Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

Í7é 309. országos ülés 1911 deczember 9-én, szombaíoü. Huszár Károly (sárvári) : ... 42.000 tanítója közül 3000 tanító jelent meg Budapesten az ország minden részéből, tekintet nélkül arra, hogy milyen iskolafentartó által fentartott iskolában vannak foglalkoztatva, tekintet nélkül minden felekezeti különbségre, és hatalmas, nagy demonstráczióban vettek részt, melyben tűrhetetlen és elviselhetlen anyagi helyzetüket felpanaszolták. Evek hosszú sorának keserűsége gyülemlett fel bennük. Az évenkint megújuló tanitógyülések határozatainak teljes eredménytelensége, a folyton növekvő drágaság, mely elsősorban az olyan kis fix fizetésű egyéneket sújtja, mint milyenek a tanítók is, elviselhetetlenné tették helyzetüket és most az izgalom és a kétségbeesés annyira elragadta őket, — szemlélője voltam a tegnapi ülésnek — hogy én azt az elkeseredést társadalmi és állami szempontból veszélyesnek tartom, a kormányhatalom részéről pedig minden halasztást bűnnek és vétségnek az állami rend és a társadalmi béke ellen, mert az ország kormányzói egy pillanatig sem tűrhetik azt, hogy kicsinyes financziális szempontokból a forradalomnak szellemét magába a népiskolába vigyék be az izgató elemek. Az a beszéd pedig, a mely tegnapelőtt a munkapárt klubjában Tisza István gróf ajkairól elhangzott, erre az elkeseredésre ebben az izgalomban még csak olaj volt a tűzre. (Felkiáltások jobbfelől: Nem áll!) A tanítói kvalifikácziónak az a lebecsülése, a mely ebből a beszédből kisugárzik, mélyen sértő a tanítókra, (Felkiáltások a jobboldalon : Nem áll!) szó szerint fel fogom olvasni. (Zaj.) Én Tisza István gróf beszédének szó szerinti szövegére értem azt, a mit mondottam. Az egész tanítóság tegnap oly impozánsan, oly elkeseredett hangon tiltakozott e beszéd tendencziája ellen, hogy a tanítóság közhangulatát fejezem ki. akkor, mikor azt mondom, hogy méltánytalannak tartották magukra nézve a tanítók, hogy az ő kvalifikácziójukat lebecsülték, hogy felhánytorgatták a munkapárt klubjában azt, hogy a tanító milyen kevés befektetést tesz, a mig tanítói oklevelét elnyeri, és hogy az ő mostani silány fizetése teljes ellenértéke az ő munkájának. Én óriási veszedelmet látok a társadalmi egyensúly szempontjából abban, hogy Tisza István gróf a tanítóságot és .a papságot fizetés dolgában szembeállította egymással (Felkiáltások a jobboldalon : Ez sem áll!) és ezzel módot és alkalmat adott arra, hogy egyes társadalmi osztályok egymásra bizonyos irigységgel tekintsenek. (Mozgás jobbfelöl.) Ép oly veszedelmes lenne, ha pl. valaki a vármegyei tisztviselők fizetésével állítaná szembe a tanítók fizetését, vagy a katonatiszti fizetésekkel. Ilyent sohasem szabad cselekednünk, az állam minden egyes közhivatalnokának és köztisztviselőjének a munkáját a saját értéke szerint kell megbecsülni, (ügy van! baljdől.) Tisza István grófnak, a ki több millió ura. fogalma sincs egy tanitó-család nyomoráról, (ügy van ! balfelöl. Mozgás és zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ne lázítson !) Ugy látom, hogy nemcsak Tisza István gróf nem ismeri a magyar tanítóság helyzetét, hanem a munkapárt soraibin is többen vannak, a kik igy gondolkoznak. (Nagy zaj jobbfelől. Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy nem ismerjük a tanítók nyomorát! Csak az izgatás, az a hiba !) Méltóztassék megengedni, hogy minden párttekintetektől menten mint volt tanitóember szóljak teljes őszinteséggel az egész tanítóság nevében és ecseteljem, hogy milyen egy fiatal tanítónak, vagy egy tanítói családnak anyagi helyzete. A tanítók a legszegényebb néprétegekből kerülnek ki és csak nagyon ritkán vannak abban a helyzetben, hogy privát vagyonnal lépjenek erre a pályára. Az iskolából kikerült fiatal tanitónak szülei éveken át meg vannak terhelve a taníttatás költségeivel és a mig néhány év előtt 33 forint 33 krajczár volt egy tanitó havi kezdőfizetése, a mostani alajjfizetés is mindössze 50 forint. Ha ebből a fizetésből kell a tanitónak ruházkodni, a háztartáshoz szükséges minden költséget előteremteni és a saját önképzésére is költeni, hogy évenkint legalább egy-két könyvet megvehessen, vagy egyegy lapot járathasson : úgyszólván semmi sem marad a szórakozásra, vagy egyéb költségekre. Ez még csak egy nőtlen tanitónak a helyzete. De méltóztassék elképzelni, a tanítók ezrei vannak, a kiknek 50 forint havi fizetésből intelligens emberhez méltó háztartást kell vezetniök, olyan ruhában keU megjelenniök, minőt a tanítói hivatás becsülete is megkövetel a községben; ebből az 50 forintból kell családjukat is eltartaniuk. Akárhány tanitó nemcsak a feleségét és gyermekeit tartja el ebből a fizetésből, hanem ezenkívül még szüleit is kénytelen eltartani, akárhány a testvéreit is taníttatja. Nagy czinizmus kell ahhoz, hogy egy ur, a ki több millió felett rendelkezik, a ki milliomos exisztenczia, (Nagy mozgás és zaj jobbról. Felkiáltások : Ne lázítson ! Zaj.) ezt irigyelje, vagy sokalja. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Itt nem népgyűlésen beszél!) En nagyon örülök ennek az ellenzésnek, mert Magyarország tanítósága legalább tisztába jön a munkapárt felfogásával. (Felkiáltások jobbfelől: Nem a tanítóságról van itt szó! Az ön beszédéről van szó ! Mit gyanúsítgat ? Mozgás. Zaj.) Farkas Zoltán : Különb védői vagyunk mi a tanítóságnak, mint ön ! (Zaj.) Huszár Károly (sárvári): Én azt hiszem, a mit mi kérünk a tanítók részére, azt nem a munkapárt zsebéből, hanem az ország zsebéből és a nemzettől kérjük. (Zaj jobbról.) Eszemágában sincs ebből a kérdésből pártkérdést csinálni. (Felkiáltások jobbról: Látjuk ! Nagy zaj.) Ha önök pártkérdést csinálnak abból, hát ám ne adják meg ! De a tanítók is tudni fogják kötelességüket. (Ellenmondások jobbról.) Zboray Miklős: Megadják 1 Jó ! Hát szavazzuk meg! Huszár Károly (sárvári) : Ha a munkásosztály bérét arányba állítjuk a tanítók bérével, akkor arra a tapasztalatra jutunk, hogy tizezerszámra