Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

Há 307. országos ülés 1911 Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház ! Ábrahám Dezső t. képviselő­társam a napokban hozzám a következő inter­pellácziót intézte : »1. Van-e tudomása a minis­ter urnak, hogy Medek Anna és B. Sándor Erzsi operaházi művésznőket a folyó hóban Rómában tartandó magyar hangversenyen leendő közreműködésre felkérték ? 2. Igaz-e, hogy a minister ur a közreműkö­désre az engedélyt meg is adta ? 3. Igaz-e, hogy ennek daczára sem vehetnek részt nevezett művésznők a hangversenyen, és mivel okolja meg az engedély visszavonását a minister ur ? 4. Szándékozik-e a minister ur az Operánál esetleg személy változással is a. vezetésben változ­tatást előidézni és az Operát régi jó hirébe vissza­helyezni ?« T. képviselőház ! Mielőtt igen röviden vála­szolok erre az interpelláczióra, csak két meg­jegyzést óhajtok tenni. Az egyik az, hogy magát az interpellácziót nagyon is adminisztratív ter­mészetűnek tartom és tulajdonkép csak azért válaszolok, hogy ebből cause célebret ne csinál­janak, ne fújják fel magát a kérdést, a mint a sajtóban a legutóbbi múltban tényleg felfújták. (Ügy van ! jobbfelől.) A másik dolog pedig az, hogy csodálkozom, hogy ezt az interpellácziót épen arról az oldalról méltóztatott hozzám intézni, mert hiszen a múlt évben a költségvetés tárgyalása alkalmával és azóta is egy interpelláczió keretében épen onnan figyelmeztettek arra, hogy az Opera művészi nívóját lehetőleg emeljem, (Ugy van! jobb felől.) az Opera adminisztráczióját lehetőleg függetlenít­sem és lehetőleg elzárjam minden külső befolyás­tól, (Helyeslés a jobboldalon.) a mit magam részé­ről is helyesnek és jónak tartok. Akkor, a mikor Hubay Jenő zeneakadémiai tanár ur hozzám fordult és beleegyezésemet kérte arra nézve, hogy e két művésznő Rómába utaz­hassák és a hangversenyben részt vehessen, magam részéről a legnagyobb örömmel adtam beleegye­zésemet. A mikor azonban az igazgató és a fő­karnagy együttesen arról győztek meg, hogy adminisztratív szempontból ez nehészégeket okozna — miután magam részéről feltételeztem, hogy a kérdést adminisztratív szempontból előre rendez­ték — én, t. képviselőház, e beleegyezésemet visszavontam, (Helyeslés jobbfélől.) még pedig azért, mert azt tartom, hogy annak eldöntésére, vájjon a két művésznő tényleg az Opera érdeké­nek sérelme nélkül elmehet-e Rómába, vagy nem, sem a t. képviselő ur, sem az én csekélységem, hanem elsősorban az igazgató a kompetens. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Annál is inkább, mert nem tartozom azon emberek közé, a kik, ha egyszer álláspontot elfoglaltak, minden­áron meg akarnak állni mellette, még ha belátják is, hogy esetleg az álláspont fentartása magának az ügynek, vagy intézménynek a kárára van, a deczember 6-án P szerdán. mely intézmény érdeke rájuk van bizva. (Helyeslés a jobboldalon.) A magam részéről örültem volna annak, ha a két elsőrendű művésznő Rómába elmehetett volna és részt vehetett volna a hangversenyben ; meg vagyok győződve arról is, hogy ha a rendezőség komolyan akarja, azok a hangversenyek rendesen le fognak folyni és mindenesetre nagy sikerrel fognak végződni. Hiszen e tekintetben már vannak is értesítéseim arra nézve, hogy a tegnapelőtti hangverseny nagy sikerrel végződött. Annyival is inkább mondhatom ezt, mert hála istennek, mű­vészetünk oly nivón áll, hogy van más kiváló mű­vésznő is Magyarországon, a ki a La Grange áriát vagy a Sába királynője nagy áriáját el tudja éne­kelni Rómában, és ott dicsőséget tud szerezni a magyar kultúrának, eltekintve attól a körül­ménytől, hogy annak idején maga az Operaház igazgatósága több más nagyon előkelő művésznőt akart az ottani hangverseny rendezőségének ren­delkezésére bocsátani. Mivel tehát meggyőződésem szerint az igaz­gató tisztán az Opera érdekében helyezkedett erre az álláspontra, és semmiféle kicsinyes szempontok őt nem vezérelték; miután továbbá meggyőző­désem, hogy a szerződtetett operai tagoknak első hivatásuk az, hogy az Opera művészi igényeit elé­gítsék ki, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és csak másodsorban hivatottak arra, hogy a külföldön propagálják a magyar művészetet; miután a közelmúltban egy erélyes és határozott művészi vezetés nyomait konstatáltam az Operaházban ; és miután az újonnan szerződtetett főkamagyban egy elsőrendű művészt ismertem fel, a ki nemcsak azt tudja, a mit nem akar, hanem azt is tudja, a mit akar, és ilyen emberekre van szükségünk : (Helyeslés a jobboldalon.) azért én ezen incziden­sekből kifolyólag semmiféle változtatást nem óhajtok tenni az Opera vezetésében.. (Elénk he­lyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék a választ tu­domásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! Én min­denesetre legelsősorban őszinte köszönetetem és alkotmányos szemjrontból elismerésemet is kell, hogy kifejezzem pártunk álláspontja alapján a minister urnak azért, hogy az interpelláczióra ilyen rövid időn belül válaszolni szives volt. A mi azonban magát az interpelláczió érdemét illeti, legnagyobb sajnálattal jelentem ki, hogy daczára azon indo­koknak, melyeket az igen t. minister ur itt fel­hozott, a választ tudomásul nem vehetem. T. képviselőház ! A főkarnagy ur és az igaz­gató ur felterjesztésében, melyet az igen t. minister úrhoz intézett, egyetlenegy pontra helyezte a fő­súlyt és ez a kiküldendő művésznők nélkülözhe­tetlensége. Szerintem a kérdés tisztán ebből a szempontból bírálandó el, hogy mennyiben áll meg az előterjesztés ezen állítása és mennyiben nem. Méltóztassanak megengedni és engedje meg az igen t. minister ur, hogy erre vonatkozólag ada­tokkal szolgálhassak.

Next

/
Thumbnails
Contents