Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-300

300. országos ülés 1911 T. képviselőtársam azonban tegnapi beszédében nem a kormányt támadta, hanem bizonyos sanda mészáros szerepre vállalkozott s nem oda ütött tulaj donképen, a hova nézett. A kormányt csak ugy szőrmentében borotválgatta és minden támogatását felajánlotta a t. ministerelnök urnak arra az esetre, ha a ministerelnök ur" segítségére siet az ő jószándékának és merész kezekkel belenyúl az autonómiának darázsfészkébe. HUSZár Károly (sárvári) : Nem az autonómiáról van szó ! Az általános egyenlő választójog alapján válaszszák ott is a városatyákat. (Zaj.) Hock János: Kérem, ez egy teljesen uj tétel. Én most Szmreosányi t. képviselőtársammal foglalkozom, a választási jog terén pedig nem engedem kisajátítani sem az általános, sem a titkos jelzőt az önök részére, mert én azt régebben hirdetem. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőtársam, Szmrecsányi György, konkrét adatokat és vádakat hozott fel. Nem elméleti vitatkozásokról van tehát itt szó, sem pedig választóijogról, hanem egyenesen megnevezett visszaélésekről és ő biztositotta a t. kormányt, hogy ha a főváros adminisztrácziójában felburjánzott korrupcziókat és visszaéléseket ki akarja irtani és belenyúl abba a darázsfészekbe, akkor az ő támogatására is biztosan számithat. Kétségteleg tehát, hogy a borotva élét tulaj donképen a törvényhatóság nyakára tette, a melynek én is egyik szerény, de régi tagj a vagyok és nyiltan bevallom itt a házban : tántoríthatatlan hive Bárczy István adminisztráczionális politikájának (Elénk helyeslés a középen.) és az ő fővárosi politikai rendszerének. (Helyeslések a középen.) Szmrecsányi György : Én nem Bárczyt támadtam ! (Mozgás balfelöl. Elnök csenget.) Hock János: Azt hiszem, hogy azt Bárczy Ítélheti meg legjobban és méltóztassék őt megkérdezni, vájjon a képviselő ur tegnapi felszólalása támadás vagy elismerő nyilatkozat volt-e az ő politikájával szemben. (Helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Kétségtelen, hogy az a szolidaritás, a melyben én Bárczy Istvánnal szemben a községi politika vezetésében — ismétlem, nem az országos politikai szempontok tekintetében — állok, engem arra kényszerit, hogy egyrészt fölvilágositsam a t. házat, másrészt iparkodjam minden erőmmel t. képviselőtársamat is meggyőzni, hogy adatai részben megbízhatatlanok, részben tévesek és remélem, hogy ha ezen feladatot sikerül megoldanom, akkor nemcsak a t. képviselőháznak teszek vele szolgálatot, hanem t. képviselőtársam szempontjait is szolgálom. Szmrecsányi György: Én hagyom magamat kapaczitálni ! Hock János: Előre kijelentem, hogy félreteszek ez alkalommal minden animózitást és tisztán tárgyilagos szempontból iparkodom ezt az egész kérdést megvilágítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Óvakodni fogok attól, hogy t, képviselőtársamnak bizonyos kiszínezett túlzásai november 28-án, kedden. 469 engem itt hasonló végletekre ragadjanak, mert a helyes igazság az ilyen vitás kérdésekben szerintem mégis csak mindig a juste milieu álláspontján áll. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha tehát ő a dolgok szemléléséhez konkáv lencsét használt, én nem fogok konvex-lencsét használni, mert feltett szándékom, hogy a tőlem telhető erővel és a tőlem telhető bona fidessel (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) világosítsam meg itt az ország színe előtt ezen egész vitás kérdést. Minthogy azonban felszólalásomban konkrét vádakkal kell polemizálnom, még pedig oly vádakkal is, a melyeket a t. elnök ur tegnap nem tartott a tárgyalás körébe tartozóknak, kérnem kell a t. házat, legyen kegyes elnézni, ha a tárgyalás egyenes irányáról néha-néha a polémia kedvéért, vagy az igazság felderítése okáért bizonyos kilendüléseket teszek. (Helyeslés a jobboldalon és balfelől. Mozgás. Elnök csenget.) Előre biztosithatom a t. házat, hogy nincsen szándékomban a vitát nyuj tani és iparkodom a parlamenti tárgyalás zsinórmértékéhez lehetőleg visszatérni. (Helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház ehhez hozzájárul. (Elénk helyeslés.) Méltóztassék folytatni. Hock János : T. ház ! Mindjárt azzal kezdem én is a beszédemet, a mivel Márkus József t. képviselőtársam tegnapi felszólalását nagyon helyesen kezdte, midőn tudniillik kiemelte, hogy a fővárosnak is csak érdeke az, hogy a parlamentben minél alaposabban és minél gyakrabban foglalkozzanak az ország központjának, a fővárosnak ügyeivel, a mennyiben ezek az ügyek a parlamentáris ellenőrzés jogkörébe tartoznak, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) de foglalkozzanak, ismétlem, alaposan és jóindulattal, mert a hasznos és gyümölcsöt érlelő kritikának tulaj donképen ez a két kvalitás a nélkülözhetetlen föltétele, (Helyeslés a jobboldalon.) sőt a jóindulat bizonyos tekintetben még a tájékozatlanságot is enyhítheti, mert az egyoldalúságot voltaképen csak az elfogultság teszi mindenkor elviselhetetlenné. (Ugy van !) Azért szerintem a parlamentáris kritikának sohasem szabad az önkormányzat alapelveinek sérelmével járni. Addig terjedhet tehát mindig csak a parlamentáris kritika, hogy a konkrét visszaéléseket itt a házban szóba hozza, azokat nyiltan ostorozza s a belügyi tárcza felügyeleti joga alá tartozó kérdéseket itt a házban nyilvánosan szellőzteti. (Helyeslés jobbfelől.) Mert ha sebet látunk valahol, ahhoz nekünk jogunk van a parlamentben, hogy bonczkést használjunk és azt kivágjuk. Az ország érdeke követeli ezt meg. De bizonyos életjelenségeket, a melyek az önkormányzati jog természetéből folynak, a melyek egészséges és bizonyos normális fejlődésnek tüneményei, csak nekünk egyénileg nem tetszenek, ismétlem, ezeket megbénítani pusztán az autonóm hatáskör megsértésével lehet. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Különböztessük meg tehát az autonóm intézményekben mindig a visszaélést a rendes ad-