Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-300

480 3Ö0. országos ütés 19il november 28-án, kedden. indulnak ki s a vállalatot, a közüzemet lehetőleg a maguk részére minél dúsabban akarják gyümölcsöztetni. Ezért én különösnek tartom, hogy mi, a kik olyan előszeretettel szoktunk hivatkozni a külföldi példákra, főleg pedig Németországra, a városi teherviselésnek azt a módját, a melyet külföldön ma már általános elvnek ismernek el, nem akarjuk városainkban életbe léptetni. Németországban senkinek sem jut az eszébe, hogy folytonosan könyörgő küldöttségekkel kunyoráljon, megalázkodva a kormány előtt egy kis állami segitségért, egy kis rendkívüli támogatásért, hanem iparkodik minden város arra, hogy a saját terheit a közüzemekre hántsa, melyeknek jövedelméből uj jövedelmi forrásokat nyithat. Igen jól emlékezem, hogy Francziaországban, mikor egy kisebb vidéki városban voltam, feltűnt, hogy bizonyos egyforma uniformist viselnek az entreprise des pompes funébres-emberek. Kérdeztem ennek okát s azt felelték, hogy náluk a városok ezt is kommunizálták és kivették a közönséget a temetkezési vállalatok nyerészkedése alól. Bécsben is igy van ez már és helyesen van igy. Én tudom, mint pap, hogy a családi gyász idején, midőn a lélek megtörve a szomorúságtok hitvány anyagi kalkulácziókra nem képes, menynyire ki van szolgáltatva a közönség egyes vállalkozók nyerészkedésének. És ha a főváros bizonyos állandó taksa ellenében a közönséget segiti e szomorú kötelességének teljesítésében és nem szolgáltatja ki a magánvállalkozóknak, a kik arra spekulálnak, hogy itt is mentől többet nyerjenek, akkor ez szocziális szempontból a társadalomra nézve, pénzügyi szempontból pedig a városra nézve, rendki vül fontos volna. (Ügy van! jobbról.) Igy lett a főváros jelszava legújabban mindenütt a kommunizálás. És e téren Budapestet már megelőzte több tekintélyes magyar város. Csak egy pár példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Temesvárott már a gázgyár, a villamos művek és a közúti vasút régen a város házi kezelésében van. És méltóztassék megnézni ennek a városnak gyors fejlődését, méltóztassék megnézni, hogy ott a legkisebb közterhet viselik, mert mindent fedeznek a kommunális üzemekből. Ott van azután Pozsony. Debreczen magából a gázgyárból kap évenként több, mint 100.000 K tiszta hasznot, sőt kisebb városok, minő Komárom és Medgyes, maguk állítottak gázgyárakat és' ők iparkodnak maguknak megszerezni a vállalkozás hasznát. Mikor még gyermekczipőkben jártunk és a főváros nem ismerte fel az ebben rejlő gazdasági és pénzügyi előnyöket, akkor a főváros minden ilyen uj magánvállalatot örömmel karolt föl, telkeket adományozott, szubvencziót adott, mert még nem jött rá, hogy tulaj donképen saját erejéből is fentarthatja mindezeket az üzemeket, sőt azt a dividendát, a mely a részvényeseknek jut, a köz javára fordithatja. Budapest évek óta törekedett arra, hogy házi kezelésbe vegye az üzemeket. Szmrecsányi György: Ez igen helyes! Nem ezt kifogásolom ! Hock János: A régi időben ezzel csak fenyegetőztek ; az egész mozgalmat, a kommunizálást csak Bárczy István polgármester tette városi programmá. Sümegi Vilmos: Ugy van! Sohasem volt ilyen derék polgármestere Budapestnek ! Hock János : Ezt a józan és hasznos irányzatot nem szabad senkinek lekicsinyelnie, hanem ezt csak méltálnyolni kell és igen jól tenné a t. kormány, ha minálunk is épen ugy, mint Olaszországban, törvény által biztositottan kisajátitási jogot adna azon városi közüzemek részére, a melyek a városok érdekeit pénzügyi és szocziális szempontokból kielégíthetik és jól tenné a tisztelt kormány, ha egy ilyen törvényjavaslat benyújtásával szintén foglalkoznék és nem dotálná esetről-esetre a városokat könyöradományokkal, hanem részükre megélhetési forrásokat nyitna a polgárságnak direkt megterhelése nélkül. A ministerelnök ur felfogása tehát teljesen modern, megfelel a mai városi gazdálkodás ideális rendszerének. E tekintetben teljes mértékben helyeslem, csak arra kérem, hogy a mit elvileg helyesnek, igaznak talál, törekedjék nagy hatalmával és befolyásával azt kisajátitási törvényjavaslatok alakjában is a gyakorlati életbe átültetni, és érvényesíteni. Ha ez megtörténik, t. ház, méltóztassék elhinni, a vidéki központok is anyagilag csakhamar felvirágoznak, nem fognak megalázkodva kunyorálni, mint a megszorult adós, hanem uj közkereseti forrásokat nyitnak, és a maguk erejéből élnek meg. Kétségtelen, hogy az ujabb időben mi is ráléptünk erre az irányra, és ezen uj irány tartalma a szocziális politika mellett a kommunizálás politikája. Szmrecsányi György: Hogy léptünk rá? Hock János: Átvettük a gázgyárat. Szmrecsányi György: De rosszul vettük át és rosszul kezeljük! Elnök: Csendet kérekT Hock János: Leszek bátor ezen adatokkal is foglalkozni, mert én nem általánosságban akartam a képviselő urat megczáfolni, hanem csak azt akartam bebizonyítani neki is, a mit jóhiszeműségéről felteszek, hogy ott, a hol az adatokat téveseknek ismeri el, azt fogja mondani nyilvánosan, hogy forrása helytelen volt. Nem törekszem a t. képviselőtársammal való vitatkozásra, adatot állítok adattal szemben, nem sértettem, konkrét dolgaira konkrét czáfolatokat hozok, a mérleget pedig a ház bölcsesége és a képviselő ur önlemondása fogja majd megadni. Ismétlem, az ujabb időben a gázgyárat, a vásárpénztárt vettük át, megszereztük, hogy a közlekedési politikára is teljes ingerenczát gyakoroljunk, a városi villamosnál a részvények többségét és átvettük — hogy kisebb dolgokat is mondjak — a plakát-monojróliumot is. Méltóztassék csak illetékes forráshoz fordulni, az meg tudja mondani, hogy az Emmerling-féle