Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

307. országos iílés 1911 deczember 6-án, szerdán. 105 Az 1889. évi VI. t.-czikk szintén ezen az alapon áll. De én azt hiszem, ezek a törvények már abszolúte nem bírnak kiegyezés jellegével, mint az 1867 : XII. t.-czikk, a melyre lehet azt mondani, hogy ez megegyezés volt a nemzet és a király között, a melyet .egyoldaliikig felbontani nem lehet. Ezek egyszerű törvények, még pedig záros határidőre megalkotott törvények, (Ugy van! balfelól.) a mely határidők régen leteltek. Tehát semmiféle akadálya sincs annak, hogy az igen t. kormánypárt is visszatérjen ahhoz a helyes 1867-es alaphoz, a melyről a törvényhozás az idők folyamán nagy sajnálatunkra lecsúszott. Az 1867 : XII. t.-czikk közös hadsereget egyáltalán nem ismer, hanem csupán a védelmet ismeri el közösnek a pragmatika szankcziónak nézetem szerint nem egészen helyes magyarázatával. Hogy a hadsereg valóban nem közös, e tekintetben a törvény világos rendelkezése mellett Deák Ferencz nyilatkozatára hivatkozom, a ki annak a kiegyezésnek a megalkotásánál úgyszólván vezérszerepet vitt és a ki bizonyosan legjobban tudta, hogy mit akarnak törvénybe iktatni. (Halljuk !) Deák Ferencz 1867 márczius 28-án tartott képviselőházi beszédében a következőket mondta (olvassa) : »Melyek azon tárgyak, a melyeket mi a sanctio pragmatica alaj^ján közöseknek ismertünk és a delegácziók elhatározására biztunk ? Először a külügy, másodszor megállapitása az évenkénti költségvetésnek azon költségekre nézve, melyeket a külügy, és a hadsereg igényelnek. A külügyön és az emiitett költségvetési megállapodáson kívül semmi más tárgyra nézve nem mondtuk mi, hogy azok közössége a pragmatica sanctióból folyik. Semmi egyéb tárgyat nem biztunk mi a delegáczióra.« (Ugy van/ balfelól.) Tehát Deák Ferencz világosan kijelentette, hogy a hadseregnek csak a költsége közös, de maga a hadsereg nem az. Honnan van tehát az a félreértés igen sokaknál, a kik azt hiszik, hogy az 1867 : XII. t.-czikk a hadsereget valóban közössé tette ? Ez onnan van, hogy némelyek összetévesztik a törvénynyé vált 1.1. §-t azzal a 11. §-szal, a mely az úgynevezett 15-ös albizottságnak a javaslatában foglaltatik. A, 15-ös albizottság szövegezése szerint a 11. §. igy szól (olvassa) : »ö felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai sértetlenül fenmaradván, mindaz, a mi az egész hadseregnek és, igy a magyar hadseregnek is egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, .közös intézkedés alá tartozónak ismertetik el.« Ha tehát ez került volna törvénybe, akkor igenis, közös lett volna a hadsereg, és akkor természetesen az 1867 : XII. t.-czikk 28. §-a értelmében közös hadügyministeri állást is kellett volna létesíteni, azonban, a mint később rá fogok térni, épen azért, mert a hadsereg az 1867 : XII. t.-czikk értelmében nem közös, az 1867 : XII. t.-czikk nem is létesített közös hadügyministeri állást, (Ugy van ! Ugy van ! balfélöl.) hanem csak az 1868: XL. t.-czikkel oktrojáltatott rá a nemzetre. KÉPYH. NAPLÓ 1910 —1915. XIII. KÖTET. Molnár Béla: Törvénynyel oktrojálni nem lehet! Bizony Ákos: Hogy is lehetne a hadsereg közös, mikor a 11. §. értelmében a hadseregnek vezérlete, vezénylete és belszervezete a magyar király fejedelmi jogánál fogva a király által intézendő el, természetesen alkotmányosan. Ábrahám Dezső: Ugy van, ez fontos! Bizony Ákos: Az 1867:

XII. t.-cz. 12. §-a értelmében pedig az ujonczok megajánlása, az ujonczállitás feltételeinek megállapitása, a védrendszer megalkotása, a katonaság elhelyezése és élelmezése, ez mind ugy a törvényhozás, mint a kormányzás terén az ország részére lett fentartva. Világos dolog, hogy a közösség szempontjából nem is maradt volna a hadsereg számára semmi egyéb, mint a hadsereg költségeinek viselése, vagyis annak megállapitása, hogy ehhez az intézményhez mennyivel járul Ausztria és mennyivel járul Magyarország. Az imént már emiitettem röviden, hogy az 1867 : XII. t.-czikk nem is létesített közös hadügyministeri állást; nem is létesíthetett, mert hiszen az 1867 : XII. t.-czikk 28. §-a azt mondja, hogy csak azokra az ügyekre nézve kell közös ministeriumot felállítani, a melyek, mint valósággal közösek, sem Magyarország, sem az osztrák örökös tartományok kormánya által önállóan nem intéztethetnének. Miután pedig a hadseregre nézve ilyen nincsen, nagyon természetes, hogy nem lehetett nem létező közös ügyek számára közös hadügyministeriumot sem felállítani. De ezt nemcsak én állítom és nemcsak a törvényből akarom levezetni, hanem ezt állították akkor ugy az ellenzéken, mint a kormánypárton, mikor az 1868 : XL. t.-czikket tárgyalták. Hivatkozom egy ellenzéki vezér férfiura és az akkori kormánypártnak egy előkelőbb egyéniségére. Tisza Kálmán 1868 Julius 31-én ezt mondta (olvassa) : »Sérelmes és hátralépés az említett törvénytől annyiban is, a mennyiben a közös hadügyministeriumot, ezen, ama törvényben nem is említett közeget törvényesíteni szándékozik, nemcsak, de annak hatáskörét azon körön túl, a mely Ö felsége alkotmányosan. gyakorlandó jogai számára jelöltetett ki abban a törvényben, messze túl terjeszti ki«. Most pedig hivatkozom az akkori kormánypárt egyik előkelő tagjának, Zichy Antalnak nyilatkozatára, a ki 1868 augusztus 1-én a következőket mondta (olvassa) : »Abban, hogy ö felsége az 1867. évi XII. t.-cz. 11. §-ában a maga számára fentartott fejedelmi jogok egy részét önként, a maga szántából egy felelős hadügyministerium utján akarja és fogja ezentúl gyakorolni, én nemcsak hátralépést nem, de — ki merem bátran mondani — határozott előlépést látok a szabadelvüség ösvényén, látok egy határozott vívmányt.« Zichy Antal akkori képviselő urnak ugyan egyáltalában nem volt igaza abban, mintha ez vívmány lett volna, de ezen idézett nyilatkozata kétségtelenül igazolja, hogy akkor az volt az 14