Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-310
íälö 3Í0: országos ülés Í9ii deczember il-én, hétfon. És valóban, erre szükség is van, hiszen BarossJános t. képviselőtársam, az ő érdekes beszédében, részletesen felsorolta azokat az átlagtermési adatokat, a melyek a külföldről szólnak és a melyek a mi viszonyainkat ismertetik. . , Ezekből szomorúan tapasztalhatjuk, hogy Magyarország az ő valóban kitűnő őstalaja ellenére is nagyon hátra van a termelés terén. Hogy ezen javíthassunk, erre most van a legalkalmasabb idő, midőn a világkonjunktura kedvező, midőn a vámpolitikának oltalma alatt a kielégítő mezőgazdasági terményárak ezt lehetővé teszik. És itt szívesen csatlakozom Baross János és Pajzs Gyula t. képviselőtársaimnak ahhoz a kijelentéséhez, hogy azt a vámvédelmi politikát, a mely mostani kereskedelmi szerződéseinkben és különösen az Ausztriával fennálló szerződésünkben bizosittatott, a jövőben is sértetlenül fentartsuk és miután én azt látom, hogy a kormánynak kijelentései és tettei is ezzel a politikával ellenkezőt nem mutattak, sőt ellenkezőleg, azt megerősítették, bízom benne, hogy a magyar mezőgazdaság és általában a magyar közgazdaság érdekében annyira fontos vámvédelmi közgazdasági politikát sértetlenül fentartják a jövőben is. (Helyeslés jobbfelől.) Ha arról van szó, hogy a többtermelést fokoznunk keU, hogy kielégítsük a belfogyasztásnak folyton fokozódó igényeit, s egyúttal a külföldi exportra is megfelelő mennyiség maradjon, — a mire szükség van kereskedelmi mérlegünk ijesztő mértékű passzivitása következtében — akkor én nem pusztán a szorosan vett mezőgazdasági terményeket tekintem, hanem igen szükségesnek tartom, hogy kellőképen fokoztassék azoknak a gazdasági terményeknek a termelése is, melyek az élelmiczikkeket szolgáltatják, a minő á vaj, a baromfi, a tojás, a gyümölcs, a méz. Hiszen ez egyúttal szocziálpohtikai kérdés is, minthogy e termények előállításával legnagyobbrészt épen a kisgazdák, a legkisebb exisztencziák foglalkoznak, (ügy van ! jobbfelől.) Én ezek közül a t. ház engedelmével bátor vagyok egy kicsinyesnek látszó kérdést kiemelni és ez a T méz termelésének a kérdése. (Halljuk! a jobboldalon.) i Méltóztatnak tudni, hogy a méz termelésével, a méhtenyésztéssel sok ezer kisember foglalkozik, a kik nem is valamennyien gazdák, hanem a tanítók, a vasutasok és más hasonló foglalkozású vidéki emberek, a kik különben veszendőbe menő természeti kincseket mentenek meg és veszendőbe menő természeti kincseket produkálnak nemcsak a mi magunk fogyasztásának kielégítésére, de még az export czéljaira is. Hogy ez az aránylag csekélynek látszó termelési ág micsoda eredményekkel járhat, mutatja az, hogy a termelésnek évi értéke körülbelül 10 .i millió koronát képez és ebből kerekszámban 1906-ban egy millió, 1907-ben 1,150.000, 1908-ban , 1,224.000, 1909-ben 1,200.000 és 1910-ben 1,350.000 , korona értékű volt a kivitelünk. Ez a kivitel azonban a jövőben még fokozható, mert hiszen a czukorárak emelkedésével ez a természetes édesítő anyag folytonosan keresettebbé és ez által drágábbá is válván, a vele való foglalkozás és az export is jövedelmezőbb lesz annyival inkább, mert a magyar méznek Európában, az olasz mézen kívül, alig van párja. Elismerték ezt 1910. évben az itt Budapesten megtartott nemzetközi kiállítás alkalmával az összes külföldi szakértők is. Különösen a németek adtak sajnálkozásuknak kifejezést azért, hogy az óriási magas védvám miatt Németországba a magyar mézet exportálni olyan mennyiségben, mint azelőtt, nem lehet. De ennek daczára a mi mézexportunk Németországba folytonosan emelkedik, mert a nagy védvám Németországban nem a méztermelés fokozását eredményezte, hanem a műméz gyártását időzte elő és ez a műméz szorítja ki Németországban a természetes mézet a fogyasztásból. Épen ezért elismeréssel kell viseltetni a földmivelésügyi minister ur iránt, hogy ebben a mostani költségvetésben a méhtenyésztés emelésére és a méztermelés fokozására oly jelentékeny anyagi áldozatot hozott, ugy hogy a költségvetésnek ez a tétele több, mint megkétszereződik. A költségvetésnek ez az emelkedése túlságos nagynak látszik ugyan, azonban ha tekintetbe veszszük, hogy a méztermelés emelésére és a méhtenyésztés fokozására körülbelül 30 év óta alig történt valami, ez az emelkedés lényegében nem is olyan nagy. Én a t. minister urnak a figyelmébe ajánlom, hogy ha ily nagy áldozatot hoz a méhtenyésztés emelésére és általánosítására, méltóztassék figyelmét arra is kiterjeszteni, hogy a mézelő fák és a mézelő növények nagyobb mértékben ültettessenek. A fennálló rendelkezés szerint ma szederfákkal kell beültetni a közutakat. Miután ez 30 esztendős rendelkezés, belátom, hogy ezen változtatni nem lehet. Azonban a községeknek tulajdonában mindenütt vannak olyan kopár területek', belterületükön pedig mindenütt vannak olyan helyeik, a hová mézelő fák ültethetők volnának. Azért nagyon kérem a minister urat, méltóztassék figyelmét erre is ráfordítani, Uletőleg a mézelő fáknak és növényeknek ültetését a községi területeken nagyobb mértékben elrendelni. A méhészeti vándortanítóknak igen nagy befolyásuk van a méhészet emelésére. Az én felfogásom szerint azonban a vándortanítók ez idő szerint a szükséglethez képest kevesen vannak és nincsenek megfelelőképen dotálva. Ezek a vándortanítók igazán csak magáért a megélhetésért dolgoznak, holott nekik teljes lelkesedéssel kellene felkarolniuk ezt az ügyet. Bátor vagyok még a minister ur figyelmébe ajánlani azt is, hogy a magyar méz kelendőségének előmozdítása érdekében a magyar méznek a külföldi kiállításokon való megjelenését és bemutatását méltóztassék megkönnyíteni és előmozdítani, a mely tekintetben, mint általában a méhészet emelése érdekében, az Országos Magyar Méhészeti
