Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-299
l 299. országos ülés 19ÍÍ november 27-én, hétfőn. 451 Van-e helyesebb, jobb, fényesebb és szebb elv, mint hogy azokat az üzemeket, a melyek a közönség elsőrendű szükségleteinek kielégítésére szolgálnak, kivenni a nyerészkedésre alapított magánvállalkozás kezéből és átvenni házi kezelésbe? Mikor azonban ez az átvétel megkezdődött, sajnosán tapasztaltuk, hogy ez a külföldön nagyszerűen bevált módszer nálunk, merem állítani, bizonyos fokig az eddiginél rosszabb helyzetet idézett elő. Ezt megint csak visszavezetem a törvényhatósági bizottság szervezetére és szellemére; a törvényhatósági bizottságban, ugy látszik, nincs meg az érdeklődés, a jóravaló szándék a közérdek szolgálata iránt. (Ellenmondás a jobboldalon.) Igazolni fogom. Bródy Ernő: Ez nem áll! Szmrecsányi György: Be fogom igazolni és Bródy Ernő, mint igazságos ember, nekem igazat fog adni. Különben talán sejti is, hogy igazam lehet. (Derültség.) Törvényeinkben lefektetett elv, hogy a városi vagy törvényhatósági adminisztráczióban csak olyan egyén foglalhat helyet, a ki köztisztviselő és a ki fegyelmi felelősség, hivatali eskü és büntető szankczió mellett teljesiti kötelességét. Természetesnek látszik, hogy ha a főváros egy üzemet saját kezelésbe átvesz, annak élére saját tisztviselői karából állit valakit, vagy az ott találtakat átveszi saját tisztviselői státusába. Ezt az elvet a főváros nem tartotta be. Kiáltó példája ennek a gázgyár. Mikor a régi társaság szerződése lejárt, sőt azt megelőzőleg is, hónapokon át nagy viták és harczok folytak arra nézve, hogy a gázgyár házi kezelésbe vétessék-e vagy sem. Volt egy tekintélyes és hatalmas párt, a mely Heltai Ferencz képviselőtársunk vezetése alatt, a ki akkor a régi gázgyár igazgatósági tagja volt, mindent megmozgatott a házi kezelésbe vétel ellen. A harcz eldőlt és a többség a községi kezelésbe vétel mellett döntött. Most mindenki azt várta, hogy a gázgyár élére és a gázgyár tisztviselői karába fővárosi tisztviselők fognak ülni, a kik felelős állásban vannak és büntető szankczió alatt dolgoznak. Föltevésünkben csalódtunk, mert nem fővárosi tisztviselőt, de egyáltalán nem is műszaki férfiút választottak a gázgyár élére, hanem magánszerződés utján szerződtettek egy laikust, Heltai Ferencz képviselőtársunkat a gázgyár élére, a ki, nem tudom — hiszen ebbe tulajdonképen jogom sincsen beleavatkozni, — rendelkezik-e azzal a műszaki kvalifikáczióval, a mely ezen fontos állás betöltőjére nézve szükséges, de a kinek részére — és ez a legsúlyosabb a dologban és hogy ezt felhozom, ne méltóztassék személyes élnek venni — a szerződésben egy olyan jövedelem állapittatik meg, a mi legalább is egy kissé szokatlan dolog s a mi az összes járulékokkal együtt évi 80—100 ezer koronára rug. (Mozgás balfelől.) Polónyi Dezső": Ej! ej! Szmrecsányi György: Azt kérdezem én, t. képviselőház, hogy mennyivel kevésbbé fontos a fővárosnak vizzel való ellátása, mint világitógázzal való ellátása? Mivel maradt hátrább ezen üzem a gázüzemnél, a gáz szolgáltatásánál ? S mégis mit látunk ? A vízvezetéki mű, a melyet a főváros évekkel ezelőtt, ha jól tudom, 12 évvel ezelőtt létesített, mintaszerű, azt az egész világról jönnek tanálmányozni; mintaszerűen van építve, mintaszerűen működik. Es ezt egy szegény fővárosi tisztviselő építette, vezette, igazgatta, a ki a műszaki főtanácsosi rangsorba volt beosztva s a kinek eszeágában sem volt a fővárostól külön szerződéseket, tantiémeket kérni; megelégedett azzal, a mit neki a fővárosi szabályrendeletben meghatározott fizetése jelentett, s a ki csak mikor nyugdíjba ment, kárpőtoltatott egy bizonyos remuneráczióval. Már most mi a következménye annak, hogy a gázüzem községi kezelésbevételének első napjaiban sem felel meg a hozzáfűzött várakozásnak? Mi az oka annak, hogy már most merülnek fel olyan nehézségek, a melyeket tulajdonképen annakidején, mikor a gázgyárat átvették, látni kellett volna? Nem bocsátkozom ennek bővebb taglalásába, hogy én ezt itt most elbíráljam, mert hiszen tulajdonképen nincs is meg az elegendő technikai és gyakorlati képzettségem ahhoz, hogy én egy ilyen nagy szerződéses átvételt felülbíráljak itt a házban, s ezért csak nagy vonásokban emlékszem meg az egész dologról. (HalljvJc! Halljuk!) Megtörtént az, hogy a mikor most méregdrága pénzen megváltatott a gázgyár, a mikor ezzel egyidejűleg milliós áldozatok árán megváltatott a csőhálózat is, akkor éppen az igen t. igazgató ur az, a ki megerősíti kijelentésével, hogy az a csőhálózat, a melyet milliókért és milliókért vettek át a gáztársaságtól, rossz ós hasznavehetetlen, mert tele van naftalinnal és annak kicserélése a fővárosra ujabb sok milliós terhet fog róni. (Mozgás.) En feltételezem az igazgató úrról, a ki a régebbi társaság igazgatóságában is benn volt, hogy mint lelkiismeretes igazgató tudta, hogy milyen állapotban volt a csőhálózat akkor, mikor a főváros azt átvette, hiszen tudnia is kellett, hogy az a gázfejlesztés olyan volt-e, hogy abból a naftalin-termékek el lettek-e távolitva, vagy sem? 8 épen ezért azt szeretném tudni, hogy ha tudta — a mint nem kétlem, hogy tudta — mint lelkiismeretes igazgató, miért nem tartotta szükségesnek, hogy figyelmeztesse erre az intéző köröket, miért nem tartotta szükségesnek, hogy felhívja a közönség, a főváros és a polgármester figyelmét arra, hogy egy hasznavehetetlen és rossz csőhálózatra dobja ki a milliókat? (Ugy van ! balfelöl.) Es kérdezem azt is, hogy kit terhel már most a felelősség ezen a fővárosra nézve olyan 57*
