Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-299

452 299. országos ülés 1911 november 27-én, hétfőn. káros üzemek átvételéért ? Szeretném tudni, hogy mi volt az indoka annak, hogy azt a csőhálózatot nem vetették alá a legszorgosabb vizsgálatnak s mi idézte elő azt, hogy most országvilág előtt ugy vagyunk odaállítva,, mint egy főváros, a mely milliókért zsákban macskát vesz; és milliókat dobál ki és teszi ezt azon ozim alatt, hogy ő a községi kezelést kívánja, inert ez által olcsóbb, jobb és kedvezőbb feltételek mellett képes ezt a munkát ellátni. A mint mondottam, ennél a tárgynál tovább immorální nem akarok; kizárólag csak annak illusztrálására vetettem fel a kérdést, hogy a fővárosi adminisztráczióhoz igenis nagyon sok szó fér, a mit leszek bátor még néhány rövid adattal kiegészíteni. (Halljuk!) Néhány héttel ezelőtt egy börzei hír került a nyilvánosságra, a mely roppant meglepetésszerűen hatott; uton-utiéíen mindenki, még az is, a kinek köze sem volt hozzá, roppant meglepődéssel és büszkeséggel hirdette azt, hogy a főváros magához váltotta a városi villamos vasút részvényeinek nagy részét. Mikor azután a vétel már megtörtént, megtudtuk azt is a városházáról, hogy erre azért volt szükség, mert a város befolyást akar magának biztosítani a városi villamos vasút üzeménél és közlekedési politikájának irányításánál. Ez nagyon szép dolog volt és vártuk, hogy mi fog ezután következni. Mikor azonban szárnyra kelt a hir, hogy a főváros megvette a részvényeket, megütközéssel és megdöbbenéssel fogadta mindenki azt a hírt, hogy a főváros ezeket az értékpapírokat a börzei árfolyamnál jóval magasabb áron — nem emlékszem pontosan, de ugy tudom, hogy az aznapi tőzsdei jegyzésnél 30—40 koronával magasabb áron — vette át. Azt kérdezem én, hogy kit terhel ezért a felelősség, s miért volt erre szükség ? És a mikor már kidobták a milliókat és mindenki azt várta, hogy egy közlekedési programmal fognak előállani, akkor csak most a napokban arról értesülünk, hogy az a közlekedési programm ki sincs dolgozva; még csak gondolkodnak azokon a főelveken, a melyek alapján a közlekedési programmot össze fogják állítani és a nagyközönség tudomására fogják hozni. Kérdem, lehet-e, szabad-e milliókat kidobni a nélkül, hogy tudnák, hogy tulajdonképen mit fognak azzal a vasúttal csinálni? Helyes eljárás-e az, hogy ilyen horrendus összegekkel fizetik tul a börzei árfolyamon felül a papírokat és azt sem tudják, hogy miért? Hát ez az a községi kezelés ? Ez igenis a községi gseftelés, de nem a községi kezelés. (Ugy van balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Mert dióhéjban összefoglalva, hogy fest ennek a városi villamos vasútnak az ügye? A tulfizetett részvények megvannak; a régi és uj törzsfőnökök elláttattak az igazgatóságban, a régiek meghagyattak és hozzájuk jöttek az uj törzsfőnökök • • • Bródy Ernő: Még a bizottság nincs is megalakítva ! Szmrecsányi György: Engedelmet, nekem megvannak a magam értesülései, és legyen egészen nyugodt a t. képviselő ur, egészen jól tudom, hogy ki fog oda bekerülni. Bródy Ernő: Én nem tudom. (Mozgás balfelöl. Derültség a jobboldalon.) Szmrecsányi György: ... azok, mondom, el vannak látva; a közlekedési programm készül és az egész világon, mindenki, a ki ehhez ért és a ki bennfentes, siet gratulálni Krausz Siminek. (Derültség.) Bocsánatot kérek, a börzéről dirigálják a főváros közlekedési politikáját? Tűrhető az, hogy a fővárost börzei spekulácziókba vigyék bele, hogy a főváros vagyonát ilyenekre használják fel ? Ez, azt hiszem, nem tűrhető és hogy minden törvénytisztelő és jóizlésü embernek a leghangosabban és legmesszebbmenőleg kell tiltakoznia ezen eljárás ellen. (Elénk helyeslés baloldalon.) De még egy lépéssel tovább megyek a házi kezelés ismertetésében és rámutatok arra az érdekes elaborátumra, a melyet egy derék tanácsnok, Folkusházy, a közélelmezési ügyosztály vezetője kidolgozott és a tanács elé terjesztett. A drágaság enyhítéséről volt szó; a főváros hatóságai minden módot megkisérlettek arra, hogy a drágaság enyhítésére megfelelő és czélirányos intézkedéseket léptessenek életbe. Folkusházy előállott egy tervvel, a melynek czélja az volt, hogy közvetlenül a termelőtől beszerezvén a termékeket, azokat községi detail-kereskedés révén közvetlenül juttassák a fogyasztókhoz. (Helyeslés balfelöl.) Ezen nagyon helyes és jó idea azonban füstbe ment. A technikai kivitele az lett volna a dolognak, hogy nem tudom, hány nagy árucsarnokot, a melyeket Bródy Ernő t. képviselőtársunk és elvtársai bódéknak neveztek el, . . . Bródy Ernő: Nézze meg! Szmrecsányi György: ... állítanak fel a fővárosnak különböző főbb terein és utczáin. Bródy Ernő: Tizennégyet. Szmrecsányi György: Tehát mondjuk 14 nagy árucsarnokot. Bródy Ernő : Tényleg bódét, nézze különben meg a Hunyadi-téren. (Zaj.) Szmrecsányi György: A bódé fogalmának mi a kritériuma? Bródy Ernő : Hogy kicsiny ! Szmrecsányi György: Epén azért használják az urak ezt a kifejezést; pedig én ugy tudom, hogy nem bódé, hanem csarnok. Hock János: Dehogy, nem az, rosszul tudod. (Zaj. Elnök csenget) Szmrecsányi György: Ezeknek a detailüzleteknek a számitások szerint máris meg lett volna a hatásuk, hogy pl. a hus ára 15—16 fillérrel csökkent volna. Ezen mértékben csökkent volna a többi élelmi czikkek ára is. A fő-