Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

180 309. országos ülés 1911 deczember 9-én, szombaton. helyzetbe juttassák, (Ugy van! ügy van! balfelól.) Farkas Pál: Kihasználják az izgatók ! (Nagy zaj balfelől.) Lovászy Márton : Tessék segíteni rajtuk ! Huszár Károly (sárvári): Nem kell ehhez izgató, ezek a dolgok és a nyomor önmagában mindig elegendő izgatók. Polónyi Géza: A gyomor a legizgatóbb szerv! Huszár Károly (sárvári) : Ha van, a ki izgatott és lázított a tanítóság körében, az Tisza István gróf beszédje volt. Elengedhetetlenül szükséges a nyugdíjtörvény revíziója, mert óriási nyugtalanságot idéz elő a tanítóság körében a nyugdíjtörvény hiányossága és az ország tanítósága legnagyobb részének e téren az a teljesen jogos és méltányos panasza, hogy a kántori fizetéseket betudják a tanítói fizetésekbe, pedig a kántori fizetésért a tanítónak egészen más munkát kell végeznie és ez nem számitható be az ő fizetésébe, (ügy van! balfelől.) Elengedhetetlenül szükséges a falu békéjének és a tanító békés kulturmunkájának szempontjából a párbér megváltása, hogy az a tanító a párbér kérdésében ne kerüljön mindig szembe a község egész lakosságával. (Helyeslés balfelől.) Akárhányszor a legjobb intenczióju tanító is szembe kerül az egész lakossággal, mert annak a primitív felfogású népnek nincs kellő érzéke a népiskolák nagy kulturális értéke iránt. Ezt a súrlódási pontot el kell tüntetni ; ez a falusi társadalom békéjének első követelménye. (Helyeslés balfelöl.) Haller István : Az autonómia útjára kell terelni! Huszár Károly (sárvári) : Sokat panaszkodnak a tanítók a miatt is, hogy fizetésüket nem kapják meg pontosan, valamint, hogy sok utánajárásba kerül, míg hozzájutnak. (Zaj jobbfelól.) A magyar állam részéről úgyszólván szégyenfolt az, t. képviselőház, hogy régi nyugdíjas tanítókkal szemben milyen mostoha bánásmódot tanúsít. Nem méltó állapot az, hogy ilyen öreg tanítók küszöbről-küszöbre menjenek kunyerálni, mert az a segély, a melyben részesülnek, nem elég arra, hogy a létfentartás fizikai követelményeinek eleget tegyenek, (ügy van ! balfelől. Zaj. jobb felől.) Segítsenek rajta az urak sürgősen. Továbbá az országban tömegesen vannak állásnélküli tanítók és tanítónők, a kiknek nyomora igen nagy, mert nem tudnak állásba jutni. (Zaj jobbfelól.) Nézetem szerint van még szükség iskolára, állítsanak fel több iskolát. (Zaj jobbfelől.) A tanitó családtagjait is a legnagyobb gondok gyötrik. Ha pl. egy tanítónak 3—4 gyermeke van, alig tud megélni, pedig 3—4 tanitógyermek volna leginkább hivatva arra, hogy a-' nemzetnek ebből a rétegéből táplálja alulról a nemzeti intelligencziát. Ezek elől azonban anyagi okokból a szegénység folytán akárhányszor el van zárva a haladás és előremenetel útja, pedig a nemzeti szempont azt kívánná, hogy ebből a rétegből rekrutálódjék az intelligenczia és nem azokból a rétegekből, a melyekből valóban nem kívánatos sem a magyar fajra nézve, sem a keresztény társadalomra nézve. Farkas Pál : Ahá ! A tanítókat kihasználják felekezeti izgatásra ! (Zaj. Elnök csenget.) Huszár Károly (sárvári): Ehhez még hozzáteszem azt is, hogy a beteg, munkaképtelenné vált tanítóra nézve a törvény ugy intézkedik, hogy az iskolafenntartó egy esztendeig köteles helyetesről gondoskodni. Egy esztendő múlva az iskolafenntartó nem köteles már ellátni a beteg tanítót ugy, hogy az a tanitó a legnagyobb nyomorba jut és mehet kórházról-kórházra. Valamely formában ezekről a tanítókról is gondoskodni kell. Példaképen felemlítem, hogy Budapesten az egyik klinikán fekszik egy tanitó, a kit a nyár folyamán katonai szolgálatának teljesítése közben — részt vett ugyanis a kiképzésen — mint szimulánst kezelték ; tüdőbajt kapott és most súlyos betegen fekszik ; nincs ut és mód rá, hogy ezen az emberen, a ki a jövő esztendőben nem taníthat, valahogyan segíteni lehessen. Hasonló anyagi helyzetben vannak Magyarországnak összes óvónői. Mindezen bajok orvoslására én első feltételnek tartom azt, hogy a kormány azt, a mit a tanitóknak adni akar, adja jószántából, adja gyorsan, adja azonnal. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne adjon utat és módot arra a halogatással, hogy a tanítóság jogos szocziális mozgalmát akár felekezeti oldalról, akár szoeziáldemokrata részről ki lehessen aknázni. (Helyeslés a baloldalon.) Ez nekem nem szándékom, de épen ugy diffikultálnám, ha bárki más szempontból kívánná ezt kiaknázni. Siessen az állam az iskolafentartók segítségére és a mennyiben azok nem volnának képesek a legsürgősebb teendőket önerejükből ellátni, lépjen közbe az állam a maga anyagi erejével. Elengedhetetlenül szükséges azonban, hogy a kormány sürgősen nyilatkozzék a drágaság és családi pótlékról és arról is, hogy a tanítói fizetésrendezés organikus egészét miképen kívánja a legközelebbi jövőben megvalósítani. A tanítók kívánságáról legjobban tájékoztatja a minister urat a kongresszus határozata, a melyet a következőkben szószerint olvasok fel (olvassa) : »Az országos tanítói gyűlés kimondotta: 1., hogy mindenkor véghetetlen sérelemnek tekintette azt, hogy a hazai tanítóság kevesebb anyagi ellátásban részesült, mint a hasonló kvalifikáczióval biró állami tisztviselők. Ezt az sérelmet annyival inkább súlyosnak tartotta, mert az 1907. XXVI. törvényezikk 1. §-a z állami tanítókat »állami tisztviselők«-nek, az 1907. XXVII. törvényezikk 1. §-a pedig a nem állami tanítókat »köztisztviselők« -nek minősítette. 2., hogy méltánytalannak, igazságtalannak tartja az 1907. XXVII. törvényezikknek azon intézkedését, mely a tanítóság fizetése között különbséget tett, miáltal a kultúra szempontjából