Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-303

8 3Ö3. országos ülés WÜ deczember í-én, péntekéit Lengyel Zoltán.' Mindenki másra tolja a fe­lelősséget ! Egy hang ( a jobboldalon) : Minden állam­hivatalnál igy van! (Zaj.) Heltai Ferencz előadó : Talán ilyen mértékben egyetlen államigazgatási ágban sincs és én merem mondani, hogy ebben a letargiában, midőn senki­nek érdeke anyagilag vagy erkölcsileg a vasút bol­dogulásához kötve nincs, jelentékeny része van annak a fizetési rendszernek, (-Nagy zaj. Felkiáltá­sok : Időszakos előmenetel!) — ne tessék félre­érteni ; tessék csak megvárni, a mig kimagyará­zom — jelentékeny része van annak a fizetési rend­szernek, a mely néhány esztendővel ezelőtt be­hozatott. (Zaj baljelöl. Felkiáltások : Időszakos elő­menetel! Elnök csenget.) Oda akarok rögtön ki­lyukadni. Nem, t. képviselőtársam, én nem kifogásolom az időszakos előmenetel rendszerét. Abban a véle- • menyben vagyok, hogy ily nagy adminisztráczió keretében én legalább nem tudok helyesebb elő­léptetési rendszert, mint az időszakos előléptetés rendszerét, az alkalmazottak nagy zömére nézve. De a mikor ez az előléptetési rendszer az alkalma­zottaknak csak 25%-át engedi soron kivül előre­lépni — t. i. a várakozásra jogosultak és nem az egész személyzet 25%-ára engednek kivételes elő­léptetési rendszert — és a mikor ennél a kivételes előléptetési rendszernél a protekczió leszámításá­val . . . Gr. Batthyány Tivadar: Nem marad semmi! Heltai Ferencz előadó: Marad ! ; Gr. Batthyány Tivadar: Nem! Semmi. Heltai Ferencz előadó: De nagyon kevés. (Derültség.) A protekczió leszámításával szintén sorrendben mennek elő a kivételes előlépésnél is. Személyi kérdésekben a protekczióra csak az vessen követ, a ki soha életében még nem gyakorolt pro­tekcziót. (ügy van!) Peccatur intra et extra. A mikor ebben a nagy személyzetben, a melynek nagyon sok olyan tagja van, a ki büszkeségére válhatnék bármely európai vasúti admínisztrá­eziónak, (Ugy van !) nagyon sok oly tagja van a kereskedelmi, a forgalmi, az épitészeti szolgá­latban, a kiket egész Európában tisztelnek és be­csülnek, (Ugy van!) a mikor ily viszonyok álla­nak fenn, nem a mai igazgatási rendszer vezetői­nek hibájából, hanem egy törvényerejű fizetési rendszer következtében ; a mikor konstatálnunk lehet és mindenki konstatálhatja azt, a ki az államvasutakkal közelebbi viszonyban áll, hogy alig van az államvasutak igazgatásának különö­sen főbbrangu hivatalnokai közt valaki is, a ki nem igyekeznék keresni az alkalmat, hogy otthagyja az államvasutak szolgálatát, mert sem anyagi érdeke, sem erkölcsi ambicziója kielégítést nem nyer : akkor elsősorban e viszonyokban kell keres­nünk az államvasutak terén mutatkozó bajok okát. De keresnünk kell abban is, hogy az állam­vasutak igazgatása teljes mértékben nélkülözi á kereskedelmi szellemet, (ügy van!). Ott a fennálló fizetési rendszer mellett, a fennálló helyzetben senkinek nincs érdekében kötelességén túl is teljesíteni munkát, mert ha megszakad is, akkor sem kap egy fillérrel nagyobb fizetést, sőt nem kapja meg az erkölcsi elismerést sem. A hazai vasutak igazgatásának körében kere­sik annak a megoldását, hogy miként lehetne a személyzetet az üzem anyagi eredményeiben ré­szesíteni. Mint emiitettem, feltétlenül szükséges­nek tartom., hogy e nagy kérdés megoldassák, mert meg vagyok róla győződve, hogy e nagy kérdés helyes megoldása igen hatályos eszköz lesz arra, hogy az államvasutak alkalmazottai teljes mértékben hozzákapcsoltassanak ahhoz az intézményhez, a melynek sorsa, felvirágozása, vagy pusztulása elsősorban és majdnem kizárólag az alkalmazottak igyekezetén fordul meg. Sümegi .Vilmos : Minden üzleti vállalkozásnál ! Heltai Ferencz előadó: Különösen az alka­mazottak igyekezetén és szorgalmán, odaadásán fordul meg — hogy rátérjek egy részletkérdésre, a mely az államvasutak jövedelmezősége szem­pontjából rendkívül fontos — pl. az anyagszerek beszerzésének és felhasználásának kérdése. Ezt a kérdést ez év tavaszán behatóbban tárgyaltuk itt a ház keretében. Egész vonatkozásában és nagy­ságában most feleleveníteni nem akarom, hisz eléggé diszkucziáltuk a tavaszszal; de nem tehetem, hogy ne említsem meg és ne mutassak rá az orvos­lás rendszerére is, (Halljuk ! Ralijuk !) a mely a múltkori tárgyalásokból ki volt rekesztve. Az állam­vasutak jövedelmezősége szempontjából ugyanis az anyagszerek gazdaságos beszerzése, gazdaságos és czélszerű felhasználása a legfontosabb kérdések egyike. Hogy mily fontosságú számszerűleg ez a kérdés, azt a múlt alkalommal behatóan tárgyal­tuk. Most inkább az anyagszerek gazdaságos be­szerzéséről Idvánok szólni. Én azt a rendszert, a mely szerint az ország­nak minden vasútja külön maga szerzi be anyag­szereit a saját igazgatóságának kizárólagos felelőssége mellett, holott az államvasutakon kivül az állam eminenter érdekelve van a kamatbiztositásban részesülő vasutaknál is és egyéb vasutaknál is, fentarthatónak nem vélem. A német birodalomban, hol a vasutak érdek­közösségének formái mind nagyobb mértékben előtérbe lépnek, a hol ma már nemcsak a személy­dijszabások — a IV. kocsiosztály kivételével — azonosak az összes német vasutakon, hanem a kocsik felhasználásának és kihasználásának kér­dése is azonosan és egyöntetűen van az összes vasutakra nézve megoldva, a német birodalomban már régen túl vannak azon, hogy az egyes vasutak külön szerezzék be anyagszereiket. Ott egy központi hivatal áll fenn, minden egyes vasúttól teljesen függetlenül az összes vasutak ellenőrzése alá he­lyezve, mely az összes vasutakra nézve egyöntetűen, szerzi be nemcsak az anyagszereket, a szenet és egyéb felhasználási tárgyakat, hanem a kocsikat és lokomotivokat is. Ez az u. n. Centralamt. Magyarországon minden egyes vasút maga szerzi

Next

/
Thumbnails
Contents