Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-302

302. országos ülés 1911 november 30-án, csütörtökön. • 52o az ellen tiltakoztam, hogy a főváros vagyonával, a főváros pénzével börzespekulácziókba menjenek bele. És akkor Hock János előállt egy talán csak szerinte jó élczczel és engemet ki akart oktatni arra nézve, hogy a részvényeket a börzén szokás venni és nem a Teleki-téren. Ez is közderültséget keltett és csodálom, hogy most megint nem méltóztatnak nevetni rajta. Bródy Ernő : Sirni nem lehet! ( Közbeszólások a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Szmrecsányi György : Azt mondotta, hogy ezeket a részvényeket másutt, mint a tőzsdén venni nem lehet, s rámsütötte azt is, hogy én már most tőzsdei analfabéta is vagyok. Hát én elismerem, hogy soha életemben tőzsdei ügyletekkel nem foglalkoztam, (Helyeslés balfelől.) s őszintén szólva, csak annyit tudok róluk, a mennyit Földes Béla t. képviselőtársamtól az egyetemen tanultam, s a mennyit az általános műveltséggel magamba vettem. De azért Hock János t. képviselőtársam jobban tette volna, ha nem akar engem épen most ebben az irányban kitanitani, mert nagyon rossz alkalmat választott erre magának. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Ö ugyanis azt mondta, hogy a tőzsdén kellett a városi villamostársaság papirosait, részvényeit összevásárolni. Annyira én sem vagyok börzei analfabéta, hogy ne tudnám azt, hogyha én húszával, ötvenével vagy százával akarok vállalati részvényeket magamhoz váltani, hogy akkor én nem a tőzsdére megyek. Tudom azt is, hogy Bárczy István nem állhat oda ő maga, hogy »adok, veszek«, hanem akkor egy Krausz Simire van szükség, (Felkiáltások balfelől: Simon !) a ki ezeket a részvényeket ügyesen, a nélkül, hogy ezáltal azsiotást megindítana . . . Polónyi Géza : Önzetlenül! % Szmrecsányi György: Nahát kérem, az az ő foglalkozása, abból él, a mit én nem vetek a szemére. Én Krausz Simit nagyon tisztelem. Akkor, a mikor kisebb csoportokban kell ezeket a részvényeket összevásárolni, akkor egy bizalmi embert, Krausz Simit, a kit feltétlenül megbizható embernek ismer mindenki, azt szokták megbizni azzal, hogy menjen a börzére. Ebben nincsen semmi. Én ezt nagyon helyeslem. Hock János azonban nem jól beszélt és azt hiszem, hogy e tekintetben félrevezette a törvényhozás t. tagjait, mert hiszen miről volt szó ? A főváros nem csipp-csupp emberektől vásárolta ezeket a részvényeket össze, hanem megvásárolta a Siemens és Schuckert czégtől, a mely czégnek birtokában volt a részvények többsége. Heltai Ferencz: Ugyan, ugyan! Egyet se! Elnök : Csendet kérek ! Zboray Miklós (közbeszól). Elnök : Kérem Zboray képviselő urat ! Szmrecsányi György : Azt mondja Heltai képviselő ur, hogy ugyan, ugyan. Hát én megengedem, hogy nem igy van, hiszen épen azt hibáztatom, hogy nem a Siemens és Schuckert czégtől, hanem Krauszéktól vették át a részvényeket. De azt nem fogja velem elhitetni a t. képviselő ur, hogy nem a Siemens és Schuckert czég irányitotta kezdettől fogva a városi villamos társaságot, ezt pedig másképen nem tehette, mint hogy a részvények többsége az ő kezében volt, vagy, ha egymaga nem rendelkezett is a részvények többségével, fuzionált két-három nagyobb részvényessel. Ezért kellett tehát a tőzsdére menni, ezért kellett az azsiotásnak lavináját hónapokkal előbb meginditani, és ezért kellett mind ennek tetejébe 40 koronával a tőzsdei árfolyamon felül a részvényeket megvenni ? (Zaj jobbfelől.) Én e tekintetben semmiféle felvilágosítást illetéktelen helyről nem fogadok el. Ha illetékes helyről fogom a felvilágosítást kapni és ha belátom, hogy tévedtem, akkor azt el fogom ismerni és első kötelességemnek fogom tartani, hogy ennek itt a t. ház előtt is kifejezést adjak. De, hogy velem valaki olyat akarjon elhitetni, hogy a főváros apránkint veszi ezeket a részvényeket, ezért kell neki a tőzsdére mennie és ezért biz meg tőzsdeügynököket, ez egy kissé erős dolog. Ha illetékes helyről fogom hallani a czáfolatot.., Heltai Ferencz: Ki az ? Szmrecsányi György: A polgármester! Bródy Ernő: Hát tessék elmenni hozzá ! (Mozgás és felkiáltások balfelől: Miért fáj ez ? Felkiáltások jobbfelől: Ez nem ide tartozik ! Halljuk ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: És a mikor Hock János az én adataim lehetetlen voltát akarta igazolni; a mikor engem az ország és a ház előtt nevetségessé akart tenni, akkor idézte Carlyle-t és rámolvasta belőle azt, hogy tegyek én is ugy és mázoljam be lámpakorommal azokat az adatokat; azt ajánlotta nekem, hogy a legsötétebb sepiába mártsam az ecsetet és ugy

T vonjam be, ugy fessem be ezeket az adatokat, mert ezek sem nem helytállók, sem nem igazak ; ezek csak a legsokoldalúbb tájékozatlanságot árulják el. (Mozgás balfelől.) Megengedem azt, hogy Hock János engem táj ékozatlarmak tart, hanem egyre kérem őt és ezt az ő érdekében teszem, hogy festésekről és festményekről ne beszéljünk. Egy hang (jobbfelől) : Ez az ! (Felkiáltások balfelől : Ugy van ! Van neki beszámolni valója !) Vermes Zoltán : Mikor beszélt Hock igazat 'í (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: Még egy dolgot kifogásoltam a villamostársaság szerződése tekintetében. Meggyőződésem szerint annak a villamos vasutitársasági szerződésnek igenis ugy kell megkötve lennie, olyan stipuláczióknak kell abban foglaltatniuk, hogy a főváros a felmondás jogával élhessen ; hogy a főváros az összes eshetőségekre nézve biztosithassa magát és hogy a vállalat ellen a megfelelő erélylyel, s ha kell birságolással is felléphessen. Ezt nélkülözöm én ugy a városi villamos, mint a közúti villamostársaság tekin-