Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-300

176 300. országos ülés 1911 november 28-án, kedden. a miazmákkal. Méltóztassék elhinni, hogy ha abban a fában magában nincsen életerő, hiába süti azt a nap, hiába öntözik, harmat hiába száll rá, elhervad, mert hiá^^zik az életfentartási ereje, a vis vitális. Az erkölcsi ellenállást mindig magában az ifjú lelkében kell kifejteni, nem külső eszközökkel, hanem nevelési hatásokkal. (Élénk helyeslés a jobbos a szélsőbaloldalon.) És higyje meg nekem a t. ház, sohasem a tenger meriti el a hajót, annak áramlata csak viszi és emeli : az a kevés viz meriti el, a mely a hasadékon keresztül beszivárog. így vagyunk az ifjúság erkölcsi nevelésével is. En is belátom, hogy ezen a téren bizonyos preventív intézkedésekre van szükség és kérem is a belügyminister urat, legyen szives kiterjeszteni felügyeletét a projektográfokra, a bioszkopokra, a mozgószinházakra, mert méltóztassék elhinni, a milyen hasznos eszközei lehetnek ezek a nevelésnek a szórakoztató szemléltetés által, é}3 oly veszedelmesek és kártékonyak lehetnek az ifjúság nevelésére nézve. (Általános helyeslés.) Fráter Loránd : ügy van ! Mert sötétben tartják az előadásokat! Hock János: Ebben tehát, a mint látja a t. ház, teljesen megegyezem a t. képviselő úrral. És mikor én felállítottam az ő beszédjének helyes mérlegét, meggyőződésem szerint semmit sem kifogásoltam, a mi benne helyes. De a mikor az egyik serpenyőben megnézem a követelt, akkor a másikban meg kell néznem a tartozik rovatot is. Attól taTtok, hogy már ez a fejtegetésem nem fog annyira t. képviselőtársam beleegyezésével találkozni. Én is ugy járok, mint egyik régi ercsi kollégám, a hires Blaskovics plébános, a kiről egyebek közt megírják, hogy a század elején egyike volt az egri egyházmegyében a legkeresettebb szónokoknak. Gyöngyösre meghívták a barátok, hogy Portiuncula napján szónoklatot mondjon. Azt mondta : »Én sokat beszéltem, hagyjatok nyugodni.« A gvárdián nem engedte. Erre azt felelte : »Jól van. De azt hiszem, hogy én most utoljára fogok nektek beszélni.* Szép szónoklatban kifejtette Assisi Szent E'erencznek és társainak, ezeknek a humanisztikus, nagyszivü embereknek, a kik az egyházi életet újjá teremtették és a kik erkölcsi szempontból legnagyobb alakjai a világtörténelemnek, üdvös hatását és azzal fejezte be : »Most elmondtam nektek, hogy milyenek voltak a régi barátok. A jövőre azt fogom elmondani, milyenek a mostaniak.* Nem hívták meg többször. (Élénk derültség a jobboldalon.) Én is azt hiszem, hogy t. képviselőtársam nem fog szives jóindulatával annyira támogatni beszédem második részében, a hol ismét egy-két téves adatot leszek kénytelen helyreigazítani. Az első, a mit a főváros adminisztrácziójában kifogásol, a hivatalnokok számának tetemes szaporítása. Nem tudom, honnan vette a képviselő ur ezt az adatot. Sándor Pál : Polónyitól! (Zaj. Elnök csenget.) Hock János : Megbízhatatlan értesülés, mondhatom megbízhatatlan. (Derültség a jobboldalon.) A lapokban lehet valótlant mondani, mert kiigazíthatják, de a képviselőházban nem lehet. Elnök : Csendet kérek ! Hock János: En ismerem, t. ház, az uj fővárosi szervezési szabályokat; itt vannak előttem ; áttanulmányoztam azokat. Nem értem ugyan annyira, mint a t. képviselő ur, a ki azt hiszem, bele sem nézett ebbe a dologba, (Élénk derültség.) hanem annyit mondhatok, t. képviselőtársam, hogy végtelen tévedésben van, midőn a fővárosi hivatalok létszámszaporitásáról beszél. T. i. az évtizedek óta összegyűlt munkamennyiség (Halljuk ! Halljuk !) tette szükségessé a fővárosnál bizonyos ügyosztályok szervezését, és kénytelenek voltak, hogy a napi munkát elvégezhessék, időnként a létszámot ideiglenes hivatalnokokkal szaporítani. Ezek az ideiglenes hivatalnokok, a kik szervezve, státusba helyezve nem voltak, végre kérték, hogy a város véglegesítse őket, és a főváros a státusrendezós alkalmával ezeket az ideiglenesen alkalmazott hivatalnokokat egyszerűen rendszeresítette. Ne méltóztassanak tehát azt hinni, hogy a mostani uralkodó pártnak vagy a törzsfőnököknek voltak jelöltjeik, a kik számára helyet kellett ott csinálni. Hiszen, ismétlem, nem uj állások kreálásáról volt szó, hanem ezeknek az állásoknak véglegesítéséről. Egy hang (balfelöl) : Rendszeresítéséről ! Hock János : Igenis, a rendszeresítéséről. A szervezeti szabályokban pedig, a mint méltóztatnak látni, 6 uj tanácsosi állásról van szó. Ezt az uj 6 tanácsosi állást kreálta a város azért, hogy a már létező ilynemű hivatalokban a vezető egyéniségeket bizonyos rangra, bizonyos méltóságra emelje és olyan fontosságot adjon ez által az ő hivatali körüknek, a melyet 'az tulaj donképen meg is érdemel. Vegyük tehát sorba, t. ház ezt az újonnan szervezett 6 tanácsosi állást. Ott van először a pénzügyi osztály, a mely tulajdonképpen akkor, midőn az üzemeket kommunizálták, annyira megduzzadt, hogy két külön részre választatott. Az egyik tanácsos általában nagyszabásulag és nagy arányokban a város pénzügyi politikájával, a másik pedig a város gazdasági ^gyeinek elintézésével foglalkozik. Ügykörébe tartoznak pedig : a fürdők, az állatkert, az anyagok beszerzése, a közszállitások és több ilyen apró-cseprő kisebb ügyek, a melyeknek pénzügyi része mégis jelentőséggel bir a fővárosra nézve. Azt csakugyan nem lehet kívánni a fővárostól, a melynek a költségvetése manapság versenyez egy kisebb Balkánállam évi budgetjével, hogy miihókra és milliókra menő költségvetését olyan emberrel vezettesse, a ki a városligeti vurstlipráternek a dolgait, gazdasági ügyeit intézi, vagy hogy esetleg azt a pénzügyi tanácsost, a ki a város nagyszabású pénzügyi politikájával foglalkozik, megbízzák azzal, hogy az állatkert részére fókákat vásároljon. (Derültség.)