Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-301

3Ö1. országos ülés 1911 november 29-én, szerdán. 505 sége maga nem kezdeményezi azt: ez megint — mondom -r~ egy oly fontos alkotmányjognak a korona kezére való áthárítása, átadása, a mely ismét jelentékeny mértékben, még jobban meg fogja zavarni, még ellentétesebbé fogja tenni az összhangnak azt a hiányát, a mely a törvényhozás faktorai között ez idő szerint is fennáll (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és a melynek a túlsúlya mindinkább a korona felé gravitál. Minek nekünk az ő hatalmát még inkább erősíteni ? Vagy ha már erősítjük ezt az erőt, kölcsönözzük ezt neki olyanból, a mit neki átadhatunk, a nélkül, hogy magunk veszítenénk, mert a mit kívülről, máshonnan adunk a koronának, az reánk nézve nem veszteség, az nem a magunk erejének a vesztesége. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloläalon.) De a magunk erejéből adni, az a törvényhozási faktorok közötti tényezők egyensúlyának ujabb megzavarása, és a korona hatalmának emelése, szemben a nép hatalmával. (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyfelől tehát ennek az alkotmányjogi tételnek a megsértése foglaltatik e javaslatban, másfelől pedig az, hogy az 1867 : XII. törvényezikk csak a szervezetre, vezényletre és vezérletre nézve biztosított felségjogokat 0 felségének, de az ujonczjutalék megállapítása tekintetében nem. Ezáltal a törvényjavaslat által pedig jóformán Ö felsége egy ujabb jogot kap, azt a jogot, hogy esetleg tovább tarthatja vissza a katonaságot, mint azt az országgyűlés megállapítja. Mert például az altiszti létszám megállapítása már belszervezet kérdése ; más formácziók alkotása, a belszervezet kérdésén belül, ismét ö felségének rezervált felségjoga. E joggal élve, Ö felsége tehet intézkedéseket, a melyeknek ugyancsak erős következményük és kihatásuk van a létszámalakulásra, a tényleges állománynak miképen való alakulására, és azután azoknak a tovább bentartására, foglalkoztatására, sőt elhelyezésére nézve is. Már pedig ezek kizárólag a nemztenek fentartott jogok, a melyeket tehát mi, a kik ezen a téren úgyis kevés joggal rendelkezünk, és a kiknek a joga amúgy is nagyon szűk korlátok közé szorított, nem akarjuk átengedni ö felségének, inert nekünk átengedni valónk alig van, (Igaz! Ügy van I a szélsőbaloldalon.)'nekünk csak óhajtásaink, jogos követeléseink vannak, de olyan nagy urak nem vagyunk, hogy csekély jogaink feláldozásával Ő felségének különben is túlsúlyban levő jogait szaporítsuk és fejleszszük. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem fogadom el a javaslatot, t. képviselőház, azért sem, mert ez a javaslat nemcsak az 1867. évi XII. t.-czikkből kifolyólag Magyarországra háramló védelmi kötelezettséggel, hanem az ennek alapján alkotott későbbi törvényekkel is homlokegyenest ellentétben áll, azoknak negácziója. így maga a törvényjavaslat azon alapelve, a hadsereg rendeltetése és annak meghatározása is, eminens sérelem a nemzetre nézve. Ezek a törvények ugy állapíttattak meg, hogy a közös hadseregnek, — t. i. az egész hadseregnek, a mi tuKÉPVH, NAPLÓ 1910 1915. XII. KÖTET. lajdonkép az egyedüli helyes kifejezés volna, mert az egészben foglaltatik benne a magyar hadsereg is, de a közös hadsereg már bizonyos tekintetben eltérés volt az 1867-iki helyes meghatározástól ; ugy állapította meg, mondom, az 1889 : VI. t.-ezikk is, hogy a közös hadseregnek rendeltetése mindkét államnak a védelme. E helyett ennek a törvénynek a 3. §-ában az mondatik : a közös véderő hivatása az osztrák-magyar monarchiának, vagyis az ő császári és apostoli királyi Felsége uralkodása alatt álló összes országok területének külső ellenség ellen való megvédése, és a belső rend és biztonság fentartása. Mi tehát nem mehetünk bele abba, nem tarthatjuk megengedhetőnek, hogy a véderőtörvény megoldása kérdésénél ilyen, közjogunkra nézve fontos intézkedés csuszszék bele törvényeinkbe, mert, t. képviselőház, alapvető államjogi törvényeinket ilyen módon megkerülni nem engedjük. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Annak a közös véderőnek a feladata helyesen van meghatározva ugy, hogy mindkét államnak a megvédelmezése. Ö felségének az uralkodása alatt most nem áll, csak két állam és más feladata hadseregnek sem lehet, a mely ezeknek a területéről előállittatik, mint ennek a két államnak a megvédelmezése. Hát miért kellett ezt a két államot eliminálni most a régi törvényekből, miért kellett mellőzni ebben az uj véderőtörvényjavaslatban a régi helyes — legalább elég helyes — technikus terminust % Ez megfelel a perszonálunió alapján táplált felfogásunk következtében a mi álláspontunknak is, mert mi is Ausztriát meg Magyarországot két államnak tekintjük, a melyek Ö felségének közös uralma alatt állanak. Ausztria az egyik állam, Magyarország a másik állam. Legalább ez az egy dolog tehát helyesen volt ebben a törvényben meghatározva, hogy igenis annak a haderőnek a rendeltetése mindkét államnak a megvédelmezése. Kérdezem: micsoda szükség idézte elő azt, hogy e helyett a közjogi állásunknak, államjogi helyzetünknek megfelelő technikus terminust mellőzték és azt mondták, hogy az Ő felsége uralkodása alatt álló összes országok? így nem beszélhetünk. Mert ez a Gesamtmonarchiának a fogalmára vezetne vissza, (ügy van! a baloldalon.) Ö felsége alatt nincsenek összes országok. Ö felsége jogara alatt két állam van : Ausztria és Magyarország. Már most, ha ugy mondjuk, összes országok, akkor ezekbe az országokba beleértendő Alsó-Ausztria, Stájerország, Magyarország, Horvátország, Csehország, Erdélyország stb. Ábrahám Ernő: A jeruzsálemi királyság. (Derültség.) Benedek János : Ilyen dolgot mi megengedhetőnek nem tartunk. Semmi tekintetben nem alterálja Bosznia és Herczegovinával szemben való álláspontunkat és Bosznia és Herczegovina megvédelmezése és jogbiztonsága szempontjából reánk háruló kötelezettségeinket a múlt definiczió sem, a mindkét állani definicziója. Mert vagy egyik 64