Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-275

ä/'ő. országos ülés 1911 Ráth Endre : . . . vagy, ha akkor oly komolyan foglalkozott volna a közérdekű gazdasági kérdésekkel, a mint azt jelenleg látjuk,. .. Kállay Tamás: Nem, semmikor sem! Ráth Endre: ...akkor méltóztatnék emlékezni arra, t. képviselőtársam, hogy az 1905. évi évi zárszámadásról szóló jelentés, a mely az 1908-iki tél elején készült, szórói-szóra a következőket mondja, — tehát igenis, már a koaliczió is foglalkozott ezzel a kérdéssel. (Olvassa.) »Az állami üzemek számadásainak vizsgálása során a bizottság felhívta a pénzügyminister figyelmét arra a módra, a hogyan a kormány olyan magánvállalatokkal szemben, a melyek az állammal szerződéses viszonyban és e szempontból ellenőrzés alatt állanak, ezen ellenőrzést gyakorolja. Több esetben ugyanis az tapasztalható, hogy az állam az ellenőrzés gyakorlása czéljából épen azon állami üzem vagy kezelési ág vezető tisztviselőjét küldi ki, a mely az illető vállalattal közvetlen üzleti összeköttetést tart fenn. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bár a bizottságnak semmi oka sincs az ilyen állásokban jelenleg működő állami tisztviselők teljes megbízhatóságáról kétkedni*, — magam is hozzájárulok ehhez — »mégis ki kellett fejeznünk azt a véleményünket, hogy ezt az ilyen vállalatok helyes rendszeréül el nem ismerhetjük. A miért is azt kérést intéztük a pénzügyminister úrhoz, hogy" ezen rendszer megváltoztatását mérlegelés tárgyává tenni méltóztassék.* (Mozgás jobbfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloUalon: Nohát! Itt a koaliczió !) Rakovszky István: Erre megbukott! (Derültség.) Ráth Endre: Ha valakit azután tovább is érdekel a kérdés, hát ugyanez a gondolat és ugyanez az intenczió nyilatkozott meg az 1906. évi zárszámadások tárgyalása alkalmával is, midőn a bizottság jelentésében hivatkozott a megelőző évi, általam most felolvasott jelentésre... Méltóztatnak ezen kis kitérést megengedni és folytatom ott, a hol az előbb 'elhagytam. Ezen állami funkczionáriusok feladata ugyebár az, hogy a bankot a maga üzletkezelésében és üzletvitelében a rábizott nagy közgazdasági kérdések fontossága szempontjából ellenőrizzék. Távol áll tőlem minden malicziózus megjegyzés, a mely az illető igazgatósági tagokra vonatkozhatnék. Azonban a személyektől eltekintve, — és ezt nem a szokásos álszenteskedés képe alatt mondom, de az egyének ismerete mellett — vájjon nem kell-e általános szempontból a törvényhozásnak gondolkozni azon a sajátságos viszonyon, a mely azáltal áll elő, hogy a bankokban államtitkárok és ministeri tanácsosok képviselik a ministeriumot ? Nem kell-e személyváltozások esetén attól tartanunk, hogy megérhetjük, hogy egy alkalommal a banknak igazgatósági tagjai fogják képviselni a bankot a ministeriumban ? (Derültség balfelől.) Hogy ez nemcsak az én felfogásom, arra nézve hivatkozhatom a magyar közéletnek állandó gyakorlatára és törvényeinkre. Miért tiltja meg a biróKÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. XII. KÖTET. október 25-én, szerdán. 41 ságoknak a törvényhozás azt, hogy magánmunkálatokkal foglalkozzanak ? Azt hiszem, senki sem kételkedik, hogy tisztán és egyedül azért, hogy hozzáférhetlenségük, puritánságuk, függetlenségük minden irányban a legteljesebb mértékben megóvassék. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És hogy ez a törekvés nemcsak az én törekvésem, hanem a jelenlegi munkapárt törekvése is volt, hivatkozom az altruisztikus bank legutóbb meghozott törvényére, a hol, ugy-e bár, a ministeriumoknak kiküldött államtitkáraira vonatkozólag törvényhozási intézkedés van, hogy ezek fizetést az illető banktól nem húzhatnak. Visszagondolhatunk mindnyájan arra a körülményre is, hogy az alsóbbrendű tisztviselőknek a legtöbb esetben és bizonyos üzletágaknál egyenesen és leghatározottabban meg van tiltva minden néven nevezendő mellék- vagy magánfoglalkozás üzése. Ha annak a kicsike magyar államvasuti ellenőrnek, a ki, teszem, a tarifaosztályban vagy más, ehhez hasonló osztályban dolgozik, meg van tiltva, hogy valamely magánczégnél délutáni könyvelési munkát vállaljon, vájjon helyes dolog-e akár a jövő, akár a jelen szempontjából is, hogy a mig ez a piczike ember, a ki rá van utalva arra a kenyérkeresetre, el van attól tiltva, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.)'. addig a ministeriumnak legelső tisztviselői ministeriális határozat révén egyenesen az ellenkezőjét dokumentálják az igazgatóságokban való részvételükkel ? (Igaz ! Ugy van ! baljelöl.) Senki sem kívánhatja, hogy ezek az állami tisztviselők, a mikor résztvesznek az igazgatóságokban, ezt privát diligencziából, minden mellékjövedelem nélkül tegyék. Ha a Magyar Bank a ministeriumok képviselőinek is, mint igazgatósági tagjainak, évente 6000 koronákat vagy 6000 forintokat fizet igazgatósági tantiémek révén, akkor miért nem áll elő az illető ministerium azzal, hogy tisztviselőit maga fizesse, akár ugyanezen arányban ? Mert függetlenségüket minden tekintetben meg kell óvni. Ott van rá fedezetül elsősorban a magyar állam részvényeinek jövedelme, a melyet mint üzemi költséget elsősorban erre kellene fordítani. Az meg nem engedhető dolog, hogy részvénytársaságok fizessék a ministeriumok alkalmazottait és tisztviselőit. (Igaz! Ugy van ! baljelöl.) Szóvá kell tennünk ebből az alkalomból a magyar államnak, illetőleg kincstárnak üzletkiadási módját is. Lehetetlenség az, — különösen ha jelenlegi költségvetésünkre gondolunk, a melyből ez világosan kiderül — hogy azon jövedelemtöbblet előállításánál, a melyből fedezni kellene annyi megújuló uj kiadásunkat, a mikor a kormány elsősorban.az állami üzemekre gondol és az állami monopóliumok jövedelméből akarja ezt előállítani, hogy akkor a törvényhozásnak megkérdezése, sőt a törvényhozásnak való utólagos jelentéstétel kötelezettsége nélkül ezeket a vállalkozásokat suba alatt adják ki. 6