán nem mindig használták ugy, a mint a mai latin nyelvtanárok megkonstruálták, azt a latin nyelvet; hiszen majdnem ezer éves fejlődésen ment át. Mily jogon kivánja akkor X. vagy Y. tanár azt, hogy épen ilyen módon csinálják meg annak a mondatnak a szerkezetét, mert ha nem, megbuktatnak egy gyermeket ? Egy hang (jobbfelóí) : Nem buktatják meg ! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőtársam talán érdekelve van itt ebben a kérdésben, talán nem buktatja meg; lehet, hogy vannak tanárok, a kik igazán bölcsen, nagy pedagógiával és filozófiával nevelik a gyermeket, de azt méltóztassék szintén konczedálni, hogy ez kivétel és, sajnos, kevés kivétel, de szép kivétel. Hisz ily kivételhez volt szerencsém például akkor, a mikor a gimnáziumba jártam. Petrovics .volt a latin tanárom, és daczára annak, hogy — őszintén megmondom — nem szerettük a latin nyelvet, olyan kedvet tudott belénk önteni, hogy önszántunkból olvastunk latin klasszikusokat és kimentünk hozzá referálni. De, engedelmet kérek, a végén mégis csak megutáltuk. Hiszen nem érti meg az a fiatalember azt, a mit olvas, azokat a háborúkat, mert a latin irók vagy háborúkat irnak vagy szónoklatokat, és egyáltalában nem, vagy kevés filozófiát és azután verseket, kötött dolgokat, a melyek egy fiatal gyerekre nézve egyenesen kétségbeejtők. Az összes tantárgyakra merem állitani, hogy nem azért tanitják, legalább is nem látom azt az érzéket, hogy az életben is használhassa és az a fiatalember gondolkozást, eszmét és uj produktív szellemi munkát bazirozhasson arra, egyedül csak azért tanitják, hogy a bizonyítványba egy kalkulus jöjjön be. Ezek az én ínpresszióim, bár egész őszintén megmondom és meg is kell mondanom, nehogy abba a gyanúba essek, mintha a fiam gimnáziumáról volna szó, a hol ő tanul, hogy őt véletlenül elég jól és megfelelően tanitják és én a magam részéről is meg vagyok elégedve az ő nevelésével. Mártonffy Márton : Ez hazabeszélés ! Simonyi-Semadam Sándor: Nem beszélek haza, de nem szeretném azt, hogy ebből a támadásból, ebből a kritikából valaki mást értene. (Zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Ezek vonatkoznak arra, hogy a fiatalember nem tanul meg gondolkodni, önálló szellemi munkát végezni, mert problémák elé nem állitják. A matematika az egyetlen, a hol, ha jó tanár van, valamit produkálhatna a fiatalember. Azonban sajnos, itt van a legkevesebb jó tanár. (Derültség.) Mert hiszen a matematika az a tárgy, a mit a legnehezebb igazán ugy tanitani, hogy a fiatalember meg is értse. Pedig matematikát csak ugy fog tudni, ha megérti és azon később tovább is gondolkozik. T. ház ! Én ezeket a szimptómákat óhajtottam a t. minister ur figyelmébe ajánlani. A korrektúrákat tegye meg ő. Különösen felhivom figyelmét arra, hogy ha valamelyik tantárgyat azért hagynak el, mert azt feleslegesnek, szükségtelennek találják, ne törekedjenek rögtön annak helyébe okvetlenül egy másikat betolni, mert hiszen jól fog esni annak a fiatal gyermeknek, ha nem kell neki okvetlenül 8-tól 1 óráig az iskolában ülni és mindenáron más és más, rá nézve meglehetősen nehéz szellemi munkát végezni. így vagyunk a görögpótlóval! Igazán komikus az egész. A görögöt egész okosan félretettük és fakultatívvá tettük. S ime, mi történt ? A görögpótló kötelező, sőt annyira kötelező, hogy az ebből való rósz kalkulus feltétlenül bukást jelent. Hát engedelmet kérek, szép dolog a görög mythologia és a kinek tetszik, az el is fogja olvasni és azután is fog aziránt érdeklődni, de hogy azért valakit meg kelljen buktatni, nem birom megérteni. Szász Károly: Nemcsak ebből áll a görögpótló ! Simonyi-Semadam Sándor: Tudom, hogy görög-pótló rajzból is ! Siegescu József: Irodalomból is! Magyar irodalmi olvasmányokból ! (Zaj. Elnök csenget.) Simonyi-Semadam Sándor: Ezt a részét a görögpótlónak nem diífikuláltam. (Halljuk ! Halljuk !) De diffikultálom azt, hogy olyan dolgokat kivannak és követelnek a gyermektől, a mikre igazán az életben semmi szüksége nincsen. Méltóztassék kissé széjjelnézni azok közt a férfiak között, a kik önálló szehemi munkásságuk folytán kiváló j>ozicziót nyertek akár anyagilag, akár a tudományok terén — kénytelen vagyok nagy példákra hivatkozni, egy Edisonra, egy Carnegiere stb., — ezek az urak mind néni végeztek középiskolát. Mártonffy Márton: Görögpótlót sem! (Derültség.)