Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-303

löá. országos ülés 1911 deczember í-én, pénteken. 9 be anyagszereit, maga rendeli meg a forgalmi eszközeit és pedig az állanivasutakra nézve majdnem olyan módon, mely a hatályos ellenőrzést teljesen kizárja. En feltétlenül szükségesnek tartom, hogy Magyarországon is az összes vasutakra nézve létesíttessék eg3

r olyan központi hivatal, mely a vasutak anyagszereinek beszerzésével foglalkozik és a mely a vasutak egyetemének igazgatása alá helyeztessék a ministerium befolyása alatt. Ne fordulhasson tehát elő az az állapot, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága maga a többi vasutak befolyása nélkül és viszont a többi vasutak a m. kir. államvasutak befolyása nélkül szerezhessenek be, hanem az összes érdekelt vasutak kiküldötteiből alakult szervezet utján történjék a beszerzés. Már az alakitásnak ez a módja is a felelősség és a beszerzés szigorúsága szempontjából nagy gazancziákat nyújt, mert minden egyes vasútnak betekintése van a többi vasút, anyagszereinek beszerzésére. És ez ilykép szervezendő hivatal helyeztessék közvetlenül a ministerium, illetve — ez nekem már mindegy — a vasúti és hajózási főfelügyelőség befolyása alá. Ezáltal, miután nagyobb mennyiségek fognak beszereztetni, miután a beszerzés ellenőrzése sokkal hatályosabb lesz, az én felfogásom szerint — legalább Poroszországban és a Németbirodalomban ez az eredmény — sokkal gazdaságosabban és czélszerübben szerezhetők be az anyagok, mint a mai elosztott rendszer mellett. Inditványt e tekintetben ma még nem terjesztek elő, mert meg vagyok győződve, hogy a kereskedelemügyi minister ur tanulmányozni fogja ezt a kezdeményezést, hiszen lehetetlen, hogy ne tanulmányoztassa, mert hogyha ez a kezdeményezés megvalósul, attól az államvasutakra nézve csak kedvező eredmények várhatók és talán már a jövő esztendőben a költségvetésben találkozunk ennek a tanulmányozásnak a következményeivel. De nem fejezhetem be, t. ház, ezt a témát, hogy át ne menjek a beruházások kérdésére is. Az államvasutaknak a folyó esztendőre körülbelül 90 millió korona bocsáttatik rendelkezésére uj beruházásokra, az uj vonalakra szánt összegek nélkül. Muzsa Gyula: Kevés. Heltai Ferencz előadó: Nagy az összeg, nagyobb mint tavaly, de hogy elegendő-e, az nem valószinű, (Igaz ! Ugy van 1 balfelől.) bár én kénytelen vagyok megállapítani, hogy a mai viszonyok közt az államvasutak nincsenek abban a helyzetben, hogy nagyobb összegeket használhassanak fel. Hiába bocsátana a parlament az államvasutaknak ennél sokkal nagyobb összegeket rendelkezésre, ha az államvasutak igazgatása nincs abban a helyzetben, hogy műszakilag ezeket az összegeket helyesen felhasználhassa, ha a hazai gyárak és szállítók nincsenek abban a helyzetben, hogy nagyobb rendelményeket teljesíthessenek, és ha a hazai gyárak, a melyek e beruházási tárgyak előállításával foglalkoznak, a végtelenségig túl vannak halmozva megrendelésekkel, ugy hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XIII. KÖTET. több megrendelést megfelelő időre leboirvolitani nem is képesek. De nekem ugy rémlik, hogy a beruházásoknak ez a rendszere, a melyet az államvasutaknál évek óta folytatunk, tarthatatlan, mert ugy a külön beruházásokat engedélyező törvényekben, mint a költségvetésben kérnek eszközöket — sokszor nagy összegeket — a legkülönbözőbb vonalokon fennálló nehézségek elhárítására, és odajutottunk, hogy bár évek hosszú során át milliókat és milliókat bocsátottunk az államvasutak rendelkezésére, ma, annyi hosszú idő elmultával nincs az államvasutaknak egyetlenegy vonala, a mely teljesen rendben volna ; egyetlenegy sincs, mindegyiken akkora bajok vannak, hogy évek fognak elmúlni, a míg ezek a bajok akárcsak egy vonalra nézve is teljesen orvosolva lesznek. Én azt tartanám, hogy helyesebb lenne az a beruházási rendszer, a mely vonalak szerint állapítaná meg a beruházási szükségletet és elsősorban a vonalak fontossága szerint teljesítené a beruházásokat. Hazánkban a legfontosabb két vonal a marcheggi és a brucki vonal, azután a fiumei, még pedig nem a személyforgalom, hanem a kivitel szempontjából. Ma a marcheggi, a brucki és a fiumei vonalakon olyan nehézségek állanak fenn, mintha éveken át nem költöttünk volna ezekre a vonalakra semmit. A míg. tökéletesen nem helyezzük jókarba egymásután ezeket a vonalakat, addig azoknak a forgalom érdekében való használhatósága alárendelt jelentőségű. Megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy állapittassék meg egy több esztendőre kiterjedő rendszeres beruházási vasúti programm, az hozassák a parlamentnek tudomására minden vonatkozásában és helyeztessék parlamenti szankczió alá, mert hiszen az államvasutaknak voltak ilyen rendszeres beruházási programmjai különböző időkben, mindig tíz esztendőre megállapítva, de csak intern használatra, t. i. az államvasutak és a ministerium használatára. Az eredménye ennek az volt, hogy a mint jött az uj minister — és sajnos, nagyon gyakran változtak a ministerek, — azonnal felrúgta az elődje által megállapított beruházási programmot és csináltatott ujat, a mely a ministerek változása következtében ép oly kevéssé került kivitelre, mint az általa eldobott beruházási programm. Klasszikus esete ennek a budapesti pályaudvarok kérdése. Ez a kérdés talán húsz esztendő óta van najjírenden. Én legalább emlékezem, hogy a pályaudvarkérdés rendezése érdekében már tizenhat esztendővel ezelőtt felszólaltam. A pályaudvarok kérdése még ma is ott van, a hol volt, még ma sincs teljesen elfogadott programm. Sümegi Vilmos: ígéret mindig volt! Heltai Ferencz előadó: Nemcsak ígéret, de terv is volt már annyi, hogy a számát se lehetne megmondani. Az egyik terv szerint csináltak fej pályaudvarokat, a másik szerint csináltak átmenő pályaudvarokat, külön pályaudvart a nyugat felé haladó vonatok számára, külön pálya 2