Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

142 308. országos ülés fflíl decz ember 7-én, csütörtökön. IÍOT a vasúti kocsik megtorlódása a legnagyobb volt, 28.246 kocsi volt fennakadva, tehát nem több. mint a mennyivel októberben növekedett a forgalom, vagyis fel lebet tenni, hogy ha az októberre eső 28.893 többlet elő nem fordul, akkor novemberben minden fennakadás nélkül tudtuk volna lebonyolítani a forgalmat. De, t. képviselőház, azt hiszem, hogy nem azért állítottak ide, hogy kontempláljak és prelegáljak, hanem azért, hogy cselekedjem. (Élénk tetszés és helyeslés) Természetes, hogy mihelyt ezekkel az okokkal tisztába jutottam, mindjárt első kötelességemnek ismertem, hogy érintkezésbe lépve a vasúti igazgatósággal, a ministerium szakértőivel és a külvasutakat bevonva tanakodjam azon, miként tudnánk segíteni a bajokon. Két irányban folytattuk a megbeszélést. Először is abban, hogy miként segítsünk a momentán szükségleten, azután pedig azon, hogy mit tegyünk az állandó fejlesztés tekintetében. A momentán szükségleten való segítség tekintetében a kiindulási pont az volt, hogy észleltük, miszerint a vasúti kocsik fordája, a a forgalma nagyon rossz, vagyis romlott az idő. a mi alatt egy-egy vasúti kocsi megrakodik, kirakodik és ismét megrakodik. Mert mig a múlt évben, a mikor szintén nem volt brilliáns az állapot, 5'90 napba került egy ujabb megrakodás, az idén már 6'48 napba került, vagyis méltóztatik látni körülbelül 12°/o-kal romlott a helyzet. Ha már most viszonyítjuk ezt az összes kocsiállomány számához, a mely 80.000-et tesz ki, ez mutatja, hogy körülbelül 9500—9600 kocsi veszett el e czimen. Mit kell tehát e tekintetben tennünk ? Hogyan segítsünk ? Minthogy jobban ós gyorsabban nem tudták a kocsikat a mostani körülmények közt feldolgozni, nem tudták feldolgozni nappali forgalom mellett, kénytelen voltam intézkedni és felhívni az igazgatóságot, hogy próbáljon éjjeli munkát is igénybe venni, hogy igy a terhűktől megszabadított kocsikat mielőbb ismét megrakhassák. Minthogy pedig az éjjeli munka ugyanazon napszám mellett nem volt ellátható, mint a nappali munka, hogy ugy mondjam, saját felelősségemre kiadtam a felhatalmazást, hogy a munkát megfelelő béremeléssel végezhessék. (Helyeslés.) Minthogy természetesen, mikor nagyobb torlódás került össze, nem lehetett arra biztosan számítani, bog)' a különben egészen megnyugtatóan megbízható altisztek egymaguk lesznek képesek a forgalmat lebonyolítani, intézkedést tettem és felhívtam az államvasutak figyelmét arra, hogy a forgalmi szolgálatot erősítsék meg, vagyis a forgalmi szolgálatot ezeken a helyeken necsak altisztekkel, hanem tiszti létszámmal is igyekezzenek ellátni, természetesen kilátásba helyezvén számukra az e czimen végzett nagyobb munkáért a megfelelő rem tmerácziót is. (Általános helyeslés.) Sümegi Vilmos: ügy van! A becsületes munkát meg kell fizetni. Beöthy László kereskedelemügyi minister: Még egy intézkedés volt, de ez már nehezebben volt a késői szezonban keresztülvihető, hogy igyekeztem az u. n. rezsiszállitást megszorítani; de kénytelen vagyok bevallani, hogy ettől sok eredmény nem várható, mert ha már eddig el nem szállították, tisztán csak azért, hogy rezsiben szállítsák, sem az államvasutak, sem az utak építését megakasztani nem lehet. (Ugy van! Helyeslés.) Fontolóra kellett venni azt is, — e tekintetben még a helyzet nem érett annyira, hogy az intézkedés már kiment volna — hogy ha itt a megfelelő elosztás a budapesti egyes pályaudvarokon nem lesz arányos, ugy, hogy az egyikpályaudvaron összeverődött sok áru a kezelést lehetetlenné teszi, gondoskodni kellett, hogy tarifális disparitás által igyekezzünk ezen megosztást szabályozni, vagyis, hogy az egyes nagyobb mértékben igénybe vett pályaházakhoz felemelt tarifális tételeket alkalmazzunk, hogy ezáltal igyekezzünk azon kocsikat, melyeknek nem feltétlen szükséges ide bejönniök, s a melyeknek lerakodó sinei nem ezen állomásokkal függnek össze, elterelni más állomásokra. Ez tagadhatatlanul — még nincs keresztülvive, mert bizonyos nehézségekkel jár — jogtalanságnak nem mondható, mert ne méltóztassék elfeledni, hogy a dijképzés tulajdonképen csak a rendezőj>ályaudvarig, Bakosig történik, és ha magunk rendelkezünk bizonyos tarifális felemeléssel, hogy innen melyik pályaudvarra vitessék az áru, ezáltal jogtalanság nem történik. Ezek voltak azon intézkedések, melyeket akkor megtettünk és örömmel láttam az első najjokban, mintha ennek némi hatása lett volna, mert az általam említett és október 16-án 28.246-ban kimutatott kocsirakomány már november 19-én leszállott 22.050-re. Kénytelen vagyok azonban hozzátenni, hogy az ujabb időben megint roppant erős áram lepte meg a kocsikat. Méltóztattak talán az újságban olvasni, hogy újra ennek hatása alatt megint kénytelen volt az államvasutak igazgatósága egy mindenesetre radikális, de teljesen elkerülhetetlen intézkedést tenni, hogy t. i. Bécs felé két vonalon, a brucki és a marcheggi vonalon a kifelé induló áruk felvételét beszüntette, meghagyván a romlandó és gyorsáru szállítást, és meghagyván a Bécsből lefelé irányuló forgalmat, mert ünnepek előtt állván, a kereskedők ilyenkor szerzik be áruikat és ha ezt is megakasztottuk volna, akkor igazán katasztrofális állapot jött volna létre. A czél szempontjából a kassa-oderbergi vasút bevonásával intézkedtünk, hogy a szénszállítmányok Buttkán át Budajjestre hozassanak, aminek természetes következménye az, hogy itt bizo-