Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-300

3Ö0. országos ülés 1911 megbecsüli a maga tisztviselőit, ha kenyeret ad nekik, mi ennek csak örülhetünk. (Igaz ! Ugy van !) Farkas Pál : Ugy van ! Nagyon örvendetes ! Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Hock János : Nálunk jajgat az egész tisztviselői státus, és higyjék meg, t. ház, hogy jogosan, (Igaz! Ugy van!), mert alig lehet nekik megélni, örüljünk, hogy egyes városainknak gazdasági viszonyaik megengedik, hogy tisztességesebben fizethetik hivatalnokaikat, mert csak az tudja, ki valaha a hivatal keserű kenyerét ette, mit jelent az, megélni hivatalnoki fizetésből. (Igaz ! Ugy van !) Csak a közérdeknek használ az, ha a tisztviselőket becsületesen dotáljuk, inert az a tisztviselő nem lesz kényszeritve arra, hogy mint Törökországban, fizetés nélkül a baksisrendszerre legyen utalva. Sümegi Vilmos : Biharban megengedték ! Hoványi Géza: Azt is jól kell megnézni és akkor beszélni róla ! Nem csak ugy általánosságban odavetni ! (Zaj.) Sümegi Vilmos : Be van bizonyítva ! (Zaj.) Hoványi Géza: Nincs bebizonyitva ! mert egy esetből rendszert nem lehet igazolni ! Elnök : Kérem Hoványi képviselő urat ! (Zaj.) Farkas Pál : Sümeginek van egy magánadata. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek í Hock János : T. ház ! Még kisebb városok is, hála Isten, kezdik ma már tisztviselőiket becsületesen dijazni. Vegyük pl., hogy csak egyet említsek, Győr városát, mely 14.000 korona fizetést ad a polgármesterének. Ilyen viszonyok között a főváros polgármesterének fizetése csakugyan nem olyan abnormis összeg, melyért itt, az ország szine előtt konkrét vádat kellene emelni. (Igaz ! Ugy van !) Ha a főváros jobban fizet, mint a vidék, azt könnyen megértheti mindenki, mert itt az élet is drágább, a fővárosi igények is egészen mások. Farkas Pál : Reprezentálás ! Hock János : Hiszen csak egy dolgot emlitek fel. A tanítók fizetését tessék összehasonlítani az állami tanítók fizetésével. A fővárosi tanítók fizetése végső összegben 5300 koronára emelkedik, holott az államié csak 3200 koronáig emelkedik. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Mikor a főváros átírt a belügyminister úrhoz, hogy hagyja jóvá a tanítók fizetésrendezését, akkor a minister ur aggodalmának adott kifejezést, hogy ilyen dotáczió esetleg az állami iskolákban és az állami alkalmazottak közt visszatetszést kelthet, örüljünk rajta, t. ház, hála Isten, hegy a főváros legalább tisztességes megélhetést ad hivatalnokainak. (Helyeslés jobbfelől és a szélsöbaloldalon.) Higyje meg nekem a t. képviselő ur, hogy nekünk katolikusoknak legkevésbbé áll érdekünkben ezeket a nagyobb fizetéseket piszkálgatni, mert a mostani erősen szoczialista pogány világban könnyen ki lehetünk téve annak, hogy egy-egy ilyen szoczialista agitátor a szemünkre veti, hogyyajjon mi a nehezebb : egy fővárosnak, vagy egy egyházmegyének a vezetése ? (Igaz ! Ugy van !) november %8-án, kedden. 479 Sándor Pá! : De csendesek lettek ! Szmrecsányi György: Csak nem fogjuk zavarni ! Majd a zárszónál nem leszek csendes ! (Zaj.) Elnök : Kérek csendet. Méltóztassék a szónokot meghallgatni. Hock János : Természetesnek találom, hogy beszédem kissé hosszura nyúlt és a t. Ház türelmét kissé kimerítettem. Ezért nagyon kérem a t. elnök urat, hogy mivel még 20—25 perezre terjedő anyagom van, kegyeskedjék szünetet adni. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Hock János képviselő urat ületi a szó. Hock János: T. képviselőház! Körülbelül végeztem azzal az anyaggal, a melynek adatai alapján t. képviselőtársam a város személyi ügyeit, a fizetés rendezését a ház szine előtt kifogásolta. Talán sikerült is némileg igazolnom, hogy ezek az adatok a gyakorlati élet mai viszo• nyainak sem felelnek meg, de az igazsággal is ellenkeznek. Tévedések, a melyekből nem zárom Id a jóhiszeműséget, de a t. képviselőtársaim adatai e tekintetben meglehetősen megbízhatatlanok. Most rátérek a fontosabb érdekre, a mely már csakugyan közérdek, t. i. a közmüveknek u. n. városi kezelésére, a melylyel szemben a t. képviselő ur szintén kifogásokat méltóztatott emelni. Én itt, megvallom, — a t. ministerelnök ur álláspontjához közelebb állok, mint a képviselő ur felfogásához. A ministerelnök ur ugyanis helyeselte azt a városi politikát, a mely a közüzemeket lehetőleg kisajátítja és a maga kezébe veszi át házi kezelés végett, hogy azokat a fejlődés mértéke és aránya szerint a közjó javára értékesítse. Hiszen ma már mindenütt a világon a jövedelmező vállalatok, a közvállalatok és a nagyobb városi üzemek általánosan házi kezelésbe vannak átvéve. A vízvezeték, a gáz, a villany kihasználása, a közlekedési eszközöknek megváltása uj jövedelmi forrásokat nyithat mindig a város lakosainak, még pedig azoknak egyenes megterheltetése nélkül, (Ugy van ! balfelöl.) ugy hogy a közterhek legnagyobb részét sikerül áthárítani az indirekt adóztatásnak mégis könnyebb módszerére, a hol a közönség csak akkor fizet valamit, a mikor neki bizonyos közszolgálatokat teljesítenek és a mikor ezt természetesnek tartja, mert az élet szükségleteinek kiegészítő részét kell megvásárolnia s annak a jövedelemnek a feleslege mégis a közpénztárba folyik be, a mi által a városi terhek viselését a szegény polgárokra nézve megkönnyíti. Hiszen láthatjuk, hogy a lakosság egyenes megterheltetése nélkül a közönséget is felszabaditj ák az ilyen házi kezelésbe vett üzemek attól a zaklatástól, a melynek a nyerészkedő vállalatok részéről ki vannak téve. a melyek természetesen a minél több haszon elvéből és nem a közérdek elvéből