Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-301

508 301. országos ülés 1911 november 29-én, szerdán. lést a mi viszonyaink között nemzeti erőink elviselni nem képesek. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igazolódik itt Apponyi Albert t. képviselőtársam felállított axiómája, hogy az összeroppanás következhetik be csak és azáltal, hogy emeljük a létszámot és emeljük az ezek fenntartására szükséges ujabb és ujabb milliókat, ezáltal a közös hadseregnek ideig-óráig talán szolgálatot teszünk ; talán nagyobb applombbal és nagyobb önérzettel fognak parádézni, mint eddig ; talán jobban fogják dobbantani lábukkal a földet és jobban ki fogják fesziteni a mellüket tisztelgések és diszfelvonulások közben ; azonban reális és közvetlenül a nemzetre háramló haszna ennek a horribilis költségemelésnek eg}~általában nincs (Ugy van I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és épen azért én ezt a véderőtörvényj avaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés a szélsőbalodalon.) Ezekben kifejtettem azokat az indokokat, a melyek engem, valamint barátaimat is arra bírták, hogy a véderőre vonatkozó törvényjavaslatokat már a küszöbről visszautasítsuk és még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául se fogadjuk el. Most leszek bátor egy pár olyan dolgot felemlíteni, a, melyek a véderőnek mai keretében is megvalósíthatók és a melyek megvalósítása közszükséget képez, de, mert egy kissé fáradtnak érzem magamat és beszédemet tovább is szeretném folytatni, kérek egy kis szünetet. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Benedek János képviselő urat illeti ^ szó. Benedek János: T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk !) Beszédem előbbi részében voltam bátor már felsorolni azokat az indokokat, a melyek engem arra vezetnek, hogy a véd erőtörvényjavaslatot még általánosságban se fogadjam el. Még egy pár szempontot kell felhoznom, a melyek ugyancsak sorakoznak ezekhez az indokaimhoz. (Halljuk I Halljuk !) Ilyen szempont, t. képviselőház, például a katonai bűnvádi perrendtartásnak vagy a perrendtartásra vonatkozó javaslatnak 80. §-a. T. képviselőház ! Magyarországon, a mely különben államilag is teljesen önálló és független állam, magyar nemzeti állam, a melynek hivatalos nyelve a magyar, (ügy van ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) vannak olyan kizárólagos belügyek, a melyekbe Ausztriának semmiféle beleszólása egyáltalában nincs, ugy hogy e tekintetben hasonlítható a mi helyzetünk Horvát-Szlavonországnak velünk szemben fennálló helyzetéhez. Valamint nekünk megvannak bizonyos ilyen, önállóságunkat is bizonyító jogaink, ép ugy megvannak Horvátországnak velünk szemben bizonyos autonóm jogai, és mondhatom, hogy mi ezeket az autonóm jogokat tiszteljük, mi Horvátországnak az ő autonómiájában gyökerező, a horvát gyezményben bennfoglalt és a magyar országgyűlési törvénybe is beczikkelyezett jogait, autonóm jogait mindenkor respektáltuk ; respektáljuk ma is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ha respektáljuk társországunk autonóm jogait, a melyek velünk szemben fennállanak, ép ugy kell, hogy respektálást követeljünk a mi önálló nemzeti államiságunkból folyó és specziális szuverén jogainknak a másik oldal, Ausztria részéről. Ily specziális állami szuverenitásunkból folyó jogunk az igazságszolgáltatás joga. Itt semmi körülmények közt, semmiféle idegen beavatkozást nem tűrhetünk. A magam részéről ugyan fájlalom, hogy e téren is elmentünk az engedékenység bizonyos határáig, vagy megkezdtük az engedékenységet, és ezt rosszul tettük ; sőt már kiszélesítettük az 1867. évi XII. t.-czikkben foglalt és háromszoros kötelesség gyanánt megjelölt közösügyet, t. i. a hadügyet, a külügyet és az ezekre vonatkozó pénzügyet ; már elismertük pl. közös ügyként a konzuli bíráskodást, a mi bizony hiba volt és réstörés a magyar állam szuverenitásán. A magyar államnak nem autonóm, de szuverén jogát ép ugy sérti az igazságszolgáltatás terén a katonai bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat 80. §-a. Bizonyos dolog, hogy Magyarországon az állam nyelve a magyar. Bizonyos dolog, hogy a mi specziális állami szuverenitásunkból folyó mindennemű állami funkeziónkban a mi nyelvünk természetesen más nem lehet, mint az állam nyelve. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Idáig tűrt állapot volt Magyarországon, hogy a katonai bűnvádi eljárásban jóformán kizárólagos szerepe jutott az úgynevezett szolgálati nyelvnek, de ezt a szolgálati nyelvet mi soha el nem ismertük. Olyan törvénye nincs Magyarországnak, a mely a magyar hadseregszolgálati nyelvéül valaha elismerte volna a német nyelvet, tehát csak tűrt állapot volt idáig a mostani, és vitás kérdés volt az. vájjon az 1867 : XII. törvényezikk II. §-ából kifolyólag ö felségére ruházott felségjogokból kifolyó szuverén intézkedés jogköréből származhatik-e jogosan, vagy nem. Mondom, ez nyílt kérdés, a melyet majd alkalmasabb és jobb időben fogunk valószínűleg dűlőre juttatni. De az bizonyos, hogy a katonai perrendtartás sértő mivoltának egyik legfőbb oka épen a hivatalos nyelv, a német. Mondom, idáig ez tűrt állapot volt; a törvényjavaslat 80. §-a azonban elismeri hivatalos nyelvül a németet, sőt szolgálati nyelvül mondja ki a német nyelvet, és csak fentart bizonyos jogokat a magyar nyelv részére. De mondhatom, hogy e törvényjavaslatban épen állani szuverenitásunknak ez a hathatós kelléke — bocsánatot kérek a kifejezésért, de hirtelen nem tudom másként kifejezni — jóformán áruba van bocsátva, jóformán rendelkezésére van bocsátva Ausztriának és a közös hadseregnek. Azt mondja, — jól megfigyeltem és jól megolvastam ezt a paragrafust és ennek indokolását, — azt mondja : »A közös hadseregnek Magyarországon felállított dandár- és hadosztály-bíró-