Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-303

BÍÚ. országos iilés 1911 áeczember 1-én, pénteken. 17 elótt beállítottak erre a vonalra két vonatot, a mely jön, és kettőt, a mely megy ; az egyik indul Szegedről hajnali négy óra 15 perczkor, a másik déli egy óra után, tehát ez sem valami kényelmes. Húsz esztendő óta semmi egyéb változás nem történt, legfeljebb az, hogy az érkező vonatok hol íélóra, hol egy óra késéssel érkeznek meg. Pedig ez roppant vagyonos vidék, több mint százezer lakossal, a melynek nagy érdeke, hogy Szegeddel szorosabb ötszeköttetésbe vonassék, de nem történik semmi. Ellenben a Tisza balpartján tiz évvel ezelőtt épült egy vonal, a szeged—karlovai ; ez igen szerencsés viszonyok közt fejlődik, mert io-en előkelő uri emberek állanak az igazgatás él.én, a kik önzetlenül mozditják elő a vasút forgalmi érdekeit. Ezen a vonalon már naponta hét vonat közlekedik, hét oda és ugyanannyi vissza, az a vidék pedig gyönyörűen fejlődik, naponta tele vannak a vonatok emberekkel és asszonyokkal, a kik hozzák a jDortékájukat Szegedre és eme süni vasúti összeköttetések által ama vidék előhaladása bámulatosan fejlődött. Röviden megemlékezni kivánok még a budapesti pályaudvarok férőhelyeinek lehetetlen állapotáról, és kérem a miniszter urat, hogy e nagyfontosságú dolgot mozditsa elő. Hiszen az államvasutak presztízse ferog veszedelemban. A koalicziós kormányzat idejében Kossuth Ferencz akkori minister ur, nagy gondot forditott a kérdésre és történtek is igen jelentős dolgok ugy a nyugati, mint a keleti pályaudvar fejlesztése körül. Ujabban a kereskedelmi kormányzat azt tette, hogy két millió koroná.t állított be e czélra, kisajátítási költségek czimén. Nagyon kérem a kereskedelmi minister urat, hogy ezeket a kérdéseket valóban sürgősen oldja meg, mert a további késedelem végzetes eredményekre fog vezetni. Bátor vagyok itt a t. minister ur szives figyelmébe ajánlani, mikép nem tudok elzárkózni azon gondolattól, hogy az összes vasúti vonalakat, a melyek radialiter Budapestre jönnek, a szélrózsa minden irányából, össze kellene kötni a főváros közelében egy övvasuttal, hogy mindazon kocsikat, a melyek csak átutaznak a fővároson, a külföldre vag)* más határállomásra menőben, ne kellessék a budapesti pályaudvarra behozni, hanem hogy azok ezen összekötő vonal külső állomásain tereitessenek át a maguk helyes útirányába. Nagyfontosságú dolog a vidéki pályaudvarok kibővítése, (Hdyeslés.) hogy megfelelő számú sinpár álljon rendelkezésre, hogy így a vonatok rangirozása gyorsan és eredményesen eszközölhető legyen. Hasonlóképen nagyon kívánatos, hogy a fővonalokon a második vágányok létesíttessenek, örökös veszedelemben van az utazó közönség a vasúti pályák túlterhelése miatt. A szeged-budapesti vonalról ki van mutatva, hogy naponta 50 vonat jár rajta. Ez iszonyú nagy koczkázattal jár, nem lehet tehát kitérni a feladat elől, hogy a második vágányok elkészíttessenek. Úgyszintén szükséges, hogy a fővonalak egész kiterjedésében a nehéz sinek lefektetése mielőbb megtörténjék, XÉCYU. NAPLÓ. 1910 1915. X1JI. KÖTET. kapcsolatosan a felépítmény átépítésével, tűivel a hói nagysebességű nemzetközi vonatok s nagy, nehéz mozdonyok járnak, ott óriási felelősség terheli a magyar államvasutakat. (Helyeslés baljdől.) Itt van végül az ócska mozdonyok kérdése, mely szintén nagyon fontos s a melylyel az indokolás olyképen végez, hogy azok a forgalom 3%-kal való emelkedése arányában fognak uj mozdonyokkal kicseréltetni, holott a mozdonyparkban tömérdek ócska mozdony van, a mely nem munkaképes és ez is oka annak, hogy a magyar államvasutak üzemképessége aláhanyatlik. Még a tarifaemeléssel kivánok egész röviden foglalkozni és rámutatni arra, hogy az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, semmikép sem találja helyesnek a tarifa emelését, (Helyeslés balfelöl.) mert hiszen helytelen az az elv, hogy a rossz gazdálkodás eredményei áthárittassanak azon közönségre, a mely arra semmiké]) okot nem adott. De elvi akadálya is van a szállítási tarifák emelésének, az t. i. hogy az árudijszabásl alig egynéhány évvel ezelőtt már emelték, mégpedig azon szoros megállapodás szerint, mi az illetékes körök megnyugtatására jegyzőkönyvbe is iktattatott, hogy az árutarifa emeltetik egy bizonyos mértékben, — mi végeredményében eddig 15 millió korona évi jövedelemtöbbletet jelent a magyar államvasutak részére, — de viszont ezen emelésen túl, bizonyos időn belül változás történni nem fog. Igaz, hogy az alkotmányosság elvei szerint az, a mit az egyik kormány ígér, a másikra nem kötelező, de viszont a kormányzás folytonosságának az elve megköveteli, hogy bizonyos regarddal legyünk ilyen nagy érdekekkel szemben és ez a nagyfontosságú kérdés ujabb izgalmakat ne okozzon. (Helyeslés balfdől.) A mi a személyi díjtételek felemelését illeti, itt szives figyelmébe ajánlom a t. minister urnak, hogy a vidéki góczpontokra és városok fejlődésére a szomszédos forgalmú díjtételek emelése véghetetlenül káros és veszedelmes lenne, miért az feltétlenül mellőzendő lenne. Tagadhatatlan, hogy a hosszabb relácziókban a személyi díjtételek emelésének volna valami rácziója, nevezetesen az, hogy az óriási utazási mánia ;i külföld, különösen pedig a külföldi fürdők felé mérsékeltessék. De van itt is egy nagyon megfontolandó körülmény, t. i. az erdélyi részeknek a magyarországi részekhez és Budapesthez való viszonya. Ezeket a. relácziókat hátrányosan befolyásolni semmiképen nem volna helyes. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezek után még egy egészen különleges dologra, t. i. a magyarországi gyufagyárak helyzetéi-e kivánok némi világot vetni. (Halljuk! Halljuk! balfelül.) Köztudomású és országszerte el van terjedve az a hír, . . . Wluzsa Gyula: Hol az előadó uv'i (Elnök csenget.) 3