Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

100 307. országos ülés 1911 deczember 6-án, szerdán. az utakat és módokat, a miként ez a döntés létrejött. Egyet konstatálok. Régóta vagyok politikai téren exponált helyzetben, 1869 óta minden választást végig csináltam, mindegyiket ismerem, és merem állitani, hogy Magyarországon a tavalyinál drágább választás még nem volt. Rosenberg Ignácz: Minden drágább lett! (Derültség.) Bizony Ákos: De konczedálom azt, hogy kettőn áll a vásár, a vevőn és az eladón, és annyi bizonyos, hogy csak oly választót lehet megvásárolni, kit eszményi czélok nem lelkesítenek "és erős meggyőződés nem irányit. Mindenesetre az is, hogy bizonyos utón és módon a választók befolyásolhatók voltak, azt bizonyítja, hogy a nemzetben nem volt meg a lelkesedés, hogy a nemzetnek az erélye meglanyhult, letargiába esett. Ha igy áll a dolog, akkor én azt hiszem, hogyha a nemzet a felett döntött, hogy neki minden áron béke kell, még akkor is, ha legforróbb aspirácziói nem teljesülnek, akkor természetes, hogy beleegyezett abba is, hogy ez a kormány a véderőjavaslatokat ilyen formában mutassa be. Mert ha talán a kormány és a pártjához tartozó képviselő urak annak idején programmbeszédjükben nem részletezték azt, hogy minő véderőjavaslatot fognak ők majd elfogadni, de helyettük elvégeztük azt mi, mert annyi bizonyos, hogy az ellenzéki képviselőjelöltek megmondták a választóknak, hogy mi vár reájuk akkor, ha a munkapártnak adnak többséget, tehát nézetem szerint a nemzet igenis tisztában lehetett azzal, hogy ha a nemzeti munkapárt többségre jut, ilyenforma véderőjavaslatot fognak neki feltálalni. Még egy előzetes kérdéssel akarok röviden foglalkozni, és ez annak a harczi modornak a kérdése, melylyel az ellenzék a véderővitát folytatja. A kormány és pártja súlyos vádakkal, panaszokkal lépett fel ez ellen a harezmodor ellen és azt mondja, hogy ez ellenkezik a parlamentarizmus alapelveivel, hogy ez lehetetlenné teszi azt, hog}^ a törvényhozás hasznos munkát végezhessen. En még 1903-ban tüzetesen foglalkoztam az obstrukezió kérdésével, akkor elmondtam a magam nézetét, azt ismételni most nem kívánom, megjegyzek azonban kettőt. Az egyik az, hogy a parlamentarizmusra ne méltóztassanak hivatkozni, hiszen már Kálmán király törvényeiben benne van, hogy de strigis, quae non sünt, nulla quaestio fiat. Nálunk a tavalyi események után még parlamentarizmusra hivatkozni, az én nézetem szerint, anakronizmus. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mi pedig azt a vádat illeti, hogy az ellenzék harezmodora lehetetlenné tesz minden hasznos munkát itt a törvényhozás termében, ezzel szemben hivatkozom először is arra, hogy kivéve a véderőj avaslatot, minden egyéb javaslat simán, rövid idő alatt, talán túlságos rövid idő alatt is, lett megszavazva és épen a mikor ez az égbekiáltó istentelenség folyik itt a mi részünkről, most vagyunk abban a helyzetben, hogy ugy látszik, idejében költségvetése is lesz az országnak, a mire tán a legöregebb emberek sem emlékeznek. (Derültség.) En azt hiszem, ilyen körülmények között az a nagy felháborodás nem egészen jogosult és nem egészen jogosult az az eljárás sem, hogy a t. kormány mozgósitotta az ellenzék ellen a törvényhatóságokat. Én nagy súlyt fektetek a törvényhatóságok véleményére, de csak olyan kérdésekben, melyekben a törvényhatóságok hivatottak állást foglalni. Én igen szeretek történelemmel foglalkozni, meglehetősen ismerem is Magyarország történetét, és tudom, hogy még valamikor a XV. században, Zsigmond király alatt, talán 1435-ben az országgyűlésen törvényt hoztak, mely azt mondja, hogy minden fontosabb javaslatot, mely az országgyűlésen tárgyaltatni szándékoltatik, meg kell küldeni a vármegyéknek, hogy azok tárgyalják és állást foglaljanak. En ezt még most is igen helyesnek tartanám, de már, bocsánatot kérek, ha méltóztattak volna azt kérdezni a törvényhatóságoktól, hogy helyeslik-e ezeket a véderőj avaslatokat, hogy szívesen vállalják-e azokat a terheket, melyeket a nemzetre hárítani e javaslatok szándékoznak, erre a törvényhatóságok igenis hivatva lettek volna n}álatkozni, de hogy a törvényhatóságok szabják meg azt, hogy a képviselőház miképen tanácskozzék, miképen járjon el és miképen határozzon, bocsánatot kérek, a törvényhatóságok erre nem illetékesek, (Elénk helyeslés balról.) Rosenberg Ignácz : A népgyűlések illetékesek ! Bizony Ákos: A törvényhatóságoknak joguk van ahhoz, hogy ők a képviselőházhoz kérvényt intézzenek, bizonyos óhajtásokat kifejezzenek, de nem az, hogy minket bíráljanak. Rosenberg Ignácz: Ez a joguk is megvan a törvényhatóságoknak! Gueth Gyula: Hát a felirati jog micsoda ? Bizony Ákos : Én azt hiszem, hogy nem igazolt a kormány és pártja részéről ez az erős megrovás a mi harczmodorunkkal szemben azért sem, mert az én nézetem szerint az obstrukeziót egyenesen a t. kormány csinálta ; csinálta pedig a nyári tárgyalásokkal. (Ugy van ! balfelól.) Molnár Béla: Mi csak a technikát kifogásoltuk ! Sümegi Vilmos: Az is technika bele is betegedtek sokan ! Bizony Ákos : T. képviselőház ! Nemcsak régi alkotmányos gyakorlat az nálunk, hogy az országgyűlés a nyári hónapok alatt szünetelni szokott, de ez felel meg magának a törvénynek is. Mert az 1848. évi gondolom III. t.-cz. akképen intézkedik, hogy Ö felsége az országgyűlést minden évben, lehetőleg a téli hónapokra összehívja. Tehát már a törvény is lehetőleg téli hónapokat emlit, a minek nagyon természetes oka az, hogy nyáron a gazdaközönség el van foglalva aratással, csépléssel, de különben is még a nem gazdák is valósággal rá vannak utalva erre a pár hónapi üdülésre, pihenésre. Már maga a nyári forróság sem alkalmas arra, hogy ilyen nagyterjedelmű és nagyfontosságú javaslatok akkor tárgyaltassanak.