Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

;Í07. országos ülés 1911 deczember 6-án, szerdán. 107 készítés után, mint 6 mondja, a kétéves katonai szolgálatra. Nem azok az előkészítések okozták ezt, t. honvédelmi minister ur, hanem Poroszországban az általános védkötelezettséget komolyan vették már 1832-ben is és ott minden arra alkalmas egyént besoroztak. De ha azokat három évig tartották volna zászló alatt, ez oly enormis összegbe került volna, melyet Poroszország még akkor nem birt meg. Ezért fogadták el 1832-ben a kétéves katonai szolgálatot és azért tértek át 1851-ben a háromévesre, mert akkor már pénzügyileg elég erősek voltak. És 1893-ban azért tértek vissza megint a kétéveshez, mert a német birodalom óriásilag megszaporodott lakossága mellett lehetetlenség volt a védköteles ujonczokat három évig fegyverben tartani a nélkül, hogy azok megbirhatatlan anyagi terhet ne hárítottak volna az országra. Tehát nem a kétéves katonai szolgálat okozza a nagy terheket, sőt ellenkezőleg, hasonló körülmények között a kétéves szolgálat okvetlenül olcsóbb kell hogy legyen, mint a hároméves, a különbség csak azon fordul meg, hogy mennyi a békelétszám. A t. honvédelmi minister ur és a munkapárti szónok urak hivatkoznak arra, hogy nálunk a békelétszám olyan kevés, hogy azzal abszolúte kijönni nem lehet. Majd ha foglalkozom az előadó urnak beszédével, részletesebben is ki fogok erre térni, most azonban csak nagyjából említem meg azt, hogy nézetem szerint az a békelétszám, a mely ez idő szerint van, teljesen elegendő és nem is olyan csekélység az, a minőnek a t. előadó ur, a minister ur és több más munkapárti szónok feltüntetni törekedett. (Ugy van ! halról.) A mi az ujonczlétszám perczentjét illeti, hivatkozott a t. minister ur német, franczia, orosz, olasz példára, annak az illusztrálására, hogy ha elfogadtatnék ez a javaslat, miképen alakulnának minálunk a százalékok. Németország évi ujonczjutaléka kiteszi a lakosság 0'46%-át, Oroszországé 0'40%-át, Olaszország évi ujonczjutaléka kiteszi a lakosság 0'41%-át, Ausztria és Magyarországé együttvéve 0'47%-át, Magyarországé magában véve a lakosság 0'49%-át, egyedül Francziaország, melynél a perczentszám 0'63%, múlná tehát felül Magyarországot. Bocsánatot kérek, hogy jövünk mi ahhoz, hogy mi magasabb perczent ujonczjutalékot szavazzunk meg, mint Németország, Oroszország, Olaszország és magasabbat viseljünk, mint Ausztria, holott nekünk egyáltalában nincsenek hódítási szándékaink ? Nekünk gyarmataink sincsenek, (Igaz! Ugy van! balfelől.) melyeket oltalmazni kellene, mi nem vagyunk expanzív hatalom, mint ezek, nekünk csak védelemre kell szorítkoznunk, nekünk nincs mit hódítani és ha hódítanánk, ugy sem tudnánk vele mit csinálni, (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hiszen a békelétszám sem olyan kevés, hogy azzal megélhetni ne lehetne. A közös hadseregnél a gyalogságnál a gyalogszázad létszáma 4 tiszt, 93 legény, összesen 97, az osztrák Landwehrnél 4 tiszt, 60 legény, összesen 64, a magyar királyi honvédségnél 4 tiszt, 55 legény, összesen 59, vagyis a közös hadseregnél 97 ezzel az 59-czeí szemben ; a lovasságnál a közös hadseregnél egy század létszáma 5 tiszt, 166 legény, összesen 171, a Landwehrnél 5 tiszt, 86 legény, összesen 91, a magyar királyi honvédségnél 4 tiszt, 65 legény, összesen 69, tehát egy közöshadseregbeli lovasszázadnak nem is a fele, és mégis — én hallottam ahhoz értő katonai egyénektől — a magyar királyi honvédség a közös gyakorlatok alkalmával igen megállja a helyét. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hátha ilyen békelétszámmal a magyar királyi honvédség harczképessé tehető, azt hiszem, még egyszer olyan nagy békelétszámmal a közös hadsereg beérhetné. (Ugy van! balfelől.) Általában, én azt hiszem, a kiképzésnél nem az a fontos, hogy azokat a különböző czifra alakzatokat milyen készséggel tudja a katona a gyakorló-téren megcsinálni, mert hiszen ennek a háborúban édes kevés, mondhatnám, semmi hasznát sem lehet venni. A katonai kiképzésnek kétirányúnak kell lennie : a katonának jól kell tudni lőni, és jól kell tudni menetelni. Ehhez pedig semmiféle magasabb békelétszám nem szükséges. Nézetem szerint még a nagygyakorlatok sem valami épületesek, a legénységre egyáltalán nem, de magukra a tisztekre sem, mert azok a nagygyakorlatok valósággal hamis képzeteket alkotnak, hiszen egészen más, ha a puskában golyó van, mintha vaktöltés van. (Ugy van ! balfelől.) Valamikor én is voltam szabadságolt állománjni honvédhadnagy és vettem részt egy pár ilyen nagygyakorlaton és láttam, hogy olyan kedélyesen kettős rendekben eldefilirozott az ellenség, hiába lőttünk, oda se nézett. Persze, aztán azt gondolják, hogy igy lehet a háborúban is csinálni. De akkor katasztrófa lesz belőle. Az én nézetem szerint a katonaságot a harczra kiképezni igazán csak a háborúban lehet, de mostanában nem tartanak sokáig a háborúk, s azért a képzettség is kisebb. T. képviselőház! Most már áttérek egy pár túlsó oldalról felszólalt képviselő urnak az előadására, és megteszem azokra röviden a magam észrevételeit. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Először, miután sorrendben is ez az első, az igen t. előadó urnak a beszédjére fogok egy pár szerény megjegyzést tenni. (Halljuk ! balfelől.) A t. előadó ur valóságos emfázissal, a lelkesedésnek heves kitörésével beszélt. Ezt én is természetesnek tartom, (Zaj. Elnök csenget.) mert hiszen az előadó ur maga is katona, vagy legalább is az volt. Nem tudom, az-e most is ; mindenesetre tehát a lelkéhez van nőve a hadsereg. Azonban bocsánatot kérek,. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bizony Ákos : ... az előadó ur beszédében egyről megfeledkezett. Ez a beszéd egy tiszti értekezleten, vagy egy antimilitárista gyűlésen, a hol meg kell védelmezni a hadsereg érdekeit, egészen bevált volna, de már, bocsánatot kérek, itt a kép14*