Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-275

40 275. országos ülés Í91Í október 25-én, szerdán. Következnek az interpellácziók. Szinyei - Wierse Féiix jegyző: Ráth Endre! Ráth Endre: T. ház ! (Zaj. Elnök csenget.) Mindenekelőtt őszinte sajnálkozásomat kell kifejeznem a magyar sajtó érdemes tagjai előtt, hogy magatartásom révén nyugdíj intézetünk elesik attól a K).000 K-tól, a mely felajánltatott arra az esetre, ha interpellácziómat nem tartom meg. (Derültség a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Ki ajánlotta fel ? Nevezze meg !) Bogdán Zsivkó: Ki ajánlotta fel ? Mondja meg ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ráth Endre: ügy emlékszem, hogy az interpellácziót én jegyeztem be és nem t. kéjwiselőtársam ; méltóztassék megengedni, hogy azt azzal az indokolással terjeszszem elő, a melylyel én jónak látom ! Rakovszky Iván : Csakhogy ne mondjon félmondatokat ! Bogdán Zsivkó : Tessék megmondani nyíltan, ki volt ? EStíök: Csendet kérek t. képviselő urak ! (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) Ráth Endre : Lnterpellácziómban, t. képviselőház, tisztán csak a közérdeket kívánom szolgálni, a személyi kérdéseket a lehető legnagyobb igyekezettel kerülni óhajtom és fogom is, és csak olyan mértékben, fogom ezeket a kérdéseket is bevonni interpelláczióm keretébe, amennyiben az elkerülhetetlenül szükségesnek fog mutatkozni. (Halljuk! Hálljuk I balfelől.) T. képviselőház ! A magyar bank kérdésével, a mely nagy port vert fel azáltal, hogy arról mindenki hallgatott, a magyar törvényhozásnak foglalkoznia kell, mert azt hiszem, nem mondok uj dolgokat, a mikor konstatálni kívánom azt, hogy a magyar bank a magyar állammal üzletei révén oly szoros nexusban van, hogy bátran állíthatom, hogy a magyar bank igen sok esetben mint a magyar állam üzlettársa jelentkezik, (ügy van I balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! Mozgás a jobboldalon.) Hogy állításomat megerősítsem, bátor vagyok a figyelmet felhívni arra a körülményre, a mit valószínűleg mindenki tud, hogy a magyar bank alapításakor már a magyar állam protektorátusát élvezte, s hogy ez a protektorátusság végigvonul a magyar bank egész életén, mind a mai napig, sőt — ha hinni lehet az üzleti világban elterjedt híreknek, — a gyufamonojaóhum révén ez az érdekeltség a legközelebbi jövőben talán még szorosabb is lesz. (Lukács László pénzügyminister tagadólag int.) Ha nem így áll a dolog, az bizonyára megnyugvásul szolgál, ismerve a magyar banknak eddigi üzleteit. Üzlettárs! viszonyban van a magyar bank a magyar állammal üzletkörénél fogva is, a melyben benfoglaltatnak valóságos hatósági cselekvények is, különösen, ha külkereskedelmünk támogatására gondolunk, a mely kérdés úgyszólván monopóliumként reá van ruházva a magyar bankos kereskedelmi részvénytársaságra. A magyar bank t. képviselőház, a sójövedék révén, a mely az államnak egyik igen fontos jövedelmi forrása, szinte mint üzlettársa jelentkezik a magyar államnak. Bármily kecsegtető lenne is, nem kívánok most a sójövedék kérdésével és ezzel a szerződéssel bővebben foglalkozni, hiszen ez már igen sokszor pertraktáltatott. Megemlítem azonban, hogy üzleti viszonyban van a magyar bank a magyar állammal még a magyar államvasutak gépgyárai mezőgazdasági gyártmányainak kizárólagos elárusitása révén is. (Mozgás.) Üzlettárs még azon okból is, — a mit mindenki tud — hogy az üzleti jövedelmekből bizonyos aranykulcs szerint osztozkodás történik. (Zaj és mozgás a jobb- és a baloldalon.) Lukács László pénzügyminister: Hol ? Ráth Endre : Üzlettársi viszonyban vagyunk, t. képviselőház, azon a czimen is, hogy a magyar állam ezen banknak egyik legnagyobb részvényese. Mert méltóztatnak tudni, hogy már a bank alapításakor a magyar állam kincstára tekintélyes összeggel szerepelt a részvények megvétele körül s azóta is minden egyes tőkeemelés alkalmával élt az opczió jogával, bár, hogy minő árfolyamon és hogyan történtek a vásárlások, arról a képviselőház soha jelentés alakjában értesítve nem volt. De hogy üzlettársi viszonyban vagyunk, mutatja ezt magának az igazgatóságnak ^összetétele is, a hol egyenesen az egyes ministeriumok kirendelése révén mindazon ministeriumok, tehát nem a vallásügyi ministerium, tehát nem az igazságügyi ministerium, hanem mindazok a ministeriumok, a melyek közgazdasági ministeriumoknak nevezhetők, mint a pénzügyministerium, a kereskedelemügyi ministerium. a földmivelésügyi ministerium és a magyar állami gépgyár államtitkáraik és ministeri tanácsosaik révén az igazgatóságban, sőt a felügyelő-bizottságban is benne vannak. És méltóztatik, t. képviselőház, kegyesen megengedni, hogy ennél a kérdésnél kissé tovább időzzem. (Halljuk I) Minduntalan felmerül a képviselőházban, legutóbb Mezőssy Béla t. képviselőtársam beszéde alkalmával hallottuk, az az óhaj, a mely föltétlenül helyes irányt követ, hogy a ministeriumok képviselői, a mikor helyet foglalnak az igazgatóságokban, akkor ezt olyan körülmények között tegyék és tehessék, hogy függetlenségük, hozzáférhetetlenségük ugy anyagilag, mint erkölcsileg minden irányban biztosítva legyen. (Élénk helyeslés a balés szélsőbaloldalon.) Kállay Tamás: A koaliczió idejében is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már megint a koaliczió ! Mindig a koalicziót emlegetik! Zaj balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Ráth Endre: T. képviselőház! Azt hiszem, Kállay Tamás t. képviselőtársam volt a közbeszóló. Méltóztatik még koalicziós korából emlékezni arra, ... (Élénk derültség és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől. Elnök csenget.) Egy hang (jobbfelöl) : Azt mondja, hogy ott volt!