Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

löö 307. országos ülés 1911 általános felfogás ugy az ellenzéken, mint a kormánypárton, hogy a közös hadügyministeri állás nem az 1867. évi XII. t.-cz. alapján lett felállítva. Hogy Zichy Antalnak nincs igazsága abban, hogy ez vivmány lenne, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy az 1867. évi XII. t.-cz. 11. §-a ö felségének alkotmányos fejedelmi jogairól tesz említést, már pedig az 1848. évi III. t.-czikknek, gondolom. 6. §-a értelmében ö felsége a maga végrehajtó hatalmát Magyarországon csak felelős ministerium utján gyakorolhatja, a miből kétségtelen, hogy a 11. §-ban Ö felsége által intézendőknek elismert ügyek is, természetesen az alkotmányos magyar felelős ministerium utján, voltak és lettek volna gyakorlandók. Én részemről annyira fontosnak tartom a hadügyministeri állás eliminálását a hadsereg kötelékéből, annyira fontosnak tartom, hogy a magyar honvédelmi minister hozzá jusson ahhoz a teljes hatalomhoz, a mely őt a magyar alkotmány értelmében kell hogy megillesse, hogy arra az esetre, ha az elvtársaink által beadott határozati javaslatok el nem fogadtatnának és a kormány nem utasíttatnék az önálló magyar hadsereg felállítására, be fogok adni egy elleninditványt oly értelemben, hogy a jelen törvényjavaslatnak el nem fogadása mellett utasittassék a kormán}

7 arra, hogy oly javaslatot terjeszszen be, a mely többé nem fog ismerni közös hadügyrninistert, hanem a hadseregre vonatkozó összes kormányzati ténykedéseknek elvégzésével a magyar királyi kormány bizassék meg és erre utasittassék. A közös hadügyministerről lévén szó, igen röviden megemlékszem arról a czimváltoztatásról, a mely e téren legutóbb történt. A közös hadiigyministernek, vagy a mint Ausztriában nevezni szokták, a Reichskriegsministernek a neve legújabban császári királyi hadügyminister. Hazai Samu honvédelmi minister: »És!« Bizony Ákos: Az tökéletesen mindegy; én erre az »és«-re abszolúte semmi sutyt nem fektetek. (Helyeslés balról.) Rosenberg Gyula: Azelőtt nagy súlyt fektettek reá ! Bizony Ákos: Nézetem szerint, miután Ö felségének a Reichsrathban képviselt országai közt számos királyság is fordul elő, az a »királyi« szó épugy vonatkozhatik Csehországra, Galicziára, mint Magyarországra. (Ellenmondás és mozgás a jobboldalon.) De ha ez az intézmény csakugyan fentartatik, akkor nézetem szerint annak nem lehet törvényesen más neve, mint vagy az, hogy : »közös hadügyminister«, vagy pedig, hogyha már változtatni akarunk, elfogadnám ilyformán : »osztrák császári és magyar királyi hadügyminister«; akkor tudnók, hogy milyen császári és milyen királyi. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalion.) De nem fogadom el a törvényjavaslatot azért sem, — bár ezzel most tüzetesen foglalkozni nem kívánok — mert nézetem szerint oly óriási terdeczcmber 6-án, szerdán. heket akar a nemzetre hárítani, a melyek elviselhetetlenek és a melyek nézetem szerint szükségtelenek is. A mi a kétéves katonai szolgálatot illeti, azt részemről elfogadom, elfogadom amiál inkább, mert már 1903-ban is ezen az állásponton voltam, és ha megengedi a t. képviselőház, bátor leszek felolvasni, (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy miként vélekedtem én ebben a kérdésben 1903-ban, midőn az akkori ujonczlétszámemelésről szóló javaslatot tárgyalták. Ezt mondtam én akkor (olvassa): »Attérve magára a törvényjavaslatra, azt két szempontból kell bírálat tárgyává tenni : az egyik a létszámfelemelés, a másik az ennek folytán beállandó tehertöbblet szempontja. A mi az elsőt illeti, én megvallom, nem egészen értek egyet előttem szólt elvtársaimmal, mert nekem az a nézetem, hogy ha a magyar hadsereg számára kellene az ujonczokat megszavazni és ha ezt oly kormány kérné, mely iránt politikai bizalommal viseltetem, ugy megszavaznám az ujonczlétszámemelést. Sőt tovább is mennék, elmennék egészen addig, hogy ennek a hazának minden védképes polgára besoroztassék a hadseregbe, mert azt tartom, hogy az 1868 : XL. t.-cz. 1. §-ának az a kijelentése, hogy a védkötelezettség általános és mindenki által személyesen viselendő, nemcsak a védelem szempontjából helyes és egyedül helyes, hanem egyszersmind az osztó igazság szempontjából is, sőt ez a legalkotmányosabb és legdemokratikusabb felfogás. Mert micsoda igazság van abban, hogy az egyik ember három évet szolgál a hadseregben, a másik két évet a honvédségben, a harmadik nyolcz hetet a póttartalékben, (Igaz! ügy van ! baljelöl.) pusztán csak azért, mert az egyik kisebb számot húzott, a másik meg nagyobbat ? Igaz, hogy a felemelt ujonczlétszám mellett többen soroztainak be a hadseregbe és így többnek kellene azt a terhes szolgálatot viselni, de nézetem szerint ez mérvadó nem lehet, mert ez egyszersmind megkönnyítené minden egyesnek a terhét és igy az a teher arányosabban oszlanék meg. A mi pedig azt az ellenvetést illeti, hogy ez által sokkal több munkáskéz vonatnék el az országtól, ez nézetem szerint nem áll, mert az, hogy mennyi munkáskéz vonatik el a hasznos foglalkozásoktól, nem az ujonczlétszám nagyságától, hanem a békelétszámtól függ.« Nekem tehát már 1903-ban is az volt a nézetem, hogy a kétéves katonai szolgálat mindenesetre igazságosabb, helyesebb, méltányosabb. (Helyeslés baljelől.) Ebből azonban egyáltalában nem következik az, hogy akár a békelétszámot kellene szaporítani, akár a költségeket olyan enormis összegre felemelni. Az igen t. honvédelmi minister ur hivatkozik többek közt Poroszország példájára és azt mondja, hogy Poroszország 1832-ben behozta a kétéves katonai szolgálatot, de mihamar eltért tőle és 1850-ben már a hároméves szolgálati időt hozta be és 1893-ban tért azután át megint kellő elő-