Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-301

504 301. országos ülés íUi zászlónkra, de meggyőződésünk az, — és ezzel nem vétünk a modern haladás ellen — hogy a modern elvek csak egy igazi, nemzeti czéljainak megfelelő erős Magyarországon ülhetnek diadalt, mert a mikor Magyarországnak küzdenie kell létfentartásáért, midőn létérdekéhez tartozó apró kérdésekben kell jóformán napi harczot folytatnia Ausztriával, akkor ezeknek az uj modern eszméknek a nemzet javára gyümölcsözővé tételére gondolnunk szinte alig lehetséges. Mi át vagyunk hatva az uj és modern eszmék szükségességétől, ha itt csodálatos módon konzervativeknek látszunk is, midőn a nemzet régi jogaiért, a nemzet történelmi függetlenségeért, s épen a hadsereg kérdésében is régen megszerzett és törvényekbe iktatott jogaiért, azoknak visszaállításáért küzdünk, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi nem ujat kérünk, mi csak azt kérjük vissza, a mit az erőszak tőlünk elrabolt, (Ugy van! balfelől.) mi nem akarunk ujat kicsikarni, mi csak azt akarjuk, a mit törvényeink már a nemzet javára kimondottak, és ! ragaszkodunk a véderő tekintetében is törvényben gyökerező alkotmányos jogainkhoz, a melyekből nem engedünk egy jottányit sem, mert ha csak egy jottányit is engednénk, akkor mindent magával ragadna az a hatalom, mely ennek a nemzetnek csak egy kis engedékenységét várja, hogy azután magát az egész nemzetet is elsöpörje a föld szinéről. (Ugy van ! balfelől.) Évszázados törvényeinkben megállapított alapvető törvényünk, hogy az ujonczmegajánlás feltételeit az országgyűlés állajátja meg. Tisza István gróf t. képviselő ur azzal aposztrofál és tesz gúny tárgyává minket, hogy milyen elavult, avas dolgokra hivatkozunk, hogy ez nem modern dolog. Tisza István gróf is csak az ilyenekben mutatja meg a maga modernségét, a mikor azokat a régi törvényeket, a melyek a nemzet önállóságára, függetlenségére, a nemzeti akaratnak nagyobb erőben való megnyilatkozására vonatkoznak, egyszerűen elavultaknak, avasaknak, mondja, és gúnyolja azokat, a kik azokra hivatkoznak ; szerinte nem modern dolog ilyesmire hivatkozni. Igenis, bármilyen régi is ez a jogunk, de el nem avult, mert mindig fentartotta azt az országgyűlés és még soha cl nem mulasztotta az ujonczf elajánl ás feltételeit maga meghatározni. Ezt a jogát el nem enyésztette, nem eliminálta soha a magyar országgyűlés és nincs olyan törvényünk, a mely hatályon kivül helyezte volna azt, hogy az ujonczmegajánlás feltételeit a nemzet maga határozza meg. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nemcsak az ujonczmegajánlás feltételeit határozza meg maga a nemzet, hanem a hadsereg kérdésében még a 67-es kiegyezés szerint is vannak a nemzet számára fentartott külön eminens jogok és vannak a korona számára rezervált jogok, a melyeket meghatároz az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a. Ez vonatkozik Ö felsége intézkedési jogára a vezénylet, vezérlet és belszervezet kérdésében, de másra nem. Minden többi dologra, a mely a hadseregben előfordulhat, a mi jogunk áll fenn. Ezzel a jogunknöuember %9-én, szerdán. kai élni akarunk és ezt a jogunkat elkonfiskálni sem a törvény nyilt betűjében, sem a törvény szellemében a betűk között nem engedjük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig ebben a törvényjavaslatban is veszedelmes intézkedések foglaltatnak, a melyek kerülő utón a nemzet számára rezervált jogokat a hadsereg kérdésében az úgynevezett legfőbb hadúr kezére akarják átháritani. Legyen szabad e tekintetben csak egyre hivatkoznom. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt mondja a 13. §. harmadik és negyedik bekezdése (olvassa): »Az 1900. évi deczember hó 31-én megtartott népszámlálásnak eredménye szerint jelenleg a magyar szent korona országaiból a közös hadsereg részére a jelen törvény érvényességének első évére 58.141, második évére 65.836, harmadik évére és a reá következő kilencz évre pedig 68.187 főből álló ujonczjutalék állíttatik ki. Az ujonczlétszám nagysága a jelen törvény életbeléj>tetésétől számított 12 év lejárta előtt ujabb törvényhozási megállapítás tárgyát csak akkor képezheti, ha ö felsége az illető felelős kormányok utján az ujonczlétszámnak emelését, vagy leszállítását szükségesnek tartja. Ábrahám Dezső: A kezdeményezési jog átjátszása. Benedek János: Ebben két sérelem rejlik. Az egyik alkotmányjogi sérelem az, hogy Magyarországon a törvényhozásnak, a törvényalkotásnak kettős fóruma van : az országgyűlés és a király. Az országgyűlés két házból áll : a képviselőházból és a főrendiházból. A képviselőház kezdeményez, a főrendiház pedig a benne foglalt konzervatív elemek hozzászólása után vagy hozzájárul a képviselőház kezdeményezéséhez, vagy elveti azt. Lovászy Márton: Ez az elavult dolog! Benedek János : Csak végeredményében, mikor már a főrendiház is hozzájárult, kerül Ö felségéhez a dolog, és csak mikor a végső stádiumban került a törvényjavaslat Ö felsége szine elé, akkor nyílik ö felségének alkalma a törvényjavaslatra vonatkozólag nyilatkozni, a melyet nem ő kezdeményez, nem is kezdeményezhet a dolog természeténél fogva, mert a királynak csak vétójoga van, a melyet érvényesíthet a törvény szentesítésének megtagadása vagy megadása alkalmával. Ennek az alkotmányjogi elengedhetetlen feltételnek halálos döfése foglaltatik ebben a törvényjavaslati bekezdésben, . . . Ábrahám Dezső: Alaptörvényt megváltoztatnak. Benedek János : ... mert azt mondani, hogy ilyen kérdésben, de akármiféle kérdésben is, főleg ilyen nagyon fontos, a nemzet életébe vágó óriási kérdésben a képviselőháznak még csak kezdeményezési joga sincs, hanem e tekintetben is törvényhozás kezdeményezési joga elsősorban ö felségéé és a létszámemelés, vagy a létszámcsökkentés kérdésében az országgyűlés nem kezdeményezhet semmit sem, hozzá sem szólhat, ha csak Ö fel-