Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-303
8 3Ö3. országos ülés WÜ deczember í-én, péntekéit Lengyel Zoltán.' Mindenki másra tolja a felelősséget ! Egy hang ( a jobboldalon) : Minden államhivatalnál igy van! (Zaj.) Heltai Ferencz előadó : Talán ilyen mértékben egyetlen államigazgatási ágban sincs és én merem mondani, hogy ebben a letargiában, midőn senkinek érdeke anyagilag vagy erkölcsileg a vasút boldogulásához kötve nincs, jelentékeny része van annak a fizetési rendszernek, (-Nagy zaj. Felkiáltások : Időszakos előmenetel!) — ne tessék félreérteni ; tessék csak megvárni, a mig kimagyarázom — jelentékeny része van annak a fizetési rendszernek, a mely néhány esztendővel ezelőtt behozatott. (Zaj baljelöl. Felkiáltások : Időszakos előmenetel! Elnök csenget.) Oda akarok rögtön kilyukadni. Nem, t. képviselőtársam, én nem kifogásolom az időszakos előmenetel rendszerét. Abban a véle- • menyben vagyok, hogy ily nagy adminisztráczió keretében én legalább nem tudok helyesebb előléptetési rendszert, mint az időszakos előléptetés rendszerét, az alkalmazottak nagy zömére nézve. De a mikor ez az előléptetési rendszer az alkalmazottaknak csak 25%-át engedi soron kivül előrelépni — t. i. a várakozásra jogosultak és nem az egész személyzet 25%-ára engednek kivételes előléptetési rendszert — és a mikor ennél a kivételes előléptetési rendszernél a protekczió leszámításával . . . Gr. Batthyány Tivadar: Nem marad semmi! Heltai Ferencz előadó: Marad ! ; Gr. Batthyány Tivadar: Nem! Semmi. Heltai Ferencz előadó: De nagyon kevés. (Derültség.) A protekczió leszámításával szintén sorrendben mennek elő a kivételes előlépésnél is. Személyi kérdésekben a protekczióra csak az vessen követ, a ki soha életében még nem gyakorolt protekcziót. (ügy van!) Peccatur intra et extra. A mikor ebben a nagy személyzetben, a melynek nagyon sok olyan tagja van, a ki büszkeségére válhatnék bármely európai vasúti admínisztráeziónak, (Ugy van !) nagyon sok oly tagja van a kereskedelmi, a forgalmi, az épitészeti szolgálatban, a kiket egész Európában tisztelnek és becsülnek, (Ugy van!) a mikor ily viszonyok állanak fenn, nem a mai igazgatási rendszer vezetőinek hibájából, hanem egy törvényerejű fizetési rendszer következtében ; a mikor konstatálnunk lehet és mindenki konstatálhatja azt, a ki az államvasutakkal közelebbi viszonyban áll, hogy alig van az államvasutak igazgatásának különösen főbbrangu hivatalnokai közt valaki is, a ki nem igyekeznék keresni az alkalmat, hogy otthagyja az államvasutak szolgálatát, mert sem anyagi érdeke, sem erkölcsi ambicziója kielégítést nem nyer : akkor elsősorban e viszonyokban kell keresnünk az államvasutak terén mutatkozó bajok okát. De keresnünk kell abban is, hogy az államvasutak igazgatása teljes mértékben nélkülözi á kereskedelmi szellemet, (ügy van!). Ott a fennálló fizetési rendszer mellett, a fennálló helyzetben senkinek nincs érdekében kötelességén túl is teljesíteni munkát, mert ha megszakad is, akkor sem kap egy fillérrel nagyobb fizetést, sőt nem kapja meg az erkölcsi elismerést sem. A hazai vasutak igazgatásának körében keresik annak a megoldását, hogy miként lehetne a személyzetet az üzem anyagi eredményeiben részesíteni. Mint emiitettem, feltétlenül szükségesnek tartom., hogy e nagy kérdés megoldassák, mert meg vagyok róla győződve, hogy e nagy kérdés helyes megoldása igen hatályos eszköz lesz arra, hogy az államvasutak alkalmazottai teljes mértékben hozzákapcsoltassanak ahhoz az intézményhez, a melynek sorsa, felvirágozása, vagy pusztulása elsősorban és majdnem kizárólag az alkalmazottak igyekezetén fordul meg. Sümegi .Vilmos : Minden üzleti vállalkozásnál ! Heltai Ferencz előadó: Különösen az alkamazottak igyekezetén és szorgalmán, odaadásán fordul meg — hogy rátérjek egy részletkérdésre, a mely az államvasutak jövedelmezősége szempontjából rendkívül fontos — pl. az anyagszerek beszerzésének és felhasználásának kérdése. Ezt a kérdést ez év tavaszán behatóbban tárgyaltuk itt a ház keretében. Egész vonatkozásában és nagyságában most feleleveníteni nem akarom, hisz eléggé diszkucziáltuk a tavaszszal; de nem tehetem, hogy ne említsem meg és ne mutassak rá az orvoslás rendszerére is, (Halljuk ! Ralijuk !) a mely a múltkori tárgyalásokból ki volt rekesztve. Az államvasutak jövedelmezősége szempontjából ugyanis az anyagszerek gazdaságos beszerzése, gazdaságos és czélszerű felhasználása a legfontosabb kérdések egyike. Hogy mily fontosságú számszerűleg ez a kérdés, azt a múlt alkalommal behatóan tárgyaltuk. Most inkább az anyagszerek gazdaságos beszerzéséről Idvánok szólni. Én azt a rendszert, a mely szerint az országnak minden vasútja külön maga szerzi be anyagszereit a saját igazgatóságának kizárólagos felelőssége mellett, holott az államvasutakon kivül az állam eminenter érdekelve van a kamatbiztositásban részesülő vasutaknál is és egyéb vasutaknál is, fentarthatónak nem vélem. A német birodalomban, hol a vasutak érdekközösségének formái mind nagyobb mértékben előtérbe lépnek, a hol ma már nemcsak a személydijszabások — a IV. kocsiosztály kivételével — azonosak az összes német vasutakon, hanem a kocsik felhasználásának és kihasználásának kérdése is azonosan és egyöntetűen van az összes vasutakra nézve megoldva, a német birodalomban már régen túl vannak azon, hogy az egyes vasutak külön szerezzék be anyagszereiket. Ott egy központi hivatal áll fenn, minden egyes vasúttól teljesen függetlenül az összes vasutak ellenőrzése alá helyezve, mely az összes vasutakra nézve egyöntetűen, szerzi be nemcsak az anyagszereket, a szenet és egyéb felhasználási tárgyakat, hanem a kocsikat és lokomotivokat is. Ez az u. n. Centralamt. Magyarországon minden egyes vasút maga szerzi
