Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-302
302. országos ülés 1911 november 3(J-án, csütörtökön. 523 lelni, hanem bátor kézzel nyúl bele abba a darázsfészekbe. (Helyeslés balfelől.) És a mikor éri, t. képviselőház, Vázsonyi Vilmos és Hock János képviselő uraknak tagadhatatlanul nagyon fényes dialektikával előadott beszédét hallgattam, akkor én ugy voltam odaállítva a t. ház elé, mint a ki a legteljesebb tájékozatlansággal, minden felelősségérzet nélkül festek ilyen sötét képet a főváros helyzetéről. A gúnynak és a parlamenti ildomosságnak nem mindig való betartásával, lekicsinyléssel és ehhez hasonló fegyverekkel kellett szembeállanom akkor, a midőn engem Vázsonyi Vilmos és pártkülönbség nélküli demokrata társai zajos tapsok között mint analfabétát, mint nevetséges marionettet állítottak az ország szine elé. Hát bocsánatot kérek, nekem ez a belügyministeri rendelet a legnagyobb elégtételem. (Ugy van ! balfelől.) Most már mindenki meg lehet győződve állításaim igazságáról. E kérdésbe, hogy a figyelmet eltereljék, még más kérdéseket is belevegyitettek, pl. belevegyitették tendencziózusan azt, hogy én elsősorban antiszemita szempontból indulok ki ; és az ország közvéleménye most már tisztán láthatja, hogy az urak részéről az a tcndenczia érvényesül, hogy ha megismert igazsággal szemben másként védekezni nem tudnak, akkor mellékvágányokra térnek át és hát- meg oldaltámadásokat intéznek az illető ellen. (Igaz! Ugy van ! a balközepén.) A mint valaki egy demokratát bánt, akkor önök azonnal az antiszemitizmus köpenyegébe bújnak, azt tolják előtérbe, és most is az én önzetlen felszólalásomnak azt a jelleget adták, és a sajtó is azt a hirt vitte szét az országban, hogy én csak felekezetieskedem és tisztán zsidó kérdést csinálok ezekből a dolgokból. Bródy Ernő: Számarányokról tetszett beszélni! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. Huszár Károly (sárvári) : Hát már statisztikai adatokról sem szabad beszélni ? (Zaj a balközépen és a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Zboray Miklós : Ha a bevándorlásról beszélnek, már az is antiszemitáskodás. (Zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Ismét csak azt mondhatom, t. ház, a mit az előbb mondottam, hogy ha Hock János és Vázsonyi Vilmos t. képviselő urak a védőügyvédi szerepet vállalták, hozzák tisztába egymás között a dolgokat, mert olyan félreértések keletkezhetnek, a melyekből nem reám nézve származhatnak kellemetlenségek, hanem megfordítva. Hogy visszatérjek a gázgyárüzemnek kezdetén előfordult és megemlítésre érdemes dolgokra, fel kell hoznom, hogy Hock János képviselő ur azt mondotta : »méltóztassék elhinni, hogy a főváros vezetésére, a törvényhatósági bizottságra nézve lett volna csak nagy veszteség*, — t. i. ha nem Heltai Ferencz t. képviselőtársam és fővárosi . bizottsági tag ur lesz a gázgyárnak igazgatója, —>>ha az ő évtizedek óta szerzett tapasztalatai és közéleti működése során szerzett ismeretei nem érvényesülhettek volna, mert kétségtelen, hogy erre való képesítését, fakultását elismeri a t. képviselőtársam — t. i. én — is«. Erre nézve bátor vagyok — miután a védő ügyvédek közt tettem összehasonlítást — utalni Vázsonyinak egy kijelentésére, a mely nem egészen fedi ezt az álláspontot. Én t. i. azt mondottam, hogy Heltai Ferencznek a szakértelmét nem vonom kétségbe. Ugyan én ugy tudom, hogy ő csak 1907-ben került be a régi gázgyárnak az igazgatóságába, tehát csak két és fél esztendőt töltött ott. De végre is, az egyéni dolog és tehetség dolga, hogy valaki rövidebb vagy hosszabb idő alatt tudja-e a kellő szakértelmet elsajátítani. Énnekem nincs jogom ezt kétségbe vonni és én elhiszem, hogy ő kitűnő gázgyári igazgató. Szóval, Hock János azt akarta bizonyítani, hogy a főváros kényszerülve volt csakis ehhez a bizottsági tag úrhoz és képviselőhöz fordulni, mert itt más egyáltalában nem jöhetett szóba. De mit mond erre nézve Vázsonyi Vilmos ? Ez dicséretnek ugyan elég mérsékelt, a mit mond (olvassa) : »Mikor e kérdés elvileg eldőlt«, — t. i. a gázművek községi kezelésbe való vételének a kérdése — »mikor a közgyűlésnek többsége a kommánizálás mellett döntött, ugy-e, akkor az igazgatás szempontjából, az arra valóság szempontjából mellékes dolog volt, hogy mi volt a kommuinzálás politikájában az uj igazgató előző nézete«. Aláírom. (Olvassa:) »Száinunkra azonban igenis lényeges volt, és örvendtünk, hogy nem a mi sorainkból került ki a gázgyár igazgatója és a kommunizálás élén haladók számára, igenis, becsületbem kötelesség ezen közéleti böjtnek önmagukra való batalmazása, taktikailag, morálisan is.« Engedelmet kérek, az urak ugy osztják be egymást, hogy vannak böjtölök és vannak nemböjtölők, böjtölök és farsangolók ? Es legalább a váltóga.zdaság be van-e ott tartva, ha nem indiszkréczió a kérdésem ebben az irányban % (Derültség.) Hát ha Hock János képviselő ur az analfabétákat és a sokoldalú tájékozatlanságot emlegette, akkor elsősorban magára vessen és kérdezze meg Vázsonyi Vilmost, vájjon jó szolgálatot tett-e neki az által, hogy igy nyilatkozott, a mivel ép az ellenkezőjét mondotta annak, a mit Vázsonyi. Rá akarok térni most már arra, hog3 T , a mikor a főváros programmjába vette a gázgyárnak kommunális kezelését, akkor Vázsonyi Vilmosék ennek a gázüzemnek a fővárosi közönség érdekei szempontjából való kihasználását tűzték ki maguk elé elsősorban. Én ezt megengedem, mert hiszen ebben nincs jogom kételkedni, ha mondják; elhiszem. De nagyon furcsa fényt vet ezután erre Vázsonyi Vilmosnak egy nyilatkozata, a melyet legutóbbi beszédében tett arra nézve, hogy a díjazás tekintetében a városi gázbizottságban — a mely, ha jól emlékszem, 32-es bizottság volt — milyen sajátságos véleményen voltak és mi körül forgott a tárgyalásnak egyik nagyon lényeges momentuma.. •66*.
