Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-300
300. országos ülés 1911 november 28-án, kedden. 475 hiszi valaki, hogy ez az uj vérfelfrissités meg fogja szüntetni a klikk-rendszert és kiirtja a törzsfőnöki méltóságot, hát szó sincs róla, a törzsfőnöki és a klikkrendszernek nem. a rossz választási törvény, hanem az emberi gyengeség az oka. Huszár Károly (sárvári) : Törzsfőnöki üzletek, a melyeket ön támadott tiz évig ! Vázsonyi Vilmos : Támadok most is ! Elnök : Csendet kérek ! Hock János: Minden pártszervezet, a mely a hatalom gyeplőjét egyszer a kezébe ragadta, legyen az törvényhatósági vagy testületi organizáozió, lassankint az érdekeknek kölcsönös kapcsolódása folytán összetömörül, valóságos klikkrendszerré lesz. Megalkotja tehát az u. n. »Csak szorosam nevezetű asztaltársaságokat és oda ülnek bizony a törzsfőnökök, a vezetők a teritett asztal mellé. Jelszavuk lesz a beati possidentes, viszont a künnrekedtek ostromolják az ajtókat, dühöngnek a klikk uralom elhatalmasodása ellen, fulmináns módon ostorozzák a közéleti korrupcziót, a melyet le kell törni, de mindegyiknek megvan az a titkos gondolata, a melyet a franczia igy fejez ki : ote-toi, que je m'y mette. A rendszer tehát, méltóztassék elhinni, az emberi gyengeségben van és mindig csak az asztaltársaság változik, de az ebéd az mindig készen van. Erre mondja a sjnanyol : Los mismos perros con altros collares : a kutya ugyanaz, csak a nyakravalója más. Pető Sándor: Nem egészen igy van ! Hock János*. A német pesszimistaszellem pedig röviden igy fejezi ki: Selten kommt was BesseTes nach ! A ritka kivételek azok az idealisták, a kik a politikai rendszerek megdöntésével önmaguk nem iparkodnak érvényesülni. Bizonyára vannak ilyenek, sőt merem állítani, mert hiszen talán szerénytelenség nélkül mondhatom, én is huszonöt éve küzdök a parlamenti küzdőtéren és mindig harczoltam eszmékért, ideális álláspontokért, de soha teritett asztal mellé nem ültem, még akkor sem, a mikor a koaliczió részére teritettek. Igazat adok tehát t. képviselőtársamnak abban, hogy fővárosunk rászorul a reformra, és hogy sürgősen várjuk ezt a reformot a t. kormánytól, a mint azt megigérte. De igazat adok t. képviselőtársamnak abban is, hogy fővárosunk közerkölcsi szempontból nem a régi tiszta levegőjű Budapest többé, a hol nemcsak a családi tűzhelynek szentélye volt kincs, hanem a közönség körében is mintegy közerény volt a köztisztesség ugy, hogy elmondhattuk, hogy nemzeti eszményekért lelkesedni tudó fővárosi polgárságunk volt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Igaza van abban is, hogy bizonyos nemzetközi jellegűvé kezdett válni a főváros gondolkodása s mivel ez a főváros a közélet napja, Magyarország vérkeringése innét indul meg és ezek az áramlatok kiszivódtak a vidékre is és helyenkint bizonyos nemzetközi központokat teremtenek a nag3^obb vidéki városokban. Sajnos, ez mind igaz, mert mi is együtthaladunk bizonyos európai koreszmék áramlataival és mert történelmi igazság, hogy minden század felvet egy-egy uj eszmét, a mely virágzik, gyümölcsöt érlel s helyébe lép a másik. Történelmi korszakokból kimutatható, hogy volt idő, midőn kizárólag a vallási eszmék alapján tömörültek a nemzetek és véres harczokat vívtak ezen az alapon. Najaoleon idejében jött a faji gondolat felvetése, a nemzeti összetartozás gondolatának felvetődése és ezt a gyönyörű, szép eredményt, sajnos, a mai atihtárius világban mindenütt kezdi kiszorítani a gazdasági szempont és sajnos, dekomponálódik ez a csodaszép nemzeti gondolat és a Benthamizmus, az utilitarizmus álláspontja hódit minden téren világszerte. T. ház ! Ez kétségtelen és én szivem mélyéből sajnálom ezt a megtévelyedett és dekonstruáló irányzatot és mondhatom, ha ezt az irányzatot a fővárosi törvényhatóság rovására lehetne felírni, ugy nagy szolgálatot tett volna t. képviselőtársam az ő leleplezésével, mert az emberi haladás folyamatát akkor ismét visszaállíthatnánk a helyes mederbe az által, ha a fővárosi törvényhatóságot szétrobbantanánk. De, sajnos, ezekben a bűnökben Budapest csak utánozta Londont, Parist, Berlint és ezeket a nagyobb kulturközpontokat. Talán méltóztatott olvasni a t. képviselő ur is, hogy a teljesen katholikus Münchenben, csak a múlt hetekben történt, hogy a hatóság kénytelen volt betiltani egy olyan szinházi előadást, a hol a főszereplő az ős-paradicsomi kosztümben jelent meg, még pedig a bűnbeesés előttiben, tehát — fügefalevél nélkül. (Zajos derültség a ház minden oldalán. Taps balfelol.) Fráter Loránd : Hogyne tetszett volna a közönségnek, ha nekünk még igy is tetszik. (Zaj.) Hock János: És, kérem, t. ház, még ennek a rendőri intézkedésnek is megvolt a maga visszahatása. Münchenben, a tisztán katholikus jellegű városban, művészek, honorácziorok, előkelőségek, egyletek tiltakoztak a művészi élőképek rendőri megszabályozása ellen. Méltóztassék tehát elhinni, hogy az a destruktív áramlat, a melyet a t. képviselő ur a közerkölcsiségre is veszélyesnek tart, nem Budapestnek kiváltsága. Minden nagy európai központnak ez a bűne, és ez olyan erkölcsi ragály, a mely ott szállong láthatatlanul a szellemi légkörben és beszívja magába, tüdejébe a mai kornak minden nemzedéke. Ennek a mocsárnak kipárolgása az a pornográfia is, a mefyre rá tetszett mutatni, a mely szintén európai járvány és a mely gyilkos leheletével megmételyezi az ártatlanság szivét is. Nem is lehet ez ellen másképen védekezni, mint a testi nevelésnek, a testedző játékoknak felkarolásával, (Ugy van! a baloldalon.) mert ez a fiziológiai rossz hajlamoknak villámhárítója. (Igaz! Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Lehet ellene védekezni helyes családi nevelés által, helyes iskolai módszer által. Azt a fogékony gyermeklelket ott kell már korán immunizálni, hogy saját életerejével képes legyen ellenállani ennek a ragálynak és megbirkózni 60*
