Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

30B. országos ülés Í9il deczember 7-én, csütörtökön. 143 nyos pótdijakat leszünk kénytelenek segély­útirány használata czimén igénybe venni; de a költségvetésnek ezen jiótdijakkal való megter­helését az imminens veszélyre való tekintettel, saját felelősségemre elrendeltem. (Helyeslés.) Hogy nem lehetne-e Bécs-felé felhagyni a brucki útvonal elzárásával, ezt az eszmét én vetettem fel, de ez teljesen ki van zárva, mert akkor az összes forgalom, a mi most Marehegg irányában elzáratik. egyszerre a brucki irányra vetné rá magát, s ekkor ezen nagy forgalom által elzáratnék mindjárt a rákosi rendező jiálya­udvar, s akkor nemcsak a Bécs felé irányuló forgalmat, hanem az Alföld, Temesvár, Kolozs­vár felé irányuló forgalmat is, melyet Bakoson kell lebonyolítani, egyszerűen elvágnék. Meg­állapodtunk tehát abban, hogy egy pár napig a felvételt korlátozzuk, de mihelyt a kocsik elszállítása gyorsabb tempóban megindul, ezen akadály meg lesz szüntethető és reméljük, hogy a karácsonyi ünnepek közeledtével egészen nyu­godt mederbe terelődik a forgalom. Az intéz­kedések megtörténtek, de még nem vagyok abban a helyzetben, hogy az eredményről a t. háznak jelentést tehessek. Ezek voltak azok az intézkedések, melyek a momentán zavar megszüntetésére történtek. És most áttérek azokra az intézkedésekre, melyeket én a zavar megszüntetésére mint állami intézkedéseket szükségeseknek tartok. (Hall­juk! Halljuk!) Legyen szabad ezt nekem négy főcsoportba sorozva a t. ház előtt előadnom. (Halljuk! Halljuk!) Az első és a leglényegesebb kérdés a fő­városi pályaházak kérdése, a második a szállí­tásoknak bizonyos időhatárok közé szorítása, a harmadik a vasutak tehermentesítése, és végre a negyedik, rendkívül fontos kérdés, az u. n. vasúti beruházások kérdése. Kétségtelen, és a ki ezzel a kérdéssel fog­lalkozott, tudja, hogy a fővárosi jiiályakázak kérdése az, a mely a legsürgősebb intézkedése­ket igényli. Mint a sziv a testben, oly szerepet játszik minálunk a fővárosi pályaház kérdése a forgalom szempontjából; ha tulbőség van vér­ben az is baj, .ha megakad a vér, az is baj. Nekünk tehát először ezt kell szabályoznunk, ós én mondhatom, e tekintetben meglehetősen előrehaladott munkálatokra találtam, bár őszin­tén bevallom, hogy ezzel a kérdéssel alaposabban foglalkozni még nem volt időm, arról azonban már meggyőződtem, hogy alaposan remélhető, hogy ezeknek a munkálatoknak gyorsabb tem­póban való megindítása megkezdhető. Legyen szabad azonban kérnem, hogy mél­tóztassanak felmenteni engem az alól, hogy itt a részletekbe belemenjek. (Helyeslés.) Meg is mondom, hogy miért. Azért, mert a kérdés rendezése bizonyos telekvásárlásokkal és beszer­zésekkel áll összefüggésben, és nem szeretném, ha ez a nyilatkozatom bizonyos tekintetben hátrányos következményeket vonna maga után. mert akkor, ha a dolog megvalósul, az állam fizetné meg, ha meg nem valósul, akkor azok fizetnék meg, a kik számítanak erre. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A második kérdés a szállításnak időhatá­rok közé való szorítása. E tekintetben az u. n. rezsiszállitások játszanak szerepet. Ha az ember azokat a táblázatokat, a melyek a vasút for­galmát feltüntetik, kezébe veszi, mindjárt sze­mébe ötlik, hogy ezek a rezsiszállitások mily jelentékeny számot képviselnek; ha tehát sike­rülni fog azokat a szállításokat, melyeket a magyar állam a saját szükségletére, a melyeket a magyar állam az utaknak szükségletére igé­nyel, az év első nyolcz hónapjában lebonyolí­tani, akkor az utolsó négy hónap, tehát az, a mely minden vasúti forgalomban a legkritiku­sabb, igen jelentékeny tehertől mentesítve lesz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) E tekintetben már megtörténtek az intéz­kedések, csakhogy ennek van egy előfeltétele, melynek teljesülése éjjen a t. ház jóakaratától is függ, mert hogy ezek az intézkedések siker­rel legyenek keresztülvihetők, hogy mi ezeket az anyagokat az év első nyolcz hónapjában szállít­hassuk, ehhez az szükséges, hogy nagyon korán rendeljük meg; ha tehát, a mint erre kilátás van, a budget kellő időben készen lesz, akkor igenis intézkedhetünk az anyagoknak megrende­lése iránt és akkor hiszem és remélem, hogy e nyolcz hónap alatt le tudjuk a forgalmat bonyo­lítani ugy, hogy a rezsiszállitások kérdésében, a reánk nézve annyira szükséges lépések megtör­ténhetnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A harmadik kérdés a vasutak tehermente­sítésének kérdése. E tekintetben nézetem szerint két ut áll előttünk. Az egyik a segédutirányok kérdése. Gondolkoznunk kell ugyanis arról, hogy nemcsak egyetlenegy pálya álljon bizonyos idők­ben rendelkezésünkre, hanem hogy igyekezzünk a szükséges szállításokat más pályákon is, eset­leg a viczinálisok felhasználásával is eszközölni. Méltóztassék elhinni, a ki látja azt a nehéz­séget, a mely ma fennáll, lehetetlen, hogy elzár­kózzék a kérdés megoldása elől már most is; de még nagyobb mértékben lesz szükséges ezzel a tervvel foglalkoznunk akkor, ha majd a nagyobb beruházások alapján nagyobb mérvben megindul az államvasutakon a munka, mert attól lehet félni, hogy ha nagy arányban indítjuk meg egyes pályák átalakítását, e nagy arányú munkálatok ujabb akadályát fogják tenni a forgalomnak; gondoskodnunk kell tehát arról, hogy bizonyos segédutirányok felhasználása, bizonyos segédut­irányok kijelölése által igyekezzünk a forgalmat lebonyolítani a nélkül, hogy a többforgalom le­bonyolításának ez akadálya lenne. Es ha e tekin­tetben akár a gombosi Dunahid megnyitását, akár pedig a vácz-gödöllői vonatot tekintjük, intézkedések már történtek, ez tehát olyan eszme, a melylyel alaposan kell foglalkoznunk, és a

Next

/
Thumbnails
Contents