Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

ieczember 9-én, szombaton. 179 309. országos ülés 1911 c vannak ipari munkások, sőt ipari munkásnők is a nagyiparban foglalkoztatva, a kiknek nagyobb fizetésük van, mint a tanitóknak. Méltóztassanak elhinni, egy budapesti utczaseprőnek több fizetése van, mint a kezdőtanitónak. Én, mélyen t. ház, abban, a mit Tisza István mondott, nagy tévedést látok ; abban pedig, hogy mikor mondta ezt, és hogyan mondta, egy olyan provokálást, a mely miatt súlyos felelősség fog háramlani Tisza Istvánra. (Mozgás jobbfelöl. -Felkiáltások : Hát mit is mondott tulaj donképen Tisza István ? Olvassa csak fel a beszédéi! Zaj.) így még nem beszéltek a magyar tanitókról, igy még nem beszéltek egyetlenegy társadalmi osztály jogos követeléséről sem. (Élénk ellenmondás jobbról. Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelől: Az ön beszéde lázitó beszéd !) Tisza István azt mondotta (olvassa) : »Semmi sem áll tőlem távolabb, mint hogy bizonyos czinikus közönnyel nyilatkozzam a tanítói karnak arról a törekvéséről . . .« (Felkiáltások jobbról: Na Mt!) Na hát ? Majd meglátják az érem másik oldalát! (Tovább olvassa) : ». . . de ha már a tanitói karnak kvalifikáczióját veszi és összehasonlítja más foglalkozási ágak kvalifikáczióival, akkor azt nézi, hogy melyik foglalkozási ágnak javultak olyan örvendetes mértékben egy emberöltő alatt összes anyagi viszonyai, mint a tanítónak.* (Felkiáltások jobbfelől: Hát ez talán nem igaz ?) »Akár a tanitói fizetést a maga mai állapotában hasonlítja más, magasabb kvalifikáezióju hivatalnok fizetéséhez, a lelkészi fizetésekhez, azt találja, hogy vannak ma foglalkozási ágak, társadalmi osztályok, a melyeknek ilyen irányú törekvéseit még sokkal sürgősebbnek és nélkülözhetetlenebbeknek találja, mint a tanítókét*. (Igaz/ ügy van I jobbfelől. Felkiáltások jobbfelől: Nos hát? Mi van ebben ? Zaj a jobboldalon.) Hát, kérem, Tisza István a vármegyei tisztviselőknek és a katonaságnak adja a pénzt, mi pedig a tanítóknak. (Ellenmondás és zaj jobbról és felkiáltások : Demagógia !) »És ily körülmények között minden méltánylása és rokonérzése mellett se hiszi, hogy...<< (Élénk felkiáltások jobbfelől: Nos hát ! Zaj jobbfelöl.) Hát ez önöket kielégitheti, de bennünket és a tanitókat nem. (Zaj. Elnök csenget.) »Es ily körülmények között minden méltánylása és rokonérzése mellett sem hiszi, hogy nekünk, t. i. a munkapártnak az legyen a hivatásunk, hogy oly epés, elkeseredett teátrális nyilatkozatoka".. .'((Felkiáltások jobbfelől: TJgy is van!) Kérem, én ugy tudom, hogy azokat a nyilatkozatokat munkapárti képviselők tették ! (Tovább olvassa) : ».. . a magunk erkölcsi girojával fedezzük«. (Zaj.) Hát, t. ház, én direkt elmentem a tanitói gyűlésre. (Felkiáltások jobbról: Tudjuk ! Zaj.) Látom, hogy ez nagyon fáj az uraknak, de én kötelességemet telj esitettem. (Felkiáltások jobbról: Lázított !) A kongresszuson igen nagy érdeklődés volt a munkapárti képviselő urak iránt is, a kik a választások előtt mindig megtalálják a tanitói szobákhoz és lakásokhoz vezető utat, a tanitói gyűlésekre vezető utat azpnban már nem találják meg. Ha ott lettek volna az urak, akkor most másképen beszélnének. (Nagy zaj.) Hoványi Géza: Kit hivtak meg ?. Meghívtak valakit oda ? Mindenki elment volna, a kit meghívtak volna. Huszár Károly (sárvári): A tanítóságnak legnagyobb sérelme — a mint az a tegnapi kongresszuson kiderült — az, hogy ők köztisztviselőknek vannak minősítve, de kevesebb fizetésben részesülnek, mint a hasonló minősítésű állami tisztviselők. A fizetési statisztikából az látszik, hogy egy kezdő tanítónak napi 2 korona 74 fillér fizetése van; a gyáriparban és a nagyiparban jóformán minden munkás ennél nagyobb munkabérrel rendelkezik, öt év múlva ennek a tanitónak napibére 54 fillérrel javul, tiz év múlva ugyanennyivel és ujabb tizenöt év múlva 27 fillérrel. Ennek az a következménye, hogy az a tanító kénytelen postát kezeim, kénytelen más mellékfoglalkozást keresni, mert a magyar állam az ő egész munkaerejét nem tudja lekötni az iskola részére és nem tud neki annyi fizetést adni, a mely kellő ellenértéke volna az ő egész munkaerejének. 1500 K-nál kevesebb fizetése van az állami tanítók 40%-ának, 1600—1800 K között van 43%-nak és ezen felüli fizetés összesen csak 16.7% jut. A legnagyobb sérelem azonban az az egyenlőtlen bánásmód, a melyben az állami és nem állami tanítók részesülnek. A különbözet akkora, hogy vannak rá esetek, hogy pl. egy 30 év óta a városban alkalmazott tanítónak fizetése 2600 K és a tanitói fizetésrendezésről szóló törvény hiányossága és hibája folytán egy ugyanannyi ideig szolgált falusi községi tanítónak fizetése csak 1500 K. Ezek a difierencziák onnan erednek, hogy csak 1893-tól kezdve kapják a korpótlékot a nem állami tanítók. Ez a nagy anomália oka annak az irtózatos nagyméretű és nagy arányú tanitói vándorlásnak, a mely az egész országban folyik. Különösen a hitvallásos, vagyis felekezeti tanítók érzik ennek súlyát és terhét, és velük szemben, a kik az állami tanitókkal teljesen egyforma munkát végeznek, velük szemben a kiknek teljesen egyenlő kvalifikáezióiuk van, az állam és a kormány részéről igazságtalan és méltatlan bánásmód ez. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Öriási nagy kalamitásokat okoz a tanitói háztartásokban az a körülmény, hogy a legutolsó törvényben folyósított államsegélyt sem kapják meg gyorsan és pontosan a tanítók. Letelepszik egy uj községben az a tanitó, de sokszor 6—7 hónapig kell várnia, mig a fizetéséhez kijáró 7—8— 900 korona államsegélyt megkapja. (Ugy van ! balfelöl.) Ez idő alatt a tanitó a faluban eladósodik, függő helyzetbe kerül és a legnagyobb anyagi gondoknak van kitéve. (Zajos helyeslés m'nden oldalon.) Teljességgel nem méltó a magyar állam tekintélyéhez és méltóságához, hogy nemzetének legszorgalmasabb munkásait ilyen kényes és ferde §3*