Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-275

44 275. országos ülés 1911 meg ; 1908-ig kis bank volt; azután kezdődik a gyors fellendülése. 1903-ban öt millió koronára emelték fel az alaptőkét. 1905-ben 12 millióra, 1906-ban 20 millióra. Azután egy szünet állt be, mig jöttek az állami üzletek és 1909-ben a tőkét 25 millióra, 1910-ben 40 millióra, és ezidén 60 millió koronára emelték fel. T. képviselőház! Minden intézetnek joga, sőt a részvényesekkel szemben kötelessége a maga előmenetelét lehető gyorsan, nagy tempóban elő­mozdítani. Pénzügyi körökben azonban kiméletlen konkurrencziáról beszélnek ; beszélnek olyan esz­közökről, a melyek eddig a magyar üzleti világban szokatlanok voltak. Beszélnek arról, hogy ennek az intézetnek a keze mindenhová elnyúlt és elért, t. képviselőház. És ezt állitj a egy olyan valaki, a ki 20 évig volt vezérigazgatóhelyettes, a ki a tényeket tudja s állítja, hogy a bank üzletében óriási összegű »költségek« szerepelnek s e »költségek« a nyereségi és veszteségi számlában nem számoltattak el. Mert 1910-ben, t. képviselőház, — ez idézet — az összes fizetések 824.000 K-val, a költségek és egyéb kiadások csak 946.000 K-val szerepelnek. A tiszta nyereség terhére kimutatott jutalékok csupán 210 ezer K-t tesznek ki. Vajda feltételezései szerint a rendelkezési alapra félretett 895.000 K összeg nem talál helyet az üzleti könyvekben, annál kevésbbé szerepel a sokkal nagyobb rendel­kezési alapból félretett 895.000 K jutalék sem, a melyet egyedül ez a három ur Vajda állitása sze­rint kapott. Ha tehát Vajda állításai helyesek és nem tévesek, akkor ezek a tételek erős kételke­désekre adnak alkalmat a számadások helyességére nézve. De miképen kereshette meg a bank ezt az óriási költséget normális üzletmenet mellett, a mi­kor még csak 25 millió korona részvénytőkéje volt, és a mennyiben ő nem tévedett, akkor a mérlegek e tekintetben — ismét idézem a szavakat — ha­misak. Egy hang (jobbról) : Közgyűlés elé kell vinni! Ráth Endre : Sokkal valószínűbb, t. képviselő­ház, hogy tényleg ennyit kerestek évenként, mert különben ilyen nagy összegekről beszélni nem le­hetne. T. képviselőház, megvallom őszintén, hogy én mintegy véletlenül kerültem bele ebbe az ügybe, (Halljuk I Halljuk !) és nem szívesen teszem szóvá ezeket a dolgokat, különösen nem ebben a pillanatban — és azt hiszem, iparkodtam is tanú­bizonyságot tenni arról, hogy tárgyilagos akartam lenni. Egy hang (jobbjelől): Nem egészen. (Zaj. Elnök csenget.) Ráth Endre : Nem szívesen teszem szóvá, t. képviselőház, ezeket a kérdéseket, mert magam is jól érzem azt, a mit mindenki kell hogy érezzen Magyarországon, hogy pénzügyi viszonyaink jelen­leg annyira feszültek, hogy ezeket indokolatlanul, ok nélkül botrányhaj hászással feszíteni, nem he­lyes és elitélendő dolog volna. október 25-én, szerdán. De t. képviselőház, azt hiszem, abban is mindannyian megegyezünk, hogy valóságos struez­politika lenne, ha ilyen kényes dolgokban, a mikor a magyar állam egyenesen ezekbe bele van keverve, szándékosan iparkodnánk azt a mesterséges ho­mályt fentartani, a mely általában ennek a bank­nak minden egyes cselekményét fedi. (Igaz ! ügy van ! baljelől.) A Magyar Bank, t. képviselőház, egész műkö­désével, szertelen ambicziójával, nagyravágyással, folytonos kommünikézésével, a melyek önhimnu­szokat zengedeznek, hiteléletünkben és pénz­piaczunkon huzamosabb idő óta állandó feszült­séget és izgatottságot keltett. A természetes fejlődés elé senki sem kivan, t. képviselőház, sőt helytelen is lenne akadályo­kat gördíteni, és nem lenne helyes dolog, ha bármely hazai pénzintézetünk előmenetelének, ha az a rendes utón történik, nem örvendenénk. Ellenben a kormánynak nemcsak joga, hanem egyenesen köte­lessége is arról gondoskodni, hogy a nagyközönség reményei és várakozásai a reális mértéken fölül ne csigáztassanak, hogy ennek az intézetnek rész­vényei, a melyek értéküket a magyar állam köl­csönzött presztízsének köszönhetik, ne szolgál­janak olyan tőzsdei manőverekre, a melyeknek ál­dozata a nagyközönség lehet. Az elmúlt esztendőben ennek az intézetnek részvényei 200 koronával emelkedtek. Én a pénzügyminister urat kérdezem, a ki nagy szaktudása következtében világtekin­' télynek örvend, (Éljenzés a jobboldalon.) vájjon szaktudásának latbavetése mellett állithatja-e azt, hogy ezen intézet vagyona is a részvények 30%-os áremelkedése arányában gyarapodott. Mándy Sámuel: A Futárnak a meséje ! Ráth Endre : Ha ezt elolvassa a t. képviselő­társam a Futárban, a szólásmód szerint »száz aranyat adok«. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Mándy Sámuel : Rendben van ! Elfogadom ! Benne van szóró-szóra ! Ráth Endre : A Magyar Bank folytonos tőke­szaporitásai és üzletkörének folytonos forszirozása szolgáltak inkább ürügyül, mint indokul a rész­vények e nagy árfolyamkergetésének, és aggályos dolog, hogy a kormány nem részese-e ezen tények­nek, mert az ő képviselőinek hozzájárulásával hozatnak meg az igazgatósági határozatok s bonyo­lítják le az egyes üzleteket. A közönség érdekében ezen 100 milliós bank ügymenetének megvilágí­tására föltétlen szükség van és kérdezni vagyok megint bátor a minister urat, vájjon van-e garan­cziája arra nézve, hogy a Magyar Banknak ez év ta­vaszán keresztülvitt tőkeemelése konzumáltatott tényleg akként, hogy az uj 20 millió tőke és a 15 millió ázsióalap tényleg befizettetett-e, a mennyi­ben igen előkelő pénzügyi körök nem osztják ezt a hitet és abban a nézetben vannak, hogy a bank vezérigazgatója által a tőkefelemelő közgyűlés alkalmával tett nyilatkozatokhoz aggály fér. T. ház ! A közvélemény szájára vette a Ma­gyar Bank kérdését; illetékes tényezők részéről helyreigazítás még abszolúte nem történt. Én

Next

/
Thumbnails
Contents