Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-275

275. országos ülés 191 i október 25-én, szerdán. 45 interpellácziómat megteszem abból a szempontból, hogy ha hibák vannak, akkor kérjük a pénzügyminister urat és a magyar kormányt, hogy e hibákat orvosolja, ha pedig hiba nem történt, akkor méltóztassék teljesen komoly és félreérthetetlen nyilatkozattal az izgatott közvéleményt megnyugtatni. Ezen indokolás alapján a következő interpellácziót terjesztem elő (olvassa) : »1. Hajlandó-e a kormány a ház asztalára letenni mindazokat a szerződéseket, a melyek az egyes ministeriumok, illetőleg a magyar kincstár és a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság között létrejöttek ? 2. Hajlandó-e a pénzügyminister ur felvüágositani a házat abban az irányban, hogy a ministeriumok ellenőrzési joga a Magyar Bank igazgatóságában tényleg és mi módon érvényesül, könyvei megvizsgáltatnak-e, és hajlandó-e általában a Magyar Bankot illetőleg a t. háznak évről-évre jelentést tenni ? 3. Van-e tudomása a minister uraknak arról, hogy a Magyar Banknál 100.000-re menő diszkrét kiadások fordulnak elő, s gondoskodott-e a pénzügyminister ur arról, hogy e diszkrét kiadások mibenlétéről és hovafordításáról az igazgatóságban ülő kormányképviselők meggyőződést szereztek-e, s hajlandó-e erről a háznak jelentést tenni ? 4. Vájjon a kormány képviselőinek hozzájárulásával vagy tiltakozásukkal hozatott-e azon igazgatósági határozat, a melylyel Elek Pál vezérigazgató kezeihez valamely diszkrét czélra mintegy 2 millióig terjedő összeg utaltatott ki, avagy lehetséges-e, hogy a Magyar Banknál akár csak 100.000 koronára menő összeg igazgatósági határozat nélkül folyósittassék ? 5. Hozzájárult-e a kormány három igazgatósági tag képviselője — és a felügyelő-bizottságban levő kéjwiselője nem kifogásolta-e — azon határozathoz, hogy Vajda Imre helyettes vezérigazgató 850.000 koronával végkielégittessék ? 6. Hajlandó-e a pénzügyminister ur világosan és minden laikus által teljesen érthető módon előadni, hogy a magyar állammal szerződéses viszonyban álló Magyar Banknál a vezérigazgató, annak helyettese és egy harmadik igazgató mily kulcs szerint és mily összeg után kapják az igazgatói tantiémeket ? 7. Meggyőződést szerzett-e a pénzügyminister ur arról, hogy a Magyar Banknál a legutóbbi tőkeemelés alkalmából a 20 millió részvénytőke és a 15 millió felpénz-nyereségből előálló tartalék tényleg be lett-e fizetve ?« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan válaszolni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.) Lukács László pénzügyminister: T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy az a kérdés, a melyet a t. képviselő ur interpelláezió alakjában intézett hozzám, olyan természetű, hogy czélszerünek látszik, ha arra, a mennyire képes vagyok, rögtön megadom a választ, a mennyiben a t. képviselőház ezt megengedi. (Halljuk! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.) De ha későbbre is hagynám a válasz megadását, akkor sem volnék abban a helyzetben, hogy mindazokba a részletekbe belebocsátkozzam, a melyeket a t. képviselő ur itt felemiitett, mert nem látom sem a módot, sem a lehetőséget, sem a jogosságot arra, (Ugy van! ügy van! Helyeslés a jobbboldalon.) hogy én mint minister egy magánrészvénytársaságnak ügyeibe ilyen módon törvényes alap hiányában beleavatkozzam. (Ügy van! Ugy van ! Helyeslés a jobboldalon.) Egy hang (jobbjelöl.): Csak egy képviselő teheti ! (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: Hát a szerződés az állammal! Lukács László pénzügyminister: Én azt tartom, hogy a kormánynak, mint ilyennek joga és kötelessége volna beleavatkozni ebbe a kérdésbe akkor, ha olyan jelenségek merülnének fel, a melyek a közhitel szempontjából bizonyos veszélyeket rejtenek magukban a közre nézve, (Ugy van ! jobbfelől.) vagy pedig akkor, ha ez a társulat, a mely tényleg szerződési viszonyban áll bizonyos dolgokra nézve a kincstárral, szerződési kötelezettségének nem felelne meg. (ügy van! Ugy van! á jobboldalon.) Ez a két eset az, a melyben nekem jogom volna ingerálni és beleavatkozni a társulat ügyeibe. Az a körülmény azonban, hogy két vagy három igazgató ur egymással összevesz, (Ugy van! Ugy van ! Derültség jobbfelől.) bármilyen csúnya és kellemetlen is legyen a dolog rájuk nézve és a közre nézve is — bocsánatot kérek, ez nekem sem okot, sem jogot nem ad, de nincs is hozzá törvényes bázisom, hogy ebbe a kérdésbe beleavatkozzam, és pedig annál kevésbbé, mert a mint a t. képviselő ur igen jól tudja, az ügy a maga rendes útjára tereltetett, abirósági útra, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) és én nem tartom megengedhetőnek, hogy itteni nyilatkozatokkal a biróság határozatának bármily irányban elébe vágjunk. (Helyeslés jobbfelől.) Rakovszky István : És a piszok ? Székely Ferencz igazságügyminister: Az nem bizonyos ! (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök, csenget.) Egy hang (balról) : Hát bizonytalan jászok ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, hogy közbeszólásaikkal ne zavarják a szónokot. Kovács János: A piszkot nem kivánták bizonyítani! (Zaj és mozgás jobbfelől.) Lukács László pénzügyminister: Ez áll a dolog jogi oldalára nézve. A mi a szocietárius részét illeti a kérdésnek, magát a részvénytársaság, belügyeit, itt ismét a törvény állapítja meg azokat a fórumokat és közegeket, a melyeknek joguk és kötelességük fellépni, ha valamely szabálytalanságot vagy törvénytelenséget látnak, és megállapítani egyszersmind azokat a fórumokat is, a melyek hivatva vannak dönteni, a mennyiben a kereskedelmi törvény az igazgatótanácsot és legfőbb fokon a közgyűlést, mint ilyent jelöli meg, a mely ezekben a kérdésekben jogosítva