Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-308
132 30&. országos ülés 1911 d keh/föld és ezeknek iparszerüleg való kezelése óriási jövedelmet hajthatna a népnek. Azonban más háziszerek és eszközök készítésében is kiváló ügyességet tanusit ez a nép. A'székelyek .otthon csinálnak szekeret, jármot, ekéket, farészeket, talieskákat, szóval minden ilyen kis gazdasági eszközöket, a melyek nemcsak nagyon tartósak és ezélszerüek, hanem művészeti Ízlésre is vallanak és minőség dolgában is tökéletesen megfelelnek az igényeknek. A szövő- és fonóipar fejlesztése mezőgazdasági szempontból volna pártolandó, mert a kender- és lentermelésre a Székelyföld kiválóan alkalmas. Azonban méltóztassék megengedni, ezt is visszásán csinálták odalenn, mert Székelykereszturon ugyan létesítettek valami lenkikészitő gyárat államköltségen, de oda is egy cseh embert tettek, a ki nem tett egyebet, mint hogy monopóliumot csinált. Ez a jámbor cseh körülbelül 10 esztendő alatt magyarul sem tanult meg. De az nem lett volna olyan nagy baj, hogy nem tanult meg magyarul, mint az, hogy monopolizálta ezeket a gyártmányokat és a bevásárlásokat, mert ezzel semmiféle hasznára sem volt. a székely iparnak. Azt hiszem itt különösen sok visszaélés történik a székely háziipar körül. Hiszen olvastuk most nemrég is, hogy Budapesten a Dob-utczában megbukott valami nem tudom miféle gyáros, a ki székely árukkal kereskedett országszerte. Ezek a székely áruk azonban .soha Székelyföldet nem láttak. Ezen cseh gyárosnak nem tudom hány százezer korona volt a passzívája, ebből azonban — hála isten — a Székelyföldet egy krajczár kár sem érte, mert a Székelyföldön soha semmit sem vásárolt^ mindent Cseh- és Morvaországból hozatott. Én azt hiszem, hogy ezeket a székely gyárosokat, a kik a Székelyföldön lakó czigányokat használják fel arra, hogy végig házalják az országot, bizonyos felügyelet alá kellene helyeznünk és származási bizonyítványt kellene tőlük követelnünk, hogy ne csalhassanak azon a czimen, hogy székely portékát árusítanak. Egyáltalán helyesen járna el a kereskedelmi kormány, hogyha figyelembe méltóztatnék venni azt, a- mit a székely kirendeltség és a székely társaságok is kívántak, hogy t. i. a földmivelésügyi minister által létesített székely kirendeltség mellé, a mely kiválóan földmivelési ügyekkel foglalkozik, ipari kirendeltséget szervezzenek. Tisztelt képviselőtársam, Erdély képviselő, tudhatná, hogy milyen rendkívüli nagy sulylyal bírna, hogyha ezt az országot ebből az agrikultur- egyoldalúságból kiemelni és egy kicsit indusztrializálni lehetne. Az összes székely tényezők — társadalom és testületek — régen kívánják, hogy a székely kirendeltség mellé, ipari kirendeltséget is létesítsenek. Erre is felhívom a t. minister ur figyelmét, mert ezt igen kis költséggel lehetne megcsinálni. Hogy én se terjeszkedjem ki túlságosan és befejezhessük idejére a vitát, még két dolgot kell a mélyen fcj jjűnjster ur figyelmébe ajánlani még pedig egészembe/' 7-én, csütörtökön. szén röviden. Az egyik az állami és törvényhatósági utmestereknek az ügye, a melyet Kálmán államtitkár ur nagyon jól ismer. Ezek a szegény emberek esztendők óta panaszkodnak és sírnak, memorandumukat is átadták, de bizony eddig semmit sem tettek az érdekükben, A másik a postamesterek helyzetének a javítása. Magyarországon 4000 postamester van. Nem tudom, miféle régi sablon szerint történik az © díjazásuk, de a viszonyok nagyon megváltoztak azóta és tessék elhinni, hogy kivéve egy pár nagy jövedelműt, a legtöbb nyomorog. Ezek tisztességes, intelligens tagjai a magyar társadalomnak. Az ő sebeiket és bajaikat, a melyeknek orvoslását kérik, nem akarom részletesen előadni, a mélyen t. minister urnak módjában áll ugy a törvényhatósági és állami utmesterek, mint a postamesterek helyzetével tüzetesen foglalkozni, csak arra kérem tehát, hogy legyen kegyes bajukon segíteni. Különösen figyelmébe ajánlom pedig, hogy a székely érdekeket viselje szivén. Méltóztassék elhinni, nemesebb, hazafiasabb dolgot nem művelhet, szebb nemzeti munkát nem teljesíthet, mintha a Székelyföld érdekeit szivén hordja, ha a Székelyföldet felvirágoztatja. A költségvetést különben nem fogadom el mindaddig, a inig magyar iparunk igazán nem lesz. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik ? Szász Károly jegyző: Haydin Imre ! Haydin Imre: T. ház! Hegedüs Kálmán és Bródy Ernő t. képviselőtársaimnak a munkásbiztosító pénztárról elmondott beszédei után, a melyekhez én bizonyos fentartással ezen állapot keletkezése és okai iránt, sok tekintetben hozzájárulok, sajátképen nem marad egyéb feladatom, minthogy ezekből levonjam a kellő konklúziót és keressem azon módokat és eszközöket, a melyeknek igénybevételével ezen immár tarthatatlan állapoton gyorsan és hatályosan segíteni lehet. En már több alkalommal, nem ugyan ebben a házban, de a ház egyik bizottságában, a munkásügyi bizottságban, kérdést intéztem Hieronymi Károly akkori kereskedelemügyi ministerhez, a kiről helyesen jegyezte meg Bródy Ernő t. képviselőtársam, hogy szivének egész melegével csüggött a munkásbiztositás ügyén, és még halálos ágyán is azon töprengett, hogy annak dolgait nem rendezhette, . . . (Zaj. Halljuk, ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Haydin Imre: kérdést intéztem az iránt, hogy ezen lehetetlen állapotokon milyen módon kíván segíteni. Mindannyiszor azt a választ nyertem tőle, hogy a törvény revíziója utján, a melyet ő legsürgősebb feladatai közé sorol. Őszintén megvallom, hogy én a törvény revíziójának lelkes híve voltam és vagyok most is, azonban a gyakorlat és a vele járó tapasztalat engem óvatosságra int, és pedig három szempontból. Először azért, mert a gyakorlat és a vele járó tapasztalat megmutatta ugyan a törvény hiányait és hibáit, de nem érlelte még meg azokat a diszpozicziókat, a melyekkei