Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-303

SÖÍ országos ülés tíll den egyes nagy tételről beszélni, de nem tehe­tem, hogy néhány szóval meg ne emlékezzem az államvasutakról. '(Halljuk! Halljuk.' a balolda­lon és jobbfelől.) Az államvasutak forgalmi szolgálatában már évek hosszú sora óta, de különösen az idén olyan bajok mutatkoznak, a melyek rendkívüli vissza­hatással vannak egész közgazdasági életünkre. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek a bajok az idén olyan mértékben nyilvánultak és nyilvánulnak meg még most is, a minő mér­tékben eddig még soha. El merem mondani, hogy azok a nehézségek, a melyekkel az államvasutak a forgalmat az idén lebonyolították vagy talán — ha szabad ezt mondanom, — le nem bonyo­lították . . . Sümegi Vilmos: Ez az ! Heltai Ferencz: .. . katasztrofális visszaha­tással voltak az ország egész gazdasági életére, a mezőgazdaságra ugy, mint a kereskedelemre és iparra. Senkit sem akarok ezekért a bajokért szemé­lyesen felelősségre vonni vagy felelőssé tenni. Lehetnek ezen bajoknak személyi vonatkozásai is, a mint hogy kétségtelenül vannak is, mert talán nem elég meggondoltsággal, talán nem elég előre­látással intéztetnek azok az ügyek, azok a be­ruházások is, a melyeknek czélja lett volna az államvasutakat telj esitményképesebbé tenni, mon­dom, ezekben bizonyára van a személyi vonatko­zásoknak is része ; de azt hiszem, minden oldalról helyesen cselekszünk, ha ezen személyi vonatkozá­soktól eltekintünk, mert ezen személyi vonatko­zásokat kideríteni nem a parlamentnek, hanem az admmisztráczió legfőbb vezetőjének feladata. Én bí­zom a kereskedelemügyi minister úrban, hogy eze­ket a személyi vonatkozásokat is ki fogja deríteni és a személyi vonatkozásokból is le fogja vonni a megfelelő konzekvencziákat. Ezzel a jDarlamentre nézve a személyi vonatkozások kérdése el van intézve. (Zaj. Elnök csenget.) Azonban a tárgyi vonatkozásokkal, a melyek­nek következményei ezek a nehézségek, a melyek az idén milliókra s talán száz milliókra menő káro­sodásokat idéztek elő, mert méltóztassék elhinni, ha a legnagyobb számot emiitjük is, akkor is keve­sebbet mondunk, mint a mennyit a való tényleg jelent, (Igaz ! Ügy van ! balfelől.) ezekkel a tárgyi vonatkozásokkal igenis foglalkoznia kell a parla­mentnek, foglalkoznia kell lehetőleg behatóan s le­hetőleg oly irányban, hogy a jövőre ezek a ka­tasztrofális nehézségek lehetőleg elmellőztessenek. (Zaj.) " Elnök (csenget) : Csendet kérek. Heltai Ferencz előadó: Én nem tudom, nem vagyok annyira beavatva, (Ellenmondások a szélső­baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy meg­határozhassam, hogy azon állitások, a melyekkel illetékes oldalról ezeket a bajokat menteni igye­keznek, hogy t. i. kevés a kettős vágány, kevés a kocsi, kevés a mozdony, kevesek az állomási berendezések stb. végtelen sorozatban, hogy ezek deczember l~én, pénteken. 1 az állitások mennyiben felelnek meg a valóság­nak, illetve, hogy ezek a hivatkozások mennyire mentik az áUamvasutaknál előforduló nagy for­galmi bajokat. Egyet azonban konstatálni merek, — és ezen állításomat igazolhatják mindazok, a kik a pénzügyi bizottság múlt évi tárgyalásaiban résztvettek, a hol eléggé behatóan foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel s a hol eléggé részletesen és behatóan nyilatkozott a volt kereskedelemügyi minister ur is — nevezetesen ezekre a tárgyalá­sokra hivatkozva bátran merem azt állítani, hogy a volt kereskedelemügyi minister ur ezeket a kifogásokat, hogy kevés a kettős vágány, kevés az állomási vágányzat, — hiszen méltóztatnak emlékezni, — kevesek az állomási berendezések, kevés a kocsi, — az nem, hogy kevés a mozdony mert erre vonatkozólag egészen külön álláspont volt, •— hogy a volt kereskedelemügyi minister ur ezen kifogások egyikét sem ismerte el olyannak, a melylyel az államvasutak terén mutatkozó nagy bajokat menteni lehet. Sümegi Vilmos: Kossuth alatt Szterényi nem ismerte el! Heltai Ferencz előadó : A volt kereskedelem­ügyi minister, Hieronymi Károly nem ismerte el ezeket a kifogásokat enyhítő körülményeknek, ellenkezőleg, ő azt állította, hogy a bajok je­lentékeny részben onnan keletkeznek, hogy az állomásokon túlsók a vágány — hiszen méltóz­tatnak emlékezni a szolnoki pályaudvar kérdé­sére — s az által, hogy túlsók a vágány, az államvasutak érdekelt személyzete a vonatok kezelésében, összeállításában és a vonatforgalom lebonyolításában nem követi azt a gazdaságos ke­zelést, a mit követnie kellene, ha kevesebb vágány állana rendelkezésére, ha az állomások kisebbek volnának, mint ma. Bizonyára ez a felfogás is túlzott; de az igaz­ság ott van, hogy az államvasutak kezelése nem számol ezekkel a nehézségekkel, a melyek az állo­mási berendezések tökéletlenségéből, a második vágányok hiányából folynak, és ugy viszi a gazdál­kodást, mint a mely személyzetnek semmi ambi­cziója, semmi érdekeltsége a forgalom lebonyolí­tására nincs. (Ugy van!) A mint már múlt alkalommal volt szerencsém említeni, az a rendszer, a mely az államvasutak igazgatása tekintetében nálunk ma fennáll, olyan bürokratikus igazgatás, a melyhez fogható nincs a világon. (Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon : Ez már igaz!) Az egyik osztály a másik osztály ügyeivel abszolúte nem törődik semmit. Hogy a boldogult kereskedelemügyi minister életbe lép­tette a szakosztályok között való közvetlen érint­kezést, illetve megszüntetett egyes szakosztályokat, ez az igazgatás egyszerűsítéséhez nem volt előre­haladás , egyik osztály nem törődik a másik osztály dolgaival, és általában az egész személyzet a leg­nagyobb letargiával viseltetik az államvasutak iránt. (Ugy van!) Ez a bajoknak az alapoka. Az államvasutaknál senki sincs érdekelve se anyagi­lag, se erkölcsileg.

Next

/
Thumbnails
Contents