Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-302

302. országos ülés 1911 november bO-án, csütörtökön. 517 tottam ezt tenni elsősorban azon okból, hogy bemutassam azt a szerintem tarthatatlan állapotot, a melyben most a főváros leledzik és egyúttal felhívjam az igen t. kormány és az igen t. ház figyelmét arra, hogy a főváros újjászervezéséről alkotandó törvényjavaslatra sürgős szükség van, hogy e nélkül a főváros nagy veszedelmek elé néz. És én csak a legnagyobb örömmel és, mondhatnám, a legnagyobb elégtétellel konstatálhatom azt, hogy ezen igyekezetem honoráltatott, honoráltatott elsősorban a ministerelnök ur által és honoráltatott az összes pártok által, a menynyiben ez irányban benyújtott határozati javaslatomhoz mindenki hozzájárult. (Igaz ! Ugy van !) A felszólalt t. képviselő urak, ugy Márkus József, mint Hock János és Vázsonyi Vilmos, mind utaltak arra, hogy hiszen ez nekik is régi vágyuk, a fővárosi törvényhatóságnak is régi vágya. Én elhiszem nekik, hogy régi vágyuk, de akkor miért nem méltóztattak ezzel ennél a tételnél előhozakodni ? A czim felolvasásánál én voltam egyedül szólásra feliratkozva, senkinek eszeágába sem jutott ebben az irányban felszólalni és az én csekély jelentőségű- felszólalásom adta meg az impulzust arra, hogy az urak négyen is felszólaltak. Engedelmet kérek, ezt nem tekinthetem másnak, mint úgynevezett captatio benevolentide-nek és nem tekinthetem másnak, mint annak, hogy az urak belátták azt, hogy ez a követelés már átment a köztudatba és igy »sie habén gute Miene zum bősen Spiel gemacht«. Arról, hogy a fővárosi törvényre szükség van-e vagy sem, a képviselőház is hivatott dönteni. (Ellenmondás jobbról.) Márkus József: Hogy ne lett volna a fővárosnak joga ezzel foglalkozni! Szmrecsányi György: A közgyűléseken lehet beszélni, lehet Ígérgetni, de hogyha ezeket az Ígéreteket nem teljesítették, akkor ez egy indokkal több, hogy az illető uraknak tetszett volna ezzel itt előjönni és azt a megfelelő formában sürgetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Szmrecsányi György: Én mindenekelőtt még egy sajátságos benyomásra akarok utalni, a melyet én az előttem szóló t. képviselő uraknak felszólalásaiból nyertem. Én tudniiUik egy tendencziát láttam azokban megnyilvánulni, a mely tendenczia csakis oda irányult, hogy azokat a dolgokat, a' melyeket én apodikticze állítottam és bizonyítottam, csak felületesen érintettek, ellenben felállítottak maguknak tételeket, a melyeket én nem is állítottam vagy soha tagadásba nem vettem és ebből vonták le a konklúziókat és kisütötték azt, hogy engem bámulatosan sokoldalú tájékozatlanság vezet ennek a fővárosi rendszernek és adminisztrácziónak bírálatánál. Rudnay Béla: Ugy van! Szmrecsányi György: Hogy ugy van-e, arra nézve a bírálatát legyen szíves egy kis időre felfüggeszteni és majd azután elmondani; T. képviselőház! Méltóztassék nekem megengedni azt, hogy én abban a sorrendben foglalkozzam a dolgokkal, a melyben a képviselő urak foglalkoztak az én felszólalásommal. Felszólalásom egyik tárgyát képezte a fővárosi tisztviselők fizetés- és státusrendezéséről szóló javaslat. A kérdésre nem is helyeztem nagy súlyt, csak épen aggályaimnak adtam kifejezést; ezért kifogásoltam, hogy a státusba tartozó magasabb és alacsonyabb rangú tisztviselők fizetései közt nincs meg a kellő arány, hogy a minősítési törvény által megkívánt minősítési fokozat kellőkép nincs honorálva. Azután utaltam arra, hogy milyen veszedelmes eredményekre vezethet, ha a székesfőváros a maga tisztviselőit ilyen fizetésemelésben részesiti, s nevezetesen milyen eredményekre vezethet a többi köztisztviselőknél. Utaltam arra. hogy én nem irigylem e fizetéseket, sőt magam is szívesen látom a jól fizetett tisztviselői kart, mert tudom, hogj

7 az sokkal jobban képes a hozzáfűzött várakozásoknak megfelelni ; de olyan város, a mely 30—40 és 60, sőt 100 milliós kölcsönökből él, a hol a közterhek fölülhaladják a bruttó terhek 44%-át, a hol az egész vonalon mindig csak a nyomorról, drágaságról panaszkodnak, nem terhelheti meg a maga háztartását ilyen módon, és én erre nézve fejeztem ki aggályaimat, a melyekben megerősített a belügyminister rendelete. A rendeletet felolvastam, azt tehát nem szükséges ismételni ; a minister ur kifejtette benne, hogy most ugyan még nem látja veszélyeztetve a főváros háztartásának egyensúlyát, hanem a következmények a pénzügyminister ur szakvéleménye szerint ki sem számithatók. A mikor én erről beszéltem, a demokrata urak és elvtársaik közbeszólásokkal arra figyelmeztettek, hogy abból, hogy a többi rosszul fizeti a tisztviselőit, nem következik, hogy a főváros is rosszul fizesse. Ez humanitárius szempontból nagyon szépen hangzik, hanem akkor ezeknek az uraknak fogalmuk sincsen arról, hogy ha az állami és törvényhatósági tisztviselők egész komlpexusa azzal a kívánsággal áll elő, hogy fizetése csak a fővárosiakéhoz megközelítő arányokban is emeltessék, ez az áUamháztartás szempontjából mit jelent. Azoknak az uraknak fogalmuk sincsen arról, hogy csak állami tisztviselő mennyi van ebben az országban. Tisztviselő, kezelő, dijnok, szolga és állandóan alkalmazott munkás 301.480 van ebben az országban, tehát 4000-rel múlja felül a közös hadsereg békelétszámát, amely 297.000 ember. Ha valaki ilyen könnyelműen tud dobálózni az ígéretekkel, fia valaki ilyen könnyen tud kilátásba helyezni fizetésemeléseket anélkül, hogy ezen elemi dolgokkal tisztában volna, az nincs jogosítva engem megkritizálni olyképen, hogy én antíszocziális gondolkozású, szűkmarkú ember vagyok, a mikor aggályaimat fejezem ki a felett, hogy a tisztviselői fizetések a fővárosnál ilyen aránytalanul emeltetnek. Én a fővárosi tisztviselők közül azoknak a kisebbeknek, a kiknek 100—200—300 koronával emelték évi fizetésüket, nem akarok