Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

308. országos ü/ás 19ti deczémber 7-én, csütörtökön. 143 tani azt a forgalmat, a mely lehetővé teszi azt, hogy a számukra jelentkező üzleti konjunktúrákat saját belátásuk szerint használhassák fel, saját belátásuk szerint állapithassák meg a nélkül, hogy ezen üzleti konjunktúrák megvalósításánál a fennálló forgalmi nehézségek egyszerűen keresztülhúzzák a számításokat. Igyekeznünk kell biztosítani azt, hogy egyfelől a fogyasztó és a termelő, másfelől pedig a vevő és az eladó egymással minél zavartalanabbul érintkezhessenek. . Nálunk a forgalom fogalma csaknem azonos a vasúti forgaloméval. A mikor tehát forgalomról beszélek, ezt a vasúti kérdés kapcsán teszem, a melylyel elsősorban akarok foglalkozni, már csak azért is, hogy ezzel is jelezzem annak kiváló jelentőségét, de foglalkozom ezzel elsősorban azért is, mert az összes felszólalt képviselő urak majd mind megérintették ezt a témát, tehát felszólalásuk leginkább ezen tárgy körül forgott. De foglalkozom ezzel elsősorban azért is, mert Polónyi Gréza t. képviselőtársam e tekintetben aposztrofált is, teljes joggal azt a kérdést intézvén hozzám, hogy miként óhajtom a fennálló nehézségeket megszüntetni. Azokat a nehézségeket, — hogy helyesebb kifejezést használjak, azokat a bajokat, — a melyek vasúti forgalom terén fennállanak, mindnyájan nagyon jól méltóztatnak ismerni. Hogy jól ismerjük, ez már t. képviselőtársaim felszólalásaiból is látható. De, méltóztassék elhinni, mégsem ismerik annyira, mint én, a ki már ezen rövid idő alatt is részint a hozzám ez iránt beérkezett nagyszámú kérvényekből és panaszokból, részint ezirányban az illetékes tényezőkkel folytatott tárgyalásokból nagyon js bő alkalmam volt ezzel megismerkedni. Épen azért legyen szabad mindjárt t. barátomat, az előadó urat biztosítani arról, hogy teljes tudatában vagyok ezen kérdés kiváló fontosságának, teljes tudatában vagyok azon nagy kötelességnek és felelősségnek, a mely e tekintetben rám várakozik, s tényleg legfőbb igyekezetem, ambiczióim egyik legfőbbikét épen abba helyezem, hogy bárha sikerülne ezen ártéren a most létező állapotokon segíteni. (Elénk helyeslés.) De ha valami bajon segíteni akarunk, szerintem az az első, hogy ennek a bajnak az okával, forrásával igyekezzünk tisztába jönni. Engedje meg tehát a t. ház, hogy ide vonatkozólag saját észleleteimet is előadjam, ha mindjárt talán annak a veszélynek teszem is ki magam, hogy olyan dolgokat leszek kénytelen ismételni, a melyeket a t. háznak minden tagja jól ismer. Nézetem szerint ennek a bajnak alap-, szülő oka az az örvendetes jelenség, hogy nálunk az utóbbi időben az állami össztermelés s ezzel kapcsolatban az állami forgalom igen jelentékeny mértékben megnövekedett. Ez aztán párosult ama, már épen nem örvendetes jelenséggel, hogy a vasutak teljesítőképessége nem volt képes a forgalom ezen fejlődésével megfelelő arányban lépést tartani. Azoknak, a kik közgazdaságunknak ezen oldalát az utóbbi években figyelemmel kisérték, ezeknek az állapotoknak a bekövetkezését előre lehetett látni, azoknak tisztába kellett jönniök azzal, hogy ez a nehéz : helyzet előbb-utóbb be fog következni. De hogy most bekövetkezett olyan mértékben — s ebben szintén igaza van t. barátomnak, az előadó urnak — mint még soha vagy csak nagyon régen, ehhez igen sok mellék-, zavaró körülmény is . hozzájárult. E tekintetben az első az volt, hogy az idén a katonai nagy hadgyakorlatok Magyarországon az ország északi es északkeleti részén játszódtak le. A katonaságnak ezzel összefüggő elszállítása oly forgalmi torlódást és fennakadást eredményezett, hogy egészen hiteles adatok alapján mondhatom, hogy ez az egy körülmény maga 11.740 tonna kocsirakomány erejéig okozott hátrányt abban az időben, a mikor különben is a minden oldalról megindult nagy forgalom annyira igénybe vette a vasutat, hogy még a rendes munka lebonyolítása is csak a teljesítőképesség teljes igénybevételével volt lehetséges. Ehhez járult még az is, hogy a száraz időjárás, a csapadékhiány folytán vizeink nívója leszállt, és a viziutakon való szállítást ez feltartóztatta annyira, hogy, szintén hiteles adatok alapján mondhatom, hogy mig 1910. évi szeptember hóban a Dunán 860.000 métermázsa szállíttatott, ez az idén 710.000 métermázsára szállott le, vagyis ezen a czimen a viziutakon való szállítás 150.000 métermázsával csökkent, a mi, ha csak tiztonnás kocsikra számítjuk is át. 1500 kocsinak felel meg, ennyi kocsit vett igénybe, és ennyivel zavarta meg a forgalmat. Hozzájárult még a kedvező rópatermelés, a minek hatását számszerűleg nem tudom megállapítani, és ugyancsak hozzájárult, hogy a száraz időjárás következtében ugy a fővárosban, mint a vidéken a nagyarányú építkezés nem lévén feltartóztatva, folytonosan igényelte az építőanyag, fa, kő, mész stb. szállítását. Mindezek a körülmények összejátszva azt eredményezték, hogy 1910-zel összehasonlitva 1911-ben tonnában 3,699.986-ra, vagyis az előbbi évhez képest 10'33°/o-kal növekedett az összeg, a melyet az államvasutaknak szállitaniok kellett. Sőt ez évi október hóban 393,212 tonnára ment ez és ez kocsirakományokban 255.018 kocsinak felel meg, vagyis az előbbi állapothoz képest a forgalom 8'33°/o-kal növekedett. Ezzel szemben vasúti parkunk, berendezkedésünk csak 3'44%-kal emelkedett. Magából ebből a körülményből méltóztatik látni, hogy 5%-os túlfejlesztés volt a forgalomban, a :mit a vasút, a mely a múlt évben teljesen igénybe volt véve, csak a legnagyobb nehézséggel lehetett képes lebonyolítani. Magában október hóban 28.893 volt a kocsirakományszaporodás és igen érdekes tény, — épen azért hozom fel, — november 16-án, a mi-