Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

108 307. országos ülés 1911 deczember 6-án, szerdán. viselőházban, egy ilyen kérdésnél, a mely tíz év óta heves harczokat idézett elő, a mely megbuktatott egy csomó kormányt, megőrölt egy rakás államférfit, talán a dolog közjogi részével is kellett volna folgalkozni. Ábrahám Dezső: Nehéz feladat előtt állott. Bizony Akós; Az előadó ur ráhagyta ezt a honvédelmi minister úrra. Helyes. (Zaj.) A t. előadó ur rémületes színekkel festi a háborút. Ebben tökéletesen igazat adok neki, mert annyi bizonyos, hogy a háború mindig szerencsétlenség volt, de kétszeresen szerencsétlenség ma, a czivilizácziónak mai magaslatán. Azonban, bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy azzal, hogy hadseregünket akármilyen magas színvonalra emeljük is, sohasem fogjuk a háborút kiküszöbölni, és minél nagyobb hadseregek harczolnak egymással szemben, annál több ember fog elesni, az bizonyos. Azt mondja az igen t. előadó ur, hogy arra kell igyekeznünk, hogy mi legyünk az erősebb fél, és hogy oly hadsereget tudjunk szerezni, hogy biztosan számithassunk a győzelemre. Bocsánatot kérek, ez nagyon szép volna, ha lehetséges volna. De akármit csinálunk is, igen t. előadó ur, mégis csak vannak nálunk erősebb nemzetek, erősebb államok, a melyekkel szemben (Zaj. Elnök csenget.) aligha tudnánk a győzelmet oly bizonyosan kivivni. (Zaj. Halljuk! balfelöl. ) Az én nézetem szerint az európai konstelláczió egyáltalában nem olyan, hogy nekünk a haderőnknek valami enormis megerősítésére volna szükségünk, hogy hadseregünket minél magasabbra fejleszszük. Hiszen a hármas-szövetség fennáll, és azt hiszem, fenn is fog maradni, . . , Sümegi Vilmos (balfelöl) : Erősen inog ! Bizony Ákos : ... és míg a hármas-szövetség fennáll, addig nekünk komoly félelemre okunk nincs. Mert hiszem azt, hogy t. barátom, az előadó ur sem fél attól, hogy Montenegró vagy Szerbia bennünket tönkreverne. Már pedig azt hiszem, hogy arra sem számithatunk, hogy szövetségeseinkkel fogunk háborút folytatni. De általában véve, akár igy, akár ugy, annyi kétségtelen, hogy a hadsereg oly óriási költségbe kerül, annyira kimeríti az ország teherviselési képességét, hogy megakasztja a kulturális fejlődés folytonosságát. Már pedig, ha nem tudunk a hadsereg óriási terhei miatt kellőkép fejlődni, ha belügyi kérdéseinket nem tudjuk kellőkép megoldani, akkor tulaj donképen mit védelmezzünk meg abban a megvívandó háborúban % Az előadó ur is, a honvédelmi minister ur is beszélnek bizonyos biztosítási díjról, hogy olyan ez a hadügyi költségvetés, mintha az ember biztosítja magát tűzkár vagy nem tudom mi ellen. Ez nagyon szép. de figyelmeztetem őket két dologra. Az egyik az, hogy annak a biztosítási dijnak nem szabad igen magasnak lennie. (Igaz! ügy van ! a szäsőbdoldalon.) Pl. a gazdák tudják azt, hogy a szőlőt nem szoktuk biztosítani. Miért ? Mert a biztosítási díj oly magas, hogy nem éri meg a rizikót. A másik kellék pedig az, hogy az a biztosító intézet, a melynél biztosítási dijainkat befizettük csakugyan feleljen is azután azért, hogy tud is, akar is eleget tenni annak a biztositásnak. Ha tehát az előadó ur, vagy a minister ur biztosítékot tudna vállalni arra nézve, hogy ha pedig ennyit fizettek, akkor nem lesz háború, vagy hogy nem vernek meg, (Derültség balfelól.) hát azt még akczeptálom. De olyan biztosító intézetre, a mely csődöt mond akkor a mikor fizetni kell, nagy biztosítási dijakat nem vesztegethetünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. előadó ur óriási előnyéül tekinti ennek a javaslatnak, hogy mennyi embert tart el: 32.440 intelligens főt, már mint a tiszteket, a kiknek túlnyomó része nem is magyar honpolgár, azután pedig 212.500 fő fog testi, szeneim, lelki művelésben és nevelésben részesülni. Hogy pedig már előre elkészüljön a t. előadó ur arra az esetleges ellenvetésre, hogy talán a polgári életben is lehetne azokat szellemileg és testileg nevelni és műveim, mindjárt hozzá is teszi: de otthon a fiatal polgárokat ilyen nevelésben nem lehet részesíteni soha. Miért ? B. Solymossy Ödön előadó : Mert nem engedelmeskednek ! Bizony Ákos: Mert egyszerűen meg sem tennék. Legyen nyugodt a t. előadó ur, mihelyt a hadsereg lesz szives nekünk még annyi pénzt meghagyni, hogy ifjúságunkat kellőkép nevelni tudjuk, igenis meg fogjuk tenni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Solymossy Ödön előadó : Nem fognak szót fogadni! Bizony Ákos : Az igen t. előadó ur hivatkozik bizonyos törzsorvosra, a ki mindenféle méréseket csinált és megállapította, hogy mennyit hiznak á katonák a szolgálat alatt. Megengedem, hogy egészséges és elegendő táplálékot kapnak, nem is vonom kétségbe, de ez talán mégsem olyan fontos, mert hiszen az a szegény katona, a midőn hazaküldik épen őszszel, a mikor minden munka már megszűnik, a midőn elbocsátják, tavaszra lesoványodik abból a hízásból. Hajdanában a költő azt mondta, hogy a mikor elbocsátották azt a katonát, hát kapott érdemrendet és olcsó köpönyeget. Ma már érdemrend és olcsó köpönyeg nélkül bocsátják el. Azt is mondja a t. előadó ur, hogy azon kiváló bajtársi viszony azt a fiatal embert önérzetes emberré gyúrja át ugy, hogy ebből a jó tulajdonságából kifolyólag sokkal rátartósabb és büszkébb lesz és ezt otthon tartalékos éveiben is megtartja. Hát bizony büszkébb lesz, arról szó sincs, sőt olyan dölyfösen viselkedik a czivil bagázszsal szemben, hogy az valóságos gyönyörűség. (Ugy van! balfelól. Ellenmondás jobbfelől.) És én igen sok katonaviselt embert ismertem, a ki a mikor bement a katonasághoz, józan életű, munkás és szorgalmas ember volt, a mikor pedig visszajött onnan, munka-