Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-301

u06 30Í. országos ülés 19ÍÍ államhoz tartozik, vagy a másikhoz tartozik Bosznia és Herczegovina, de semmiképen nem önálló, külön állam, (ügy van! a haloldalon.) Harmadik állam tehát egyáltalában nincs. Ellenben van mindkét állam és már most vagy Ausztriának járuléka — mondjuk : koloncza — Bosznia és Herczegovina, vagy a mi kolonczunk. Úgyis, mikor a berlini szerződést megcsinálták és Bosznia és Herczegovinát ide adták nekünk, hát annak az élczlapnak volt igazsága, a melyik lerajzolta annak idején gróf Andrássy Gyulát, akkori külügyministerünket egy nagy bundában juhásznak. Három juhász beszélgetett egymással; Bismarck volt az egyik, a másik, ha jól tudom Gorcsakov és a harmadik Andrássy. Odaadták Boszniát és Herczegovinát Ándrássynak. Azt mondták : Nesze te juhászbajtárs, vedd be ezt e bolhát a subádba, úgyis sok van a tiédben. Ez a kis állat Bosznia és Herczegovina lett volna. Erre azt felelte Andrássy : Sok van már az én bundámban, nem kell nekem több. — Nem baj, mondták, azért vedd csak be még ezt az egyet, ha nagyon talál csipni, majd kiporoljuk a bundádat. (Derültség.) T. képviselőház ! Hogy Bosznia és Herczegovina hova tartozik, annak fejtegetésébe nem kivánok most bocsátkozni. Egyet tudok, hogy Ausztriához semmi körülmények között nem tartozkatik, (ügy van! a baloldalon.) mert Ausztriáé sohasem volt Bosznia és Herczegovina, ellenben volt Magyarországé, s az is bizonyos, hogy mikor (') felsége a maga szuverenitását kiterjesztette Boszniára és Herczegovinára. az a szuverenitás nem lehetett más, mint a magyar koronának a szuverenitása, (ügy van! a baloldalon.) a melynek tartozéka, mellékországa, melléktartománya volt valamikor Bosznia és Herczegovina. De saját szuverenitása nem lehetett Ö felségének, mert (') felségének saját szuverenitása nincs. Csak az államnak van szuverenitása és az állam szuverenitását képviseli ő a saját személyében. Saját szuverenitását nem terjeszthette ki, hanem vagy az osztrák császár szuverenitását, vagy a magyar királyét, ellenben neki, mint tiszteletreméltó öreg urnak szuverenitását semmi körülmények közt ki nem terjeszthette. Közös szuverenitás pedig nincs, hanem van a két állam között államjogi megegyezés és a két államnak közös uralkodója Ö felsége és a két állam közt létrejött közös államjogi megegyezés alapján. Ez semmiképen sem alterálta volna a régi terminus technikus meghagyását. De ezt itt kellett elmondanom és nem a részletkérdéseknél, mert én ugy látom, hogy ennek a részletnek látszó kérdésnek nyomatéka van, mert ezt az alkalmat kívánják megragadni arra. hogy külön törvényhozási intézkedés nélkül a véderőtörvény keretébe mintegy becsúsztatott intézkedés gyanánt tisztáztassék Bosznia és Herczegovina helyzete és hogy az ottani lakosság ebből a törvényből nyerjen megnyugvást arra nézve, hogy nemcsak Magyarországnak, nemcsak Ausztriának a megoltalmazása noüember 29-én, szerdán, a dicsőséges közös ármádiának a feladata, hanem egyszersmind az Ö felsége jogara alatt álló országok lakosságának meg védelmezése, ezen országok biztonságának az előmozditása vagy fentartása. Erre egyáltalán nem volt semmi szükség, s miután ez államjogi helyzetünkkel és alkotmányunkkal merőben ellentétben áll, ez ellen határozottan tiltakoznom kell. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Még bizonyos jóakaratú semlegességgel nézhetnénk talán ez elé a törvényjavaslat elé is, ha igaz volna mit gróf Tisza István Aradon hangoztatott és a mit a túloldalról és 67-es politikusoktól, s általában a világot rózsaszínben a t. kormány könyöke mögül szemlélő politikusok sorából lehet hallani, hogy mi a paritás alapján állanánk. Hát ez annyira nincs meg, hogy már az emlegetése is veszedelmes dolog. Hiszen Pitreieh hadügyniinisternek azért kellett megbuknia, mert azt állította igen szellemes, igen elmés brosúrájában, hogy Magyarország véderejét a paritás alapján kell fejleszteni és Magyarország paritását a hadseregben biztosítani kell. Ezt tisztán teoreticze mondotta és saját hatáskörében semmiféle konkrét intézkedést ebben az irányban nem tett; mégis meg kellett buknia. Tehát annyira nincsen paritás, hogy nemcsak hogy annak megfelelő viszonyok nincsenek és nemcsak hogy Magyarország nem élvezi az azzal járó előnyöket, hanem még a paritás emlegetése is főben járó bűn, a mely a lojális ministernek fejébe és tárczájába kerül. Ábrahám Dezső : Nem vagyunk tanácskozásképesek ! (Zaj. Elnök csenget.) Benedek János : Nem fogadom el a törvényjavaslatot azért sem, mert olyan óriási teherrel sújtja, hogy népünk képtelen elviselni. Ezt bizonyítani nem is szükséges, mert a jelenségek kézzelfoghatók. A szemünk előtt lefolyó jelenségek bizonyítják azt, hogy Magyarországon a gazdasági helyzet napról-napra jóformán romlik, mert hiszen ha nem romlanék a gazdasági helyzet, bizonyára nem igyekeznének innen menekülni az emberek, nem öltene olyan nagy mérvet a kivándorlás, nem kellene megsiiiylenie a hadügyi költségeket a többi tárczáknak, nem kellene éreznie az igazságügyminister urnak, hogy nem kapja meg az igazságügyi szükségletek czéljaira a teljesen megfelelő összeget és így még mindig nem képes beváltani azt a szép várakozást, a mely az ő működéséhez fűződik, még pedig anyagi eszközök hiányából. Pedig a legjövedelmezőbb tárczák egyike az igazságügyminister ur tárczája a bélyeg- és jogilletókek és az örökösödési illetékek alapján. A vallás- és közoktatásügyi minister ur is megérzi ezt az állapotot, különösen ha végigolvassa Magyarország népességi statisztikáját a legújabb népszámlálási adatok alapján. Ha ezeket nyilvánosságra hozzák, meg fogja tudni ország-világ, hogy mennyi az analfabéta Magyarországon, mennyire nem tudjuk fejleszteni kultúránk ügyét. A legfelsőbb fokon látunk valami lendületet, de a legalsón nem, pedig a kultúra ügye összefüg-