Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-302

518 302. országos ülés 1911 november 30-án, csütörtökön. ezzel ártani, kívánom azt nekik ; de a főtisztviselőknél egyáltalában nem látom indokoltnak, hogy a mi viszonyaink között ilyen magas fizetéseket állapítsanak meg. Polónyi Géza: Gáz-filozófusoknak 80.000 koronát ! Szmrecsányi György : T. képviselőtársaim külföldi példákra hivatkozva, felhozták a londoni polgármestert, a lordmayort, a newyorki polgármestert stb. Hát ne menjünk olyan messze, t. ház, maradjunk mi csak itthon, vegyük a mi viszonyainkat zsinórmértékül, mert Magyarországot jövedelem szempontjából nem lehet akár Angliá' val, akár az Egyesült-Államokkal összehasonlítani. (Ugy van I Ügy van! balfelől.) Nevetségesnek méltóztattak feltüntetni azon állításomat, hogy a ministemek és a Curia elnökének 4000 koronával kisebb a fizetése, mint a budapesti polgármesternek. Hát mi van ezen nevetséges ? Én semmi nevetségeset nem találok benne. Kérdem Márkus József t. képviselőtársamtól, kért-e ő valaha 32.000 koronás fizetést a fővárostól ? Márkus József: Én semmit sem kértem ! Polónyi Géza : ö olcsón és jól szolgálta a fővárost ! Szmrecsányi György : Hát Kammermayer kért valaha ? Farkas Pál : Bárczy sem kért! Szmrecsányi György : Én nem mondom, hogy Bárcz}' kért. Megint olyat czáfolnak, a mit nem mondtam. Szokjanak már le egyszer erről a rossz szokásról. (Derültség.) Bárczynak nincs szüksége erre a védelemre nagyobb tisztelője vagyok Bárczynak, mit t. képviselőtársam; Bárczy korrekt, nobilis ur, a kit semmi tekintetben meg nem gyanúsítottam. A fogadatlan prókátor szerepére ne méltóztassék tehát vállalkozni. (Helyeslés balfelől.) Tovább mentem, t. ház és foglalkoztam azzal a szervezeti szabályrendelettel. Mielőtt erre rátérnék, még egy dologra kell hivatkoznom. Én t. i. a fizetések emelésénél egyúttal bemutattam a hivatalnokok státusának emelését is. Hock János képviselő ur itt demokrata derültség közben azt kérdezte, hogy vájjon honnét vettem én ezen adatokat, s hogy az nem létező dolog; őrültség ilyent állítani. Bocsánatot kérek, itt van a Fővárosi Közlöny, annak mellékletét képezi ez a tabella. Polónyi Géza; Ugy van ! Hivatalos akta ! Ez a besúgó ! Szmrecsányi György: Ebből én megtudtam azt, hogy egy uj alpolgármesteri állás szerveztetett, hat uj tanácsnoki állás etc. Ki van mutatva az utolsóelőtti rubrikában a létszám : uj rovat, régi rovat. A régi rovatból látom, hogy 1220 a tisztviselők száma, az uj rovatban pedig a felemelt létszám 1367. Hát hogy lehet tőlem azt kérdezni, hogy az ujjamból szoptam-e ezeket az adatokat ? Itt van a Fővárosi Közlöny és annak melléklete. Polónyi Géza : Demokrata erkölcsök ! Elnök ." Csendet kérek ! Szmrecsányi György: Méltóztassék megengedni, nem fogom a t. ház türelmét nagyon igénybe venni, csak foglalkozni kívánok magával a szabályrendelettel, a hol Hock János képviselőtársam szintén ugy állított be engem, mint e téren teljesen analfabétát. Hát a szabályrendeletben két pont van, a mely azt hiszem, vitatásra sem szorul. Ezt a két pontot, mint törvénybe ütközőt, én itt az urak előtt felhoztam. Az első pont, a harmadik alpolgármesteri állás szervezése, nyíltan beleütközik a fővárosi törvény 75. §-ába, a mely megállapítja, hogy a fővárosnak van egy polgármestere, van két alpolgármestere, a tanácsnokok számát pedig a közgyűlés van hivatva meghatározni. Nos kérem, ezt a rendelkezést kijátszották olyképen, hogy ennek a világos, kifejezett rendelkezésnek ellenére, szerveztek egy harmadik aljDolgármesteri állást és pedig ugy, hogy ezt a harmadik alpolgármestert, alpolgármesteri teendőkkel és fizetéssel ellátott tanácsnoknak nevezik. Hát, bocsánatot kérek, nem a törvény megkerülése ez ? (Igaz ! Ugy van! balfelől.) És a mikor ón ezt állítom, analfabéta vagyok ezen a téren ? Brótiy Ernő : Ez már elkésett! 1 Zboray Miklós: Már megcsinálták a paklit! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Zboray képviselő urat. Szmrecsányi György: Arra, hogy elkéstem-e, vagy sem, azt felelem, hogy a szabályrendeletnél megengedem, hogy elkéstem, de mindjárt leszek bátor rátérni egy kommunális ügyre, a hol nem késtem el. Polónyi Géza: A belügyminister különben is megmondta, hogy a törvény előbbre való ! (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: A szervezeti szabályrendelet másik pontja, a melyet szintén törvénybeütközőnek tartok, s a mi felett disputálni szintén nem lehet, az, hogy a törvény 75. §-a megállapítja, hogy kikből áll a tanács. A tanácsülésbe ügyosztályvezető-helyetteseket — ha tanácsjegyzők is — behozni, a polgármesternek joga nincs. Igazam van, kérem % (Márkus József helyeslőleg int.) Na ! És mit látok én a bizottsági szervezet 5. §-ában ? Azt, hogy a főváros fel akarja ruházni a tanácsnokok helyetteseit, illetőleg az ügyek • referenseit . . . Márkus József: A szakbizottmányokban! Szmrecsányi György : Az mindegy, akármilyen bizottmány. Márkus József: Nem mindegy! Szmrecsányi György: Mondom, fel akarják ruházni az ügyek referensét olyan joggal, hogy az ülésbe a tanácsjegyzőket is behozzák, holott ebben az intézkedésben az a képtelenség foglaltatik, hogy az a tisztviselő, a ki törvény és jogszokás ellenére oda igy bevitetik, szavazati joggal nem bir ugyan, de ha döntésre kerül a sor, akkor döntési joga van. (Igaz ! Ugy van ! Zaj a