Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-300
468 300. országos ülés 1911 hiszem, a 253. §. — hogy érdemleges vitákba bocsátkozzék vagy ha bocsátkozik, a mihez joga van, le kell szállania az elnöki emelvényről és a padsorokból kell abban a vitában résztvennie, a melynél aztán tovább nem elnökölhet. (Zaj a jobboldalon.) A magam részéről kijelentettem, hogy nem akarom a polémiát az elnök úrral folytatni. Tisztán és kizárólag a megtett indítvány indokolására szorítkozom. Igaz, hogy a házszabályokhoz is kértem szót. Tény azonban, hogy én az elnöki bejelentés kapcsán, azzal szemben, hogy az elnök ur indítványozta azt, hogy a ház vegye tudomásul a minister ur bejelentését, tettem egy konkrét indítványt, mely szerint a költségvetés tárgyalása addig, a mig a belügyminister ur abban a helyzetben lesz, hogy megjelenhetik, felfüggesztessék. Már most teljesen igaza van az elnök urnak abban, hogy volt preczedens erre is, amarra is. Azonban a mélyen tisztelt elnök ur egy preczedenst sem fog nekem mutatni arra, hogy ha valaki protestált az ellen, hogy egy minister távollétében tárgyaltassék az ő felelősségére menő törvényjavaslat, a ház ezt ne respektálta volna. Erre,kívánok én preczedenst. A háznak hallgatólagos beleegyezésével sok minden lehetséges. Nem is erről szóltam. En egy konkrét indítványt tettem, nevezetesen a t. elnök ur bejelentésével szemben indítványoztam a költségvetés tárgyalásának felfüggesztését. Ezen indítványomhoz ragaszkodom, és kérem azt szavazásra feltenni. Elnök : Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a házszabályok illető pontjára mindjárt hivatkozhatom. Nevezetesen a házszabályok 253. §-a kimondja (olvassa) : »Az elnök a tanácskozási rend érdekében mindig szólhat, sőt, ha a tagok attól eltérnének, köteles szólni, őt ezen beleszólásban gátolni nem szabad.<< Minthogy pedig arról van szó, tárgyalhatjuk-e a költségvetés belügyi részét, igen, vagy nem, azt hiszem, a képviselő ur is belátja, hogy ez a kérdés mégis csak a tanácskozási rendnek kiegészítő része, (ügy van! ügy van!) A mi a preczedenseket illeti, én nemcsak ezekre hivatkozom, mert hisz azok a jweczedensek, a melyek a házszabályoktól eltérnek, a házszabályok magyarázata szempontjából nem jelentenek semmit. De maguk a házszabályok világosan kötelességévé teszik a minister urnak, hogy ha távoznia kell, jelentse be helyettesét, illetve azt, a ki nevében feh-ilágosiuást mujthat. A midőn tehát a ministerelnök ur ezt bejelentette, a házszabály szerint járt el. Már most a házszabályokhoz való felszólalás kapcsán nem lehet indítványokat tenni, jelen esetben ezt csak napirendi ja\aslat alakjában lehetett volna megtenni. Minthogy a képviselő ur tegnap a mai ülés napirendjének megállapításakor nem tette meg észre\ ételeit, — megengedem, talán azért, mert nem tudta, — most már ennek nincs helye. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Kijelentem világosan és magyarosan: házszabály szerüleg körülírt jogkörömben nem vagyok november 28-án, kedden. abban a helyzetben, hogy egy alkalmatlan időben beterjesztett indítványt, mely mint ilyen házszabályellenes, vita tárgyává tenni engedjek. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Tehát most folytatni fogjuk a belügyi tárcza tárgyalását. Szólásra következik 1 Zlinszky István jegyző : Hock János! Hock János: T. ház! Polónyi Géza: Ez egyszerű konfiskálása a képviselői jogoknak ! (Zajos derültség a jobboldalon és a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! — Huszár Károly (sárvári) : Hol van a doktor % Hol van a ház orvosa ? (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza (kimegy a teremből). Bródy Ernő : A nemzet vezére távozik ! (Derültség jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Hock János: T. ház! A belügyi tárcza törvényhatósági tételénél tegnap Szmrecsányi György t. képviselőtársam éles támadást intézett a fővárosi klikk-rendszer elhatalmasodása, a tisztviselői státus folytonos szaporítása és a fővárosi vezetőtisztviselők abnormis fizetése ellen. Kifogásolta továbbá a fővárosi közüzemek jelenlegi kezelését és megvádolta a bizottsági tagokat, hogy a törzsfőnököknek mintegy helotái és bizonyos anyagi haszon és részesedés fejében szemet hunynak a jelenlegi adminisztratív rendszer erkölcsi és anyagi visszaélései előtt a városházán. T. ház ! Én megvallom, ha képviselőtársam ezt a támadást a kormány ellen intézte volna, nem szólaltam vohia fel, (Derültség jobbfelől.) inert hiszen a kormánjmyal szemben mi különböző zászlók alatt küzdünk ugyan, de azért czéljainkban mégis egységesek, fegyvertársak vagyunk, a mennyiben küzdelmünknek íZ EL nyíltan bevallott czélja — és ez ellenzéki pártállásunkból folyik — hogy egy kormányrendszert, a mely uralkodik, lehetőleg parlamentáris eszközökkel megbuktassunk. (Felkiáltások jobbfelől: Még ha jó is!) Elnök : Csendet kérek ! Hock János: A parlament tulajdonképen nem is más, mint az elvek összemérésének küzdőtere, a hol mind a két szemben álló fél a maga igazságát akarja érvényre emelni, a mi természetes dolog és igy nem is kifogásolható. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Miattam tehát a t. képviselő ur akár bűzbombákat vethetett volna a kormányelnöki szék felé, higyje meg, egyetlen egyre sem tettem volna vizeslepedőt, hogy azt esetleg ártalmatlanná tegyem, sőt még akkor sem avatkoznám innen az ellenzéki padokról ebbe, ha ő támadási módszerében, a fegyverek megválasztásában talán nem is egészen a genfi konvenczió megállapodásait követné. Ismétlem, miattam akár dum-dum-lövegeket használhatott volna a képviselő ur, mert végre is nem az én feladatom, hogy a kormány sánczait megvédelmezzem, ez a t. túloldalnak, a munkapártnak hivatása és sajnos, sokkal többen vannak hozzá, mint kellene, (Derültség jobbfelől.)
