Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-310
Í94 5i0. országos ülés 1911 helyes vámpoltika meg nem gyarapította volna. (Igaz 1 Ugy van ! halról.) Az utolsó évek tanulságai bizonyítják épen azt, hogy Magyarországra elsősorban áll IV. Henrik franczia királynak az az agyonidézett mondása, hogy szegény paraszt, szegény ország, gazdag paraszt, gazdag ország ! (Helyeslés balfelöl.) A városok rohamos fejlődése, a városi nép jólétének rohamos emelkedése összeesik elsősorban az agrárius vámpolitika diadalával, az utolsó esztendők gazdasági fejlődésével. És ne feledjünk még egy nagyon fontos szempontot e kérdésben és ez az Ausztriához való viszonyunk. ' Háromszáz' esztendőn át jóformán gyarmata voltunk közgazdaságilag Ausztriának. Az utolsó évtizedekben is vámpolitikánk olyan volt, hogy az osztrák ipart védtük az ipari vámokkal, tehát mi drágán fizettük meg az iparczikkeket Ausztriának, ellenben a magyar mezőgazdasági terményeket vámpolitikánk nem védte és mert az osztrák iparnak szüksége volt mennél olcsóbb mezőgazdasági terményekre, nyakunkra eresztették a Balkán és Oroszország konkurrencziáját. Egyszerre két oldalról nyírták tehát meg a magyar birkát: velünk fizettették meg drágán az osztrák ipar termékeit és nem adtak módot nekünk arra, hogy mezőgazdasági terményeinket tisztességes áron adhassuk el Ausztriának. Ezen a gyarmati viszonyon változtatott az agrárius vámpolitika, egy csapásra megszüntette Magyarországnak azt a 300 esztendős kizsarolását, u gy no gy ma már az agrárius vámpolitika következtében Ausztria kénytelen becsületes áron megfizetni a magyar nyersterményeket. Fáj is ez a szokatlan állapot Ausztriának, de még jobban fáj az, hogy az agrárvámok következtében előálló gazdasági általános fejlődés és jólét következtében, a magyar gazdaközönség vásárló erejének megnövekedése közvetkeztében, a magyar ipar is óriási módon fejlődött az utolsó három-négy évben. Elsősorban kezd talpra áHani a már sir szélén állott kisiparosság, másodszor pedig nagyot fejlődik a magyar gyáripar is. Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam, mint a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója, megmondhatja, hogy mily óriási arányban fejlődött, ép az utolsó három-négy évben nagyiparunk is (Helyeslés hahói) Kihatása van, t. ház, az agrárius helyes vámpolitikának Magyarország pénzpiaczára és pénzügyi helyzetére is. A felgyülemlő tőkének, annak a bizonyos 3—4 száz milliónak, a mivel évente a magyar nemzeti vagyon gyarapodik, hatását látjuk elsősorban abban, hogy a magyar vidéki pénzintézetek megerősödnek és kezdenek függetlenekké lenni, részben a pesti, de főleg a bécsi piacz£61. További hatása azután az is, hogy a budapesti nagy pénzintézetek az utolsó 2—3 évben ióriásílag: tudták felemelni alaptőkéjüket, tehát a : pesti'piacz is kezd függetlennéválm a bécsi piacztól. deczembér íl-én, hétfőn. Örömmel konstatálhatjuk, hogy az idei ősznek nehéz nemzetközi pénzügyi viszonyait a magyar pénzintézetek oly fényesen állották ki, hogy jóformán egyetlenegy bukás sem volt — két-három esetet kivéve, a hol egj^szerűen ellopták az alaptőkét — de különben, a becsületesen és reálisan vezetett magyar pénzintézetek, kicsinyek és nagyok egyaránt, fényesen kiállták az idei őszi nehéz pénzviszonyokat. Ennek főoka, ue feledjük, szintén az, hogy a helyes agrárius vámpolitika következtében a magyar pénzpiacz megerősödött, a nemzeti vagyon megnövekedett és Magyarország egész közgazdasági életébe friss vér és friss erő ömlött át és gyülemlett fel. Egyszóval, kezdünk a helyes vámpolitika következtében tényleg ma gazdaságilag, agrárpolitikáikig, iparilag és pénzügyileg függetlenek lenni Ausztriától. (Helyeslés balról.) Ez fáj, t. ház, Ausztriának és akkor, a mikor a hajánál ránczigálva előhozzák az argentínai hus kérdését és próbálják a magyar agrárius vámpolitikát itt vagy ott megtörni, vagy azon rést ütni, épen azon örvendetes folyamat ellen akarnak küzdeni az osztrákok, hogy Magyarország a helyes vámpolitika által végre erőhöz jut és kezdi magát nemzetgazdaságilag Ausztriától függetleníteni ! Ezek az osztrák támadások képezik elsősorban legfényesebb bizonyítékát és diadalát annak, hogy a magyar agrárius vámpolitika helyes volt az ország egyeteme és az egész nemzet érdekében. (Ugy van ! jóbbfelől.) A nemzet gazdasági érdekeinek tehát valóságos elárulása az, a mikor akad egy magyar képviselő, mint Pető Sándor, a ki deczembér 4-én, a kereskedelemügyi tárcza tárgyalásánál azt mondta, hogy a vámkérdésben »az osztrákoknál vari az igazság*. Ilyet vagy csak tájékozatlan vagy osztálygyűlölettől elfogult és elvakult ember mondhat csak a magyar parlamentben (Ugy van! jobbról és balról.) és ezt az egész magyar parlamentnek a leghatározottabban vissza kell utasítania ! (Ugy van I balfelől.) Kovács Gyula: Nem veszik komolyan ugy sem ! Baross János: T. ház ! Abból a nagy, általános gazdasági fellendülésből, a melyet — mint már többször emiitettem — az agrárius vámpolitikának lehet tulajdonítani és köszönni, minden magyar polgár, a ki szabad pályán mozog, kiveszi a maga részét, kezdve a munkástól, a kinek bére 100%-kal emelkedett, egészen a leggazdagabb bankdirektorig. Azonban természetes, hogy minden nagy gazdasági átalakulásnak, mert ez egy nagy gazdasági reneszánsz, nagy gazdasági átalakulás, a minek még csak a kezdetén állunk, vannak áldozatai, sebesültjei és anomáliái is. Ilyen sebesültje ennek a nagy gazdasági átalakulásnak általában a fix fizetésre utalt hivatali osztály, főleg a közhivatalnok és magánhivatalnok.
