Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-302

524 302. országos ülés Í9Í1 november 30 án

! csütörtökön. Hock János itt is egy kis indiszkrécziót követett eí, azt hiszem akaratlanul, de én olvastam beszédét, s megtaláltam az indiszkrécziót. Mivel pedig vele széniben nem érzem magamat diszkréczióra kötelezve, bátor vagyok a t. ház szives figyelmébe ajánlani, hogy Hock János, mikor a gázgyári dolgokról és a gázgyári igazgatóságról beszélt, a következőket mondotta (olvassa) : »Arra is emlékszem, hogy Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam tiltakozott a leghevesebben az ellen, hogy itt az igazgatósági tagok közé fizetéses bizottsági tagokat beválaszszanak. Megegyeztek pedig a következőkben« ! Hevesen tiltakozott, megegyeztek. (Derültség a középen.) Tovább (olvassa) : »A gázgyári igazgatóság és felügyelő-bizottság fele extraneus, műszaki ember, fele lehet bizottsági tag, de fizetés nélkül*. Már most azt kérdezem, hogy mikor szokás valami ellen tiltakozni ? Ugyebár akkor, ha felháborító ellenvélemény merült fel. És mikor tiltakozik hevesebben valaki ? Akkor, ha ez az ellenvélemény még fölháboritóbb. Vázsonyi Vilmost a leghevesebb tiltakozásra késztette az, hogy itt dijázásokról stb. volt szó. És miután Vázsonyi Vilmos állást foglalt abban, hogy ő díjazást nem ad senkinek, és miután a leghevesebben volt kénytelen tiltakozni, tehát tiszta dolog, hogy neki erős oppozicziója volt, s hogy valamit engednie kellett a 48-ból. S hogy mit, arra nézve a Fővárosi Közlönyben gyorsírói jegyzetek alapján megjelent jegyzőkönyv van a kezeim között (olvassa) : »Dr. Vázsonyi Vilmos felszólalása. A megjelenési dij maximumát megállapítani nem kívánj a«. Tehát prezenczmárkákban egyeztek meg. Ez nóvum. Prezenczmárkás kommunális kezelés! Prezenczmárkát kapnak a bizottsági tag urak. Hát erre majd később térek rá, most folytatom (olvassa) : »Hogy kifelé ne legyen az a jelentősége, mintha tudja Isten: micsoda nagy összegről volna szó, a megjelenési dij legfeljebb száz koronában legyen megállapítva. (Derültség.) És ezenkívül mondassék ki az is, hogy a jelenléti dijak összege évenkint 15.000 koronát meg nem haladhat«. (Élénk derültség a közéfen.) Bródy Ernő: Összesen. Polónyi Géza: Prezenczmárkás bizottsági tagok ! Darvai Fülöp : Te nem kapsz ? Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Géza: Ez a kommunizálás ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem Polónyi Géza képviselő urat, szíveskedj ék csendben leírni. Szmrecsányi György: Vázsonyi folytatja a dolgot és azt mondja (olvassa) : »Ilyen dolgoknál, mikor az első lépést teszik meg, (Derültség a középen.) nagyon vigyázni kell, hogy ne gondolják azt. hogy tudja Isten : micsoda szinekurákat osiaáltak«. Engedelmet kérek, én nem azt a száz koronát, vagy összesen 15.000 koronát nehezményezem, hanem a t. purifikáló bizottsági tag ur és képviselő ur nem gondolta meg azt, hogy ő itt jeget tört meg, nem gondolta meg, hogy a traviaták jelszavával dolgozik. (Derültség.) »C'est seulement le premier pas qui coűte.<< (Derültség.) A mikor én a prezenczmárkák megállapítására megyek bele, és elvi álláspontomat a béke kedvéért leszállítom, akkor én máris útját nyitottam annak, hogy egy másik bizottság, a melyiknek nem 100 koronában tetszik azt a prezenczmárkát megállapítani, akármilyen összegben megállapítsa azt. (ügy van I) Hát ez az a bizonyos prezenczmárkákkal spékelt kommunális kezelés. Vázsonyi Vilmos nem gondolja meg azt, hogy, a mikor ő csak kis szalonnadarabkákkal spékel, (Derültség.) ezen kis szalonnadarabok nyomán, ha egyszer abba a kommunális pecsenyébe belekerültek, a nagyobbak is belekerülhetnek, és tartok tőle, hogy ezek a kis szalonnadarabok idők folyamán egész oldalasokká fognak nőni és egészen be fogják csavarni a kommunális pecsenyét. (Derültség.) Ezzel, azt hiszem, kimerítettem tárgyamat a gáz házi kezelésre vonatkozó részében, a mely t. képviselőtársaimat is érdekli. Még annak megjegyzésére szorítkozom csak, és azután elbúcsúzom e tárgytól, hogy nekem az impulzust az is megadta, hogy én ezt a gázüzemet szerfelett gyanúsnak, és a gázkezelést nagyon megspékeltnek tartsam, hogy volt azon a városházán egy nagyon tekintélyes párt, a mely tíz esztendőn keresztül a házi kezelést ellenezte. Polónyi Géza : Márkus József is ! Szmrecsányi György: Czitálhatnám Márkus József t. képviselőtársam beszédét, de kérem, mentsen fel alóla, mert nem tartom lényeges dolognak, ö is emlegette ott, hogy a franczia ajánlatokat is meg kell vizsgálni, az osztrák légszesztársulat ajánlatait is meg kell vizsgálni . . . Polónyi Géza : Egészen helyesen ! Szmrecsányi György : . .. hogy itt nem szabad elvi jelentőségű döntéseket hozni, mert ez a legkönnyebb álláspont. Hogy majorizáltatni engedte magát, abba nekem semmiféle beleszólásom nincs, ez az ő privát ténykedése. A mikor azonban látom, hogy a volt közgyűlési többségnek a vezére, Heltai Ferencz ur 100.000 koronás fizetéssel áll ennek a vállalatnak az élén, és kompatíbilisnak tartja ezzel bizottsági tagságát, a mikor én a szakértelemre vonatkozólag nem vagyok informálva, csak annyit tudok, hogy filozófiai doktor, lehetséges, hogy a gázdoktori diplomát is meg lehet e réven szerezni — akkor méltán merülhetett fel bennem aggodalom. Méltóztassék megengedni, hogy most áttérjek a házi kezelésnek egy második ilyen díszpéldányára, a városi villamos vasút dolgaira. Hock János képviselő ur foglalkozott a városi villamosvasút részvényeinek dolgával és pedig abból a szempontból foglalkozott, hogy én azt kifogásoltam és