Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-278

278. országos ülés 1911 október 28-án, szombaton. 77 kiáltójel, buzdító jel arra, hogy ne haladjunk ezen az utón, a melyen üres iskolák mutatják romjait a kormány vétkes kultúrpolitikájának.* Ez volt az előrelátható eredmény. Ugyanis a belényesi tanfelügyelőség javaslatba hozta a szudriesi állami iskola bezáratását, és tudtára adta a tanitónak, hogy rövid időn belül át fogja helyeztetni más iskolába. Pedig ez az iskola csak néhány évvel ezelőtt lett felálütva, Apponyi Albert képviselő ur ministersége alatt, sok bajjal, sok nehéz küzdelemmel. És mert belevág ez a kérdés abba, a mit előttem szólott Bosnyák Géza t. képviselőtársam is beszédében kimutatott, hogy mily nyomorultak kulturviszonyaink és hogy mennyire háttérbe szorítunk bizonyos kérdéseket, más a monarchia érdekeit szolgáló kérdések elintézéséért, én is hangoztatom, hogy a magyar nemzeti kultúra helyett a magyar nemzeti kultúra ellenségeit kell e hazában megsemmisíteni. (Helyeslés balfelöl.) Itt előterjesztett interpellácziómra a rieni pópa egy nagyváradi lap nyíltterében válaszolt. Justh János: A közoktatásügyi minister nem válaszolt ? Nadányi Gyula: Az nem. Justh János : Mindjárt gondoltam! (Derültség.) Nadányi Gyula : A pópa azzal védekezett, hogy ő egyháza törvényei szerint járt el, az azokban megszabott korlátokat nem lépte túl. (Zaj balfelöl.) Nos hát épen ez a szomorú, t. ház, hogy lehet olyan egyházi törvény, a mely nem követeli az állami törvények respektálását. Az állami törvény az első, minden egyéb törvénynek alá kell rendelve lennie ennek. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A pópa ezen intézkedésének köszönhetjük, hogy az oláh fiuk kimaradtak az iskolából, mert az a mag, a mit a rieni pópa, Roxin elvetett, kikelt. A pópa láthatólag nem izgat már tovább, de felesleges is ezt tennie, mert a magból kelt gyom magától erősödik, s az eredmény, mint emiitettem, az, hogy ma már oláh iskolásfiú abba az iskolába nem jár. A múlt év őszén 21 fiu járt ebbe az iskolába, kimaradt 12, voltak tehát legutóbb összesen 9-en. De az, hogy csak 9 tanítvány van egy iskolában, még mindig nem ok arra, hogy azt az iskolát beszüntessük, különösen ha a körülmények azt mutatják, hogy a jövőben a tanítványok száma nagy mértékben szaporodni fog, a minek kimutatására szintén rátérek majd. Szatmár megyében Borzaván van egy iskola, melynek öt éven át csak 6 tanítványa volt, s ezt az iskolát még sem szüntették be. Legfontosabb azonban az, hogy Szudricson van egy felekezeti iskola is, melynek tanítóját azonban megválasztották pópának. Már most mi történt ? Iskola van, de tanító nincs. 70 oláh gyerek futkos az utczán, hanczurozik, de nem megy az állami iskolába, mert a pópa annak idején elátkozta azokat a szülőket, a kik gyermekeiket a magyar iskolába küldik. Ezek a gyerekek tehát inkább az utezán csavarognak, semhogy a magyar állami iskolába menjenek, a hol megtanulnák a magyar nyelvet, és tanulnának magyar hazafiságot. Ráth Endre: Az ilyesmitől féltsék a magyarság szupreinácziáját! Nadányi Gyula: Pedig mondhatom, t. ház, hogy a szudriesi állami iskolának tanítója egy ideális magyar ember volt, a minőt keveset ismertem, s ambicziója volt, hogy a nemzetiségeket a magyar állameszmének megnyerje. Mindettől eltekintve, remény lett volna még arra is, hogy ez az iskola rövid idő múlva zsúfolt legyen. Ott van ugyanis a Vügerodczégnek egy nagy fatelepe, mely körülbelül 80—100 munkást foglalkoztat. Itt most téglagyárat, márványzuzót, kémiai gyárat létesítenek s már hozzá is fogtak az építkezéshez. Ez a gyár rövid idő alatt oly sok munkást fog odavonzani, hogy e munkások gyermekei el sem férnének mindannyian a magyar állami iskolában. Ez azonban most megszüntettetvén, majd mindannyian az oláh felekezeti iskolába fognak járni, a magyarok is eloláhosodnak, és magukba szívják az izgatók által beléjük csepegtetett nemzetrontó eszméket. Nem hittem volna, hogy a kultuszminister ur ezt a kérdést igy fogja kezelni. Nem hittem, hogy jóslatom beteljesedik, s a kormány hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetiségek útjában álló állami iskolák megszüntetésével a nemzetiségek tért nyerjenek, hogy igy mindinkább előrenyomulva, valósággá válhassék Dákorománia térképe, a mely szerint Magyarországnak a Tiszáig oláh birtokká kell lennie. (TJgy van ' TJgy van! balfelcl.) Nem akarok ezen kérdésből kifolyólag más mellékkérdéseket érinteni, (Halljuk ! Sálijuk !) annyival kevésbbé, mert nagyon jól tudom, hogy ez az állapot mindnyájunknak fáj pártkülönbség nélkül. Ábrahám Dezső: A bihari állapotok! Nadányi Gyula: Ez nem egy iskola megszüntetésének a kérdése, ez a magyar állam, a magyar nyelv, a magyar nemzeti eszme megsemmisülése. (TJgy van ! TJgy van! balfelöl.) Az még érthető, hogy a kormány nem akar uj iskolákat felállítani, mert anyagi eszközei kimerültek, de hogy meglevő iskolát megszüntessünk, és ez által gyáván meghátráljunk a mi ellenségeinknek, a nemzetiségi izgatóknak aspirácziói elől, erre abszoluczíót találni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen Szudricson igen csekély áldozatába kerülne az államnak az iskola fentartása. mert a Vilgerod-czég adja az iskolaépületet, a tüzrevalót, a világítást, tehát az állam megterheltetése minimális lenne. Ellenben a községi iskolát igenis be kellene zárni, mert nem felel meg hivatásának; mert nem tart tanítót. Az állam megteszi kötelességét: fizeti a tanítót és ha ennek daczára a kormány gyengeségénél fogva a tanítványok elmaradoznak, ám tessék a kormánynak a kezében levő hatalommal rákényszeríteni