Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-299

446 299. országos ülés 1911 november 27-én, hélfőn. az ö további fejtegetéseiben azzal az aggodalommal állott elő, hogy: (Olvassa): »Ilyen körülmények között méltán keltett aggodalmat a függetlenségi pártban ez a javaslat. Azt kérdezte a párt, bocsátliat-e ily nagy összeget az állam a főváros rendelkezésére akkor, a mikor a főváros igazgatásában nem lát garancziát arra, bogy ez az összeg megfelelően használtatik-e fel.« (Mozgás.) Engedelmet kérek, ez a Nagy Dezső-féle beszéd elhangzott itt az országgyűlésen. Konstatálni kivánom, hogy e súlyos vádak ellen egyáltalában illetékes helyről semmiféle védekezés nem adatott elő. De ennél a vádnál és ennél a jellemzésnél még sokkal súlyosabbat, sokkal nyomatékosabbat volt alkalmunk hallani a közelmúltban. Az idézendő eset szintén igazolni fogja azt, hogy a törvényhatóság nem a polgárok többségének akaratát képviseli, mert ott a klikk- és törzsfőnök-rendszer valóságos orgiákat; ül. A tavaszszal történt, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága felemelte a koksznak a kövezetvámját és pedig 6 fillérről 24 fillérre. A gázgyár azonban továbbra is a 6 filléres kövezetvám mellett maradt, ennélfogva a lakosság, különösen a szegényebb része, a mely kokszszal füt és azok a kiskereskedők, a kik szénnel és kokszszal kereskednek, ebben nagy igazságtalanságot láttak maguk iránt és felzúdultak. Nagyon jól tudták a közgyűlésen, bogy ez a visszatetszés hangos felkiáltásokat fog kiváltani, azért óvatosak voltak. Már most nézzük, mit tesz az, ha a törzsfőnök óvatos ? (Derültség.) Jelenti azt, hogy a közgyűlésen nem tűzték ki a kérdést szabályszerűen napirendre; suttyomban, meglepetésszerűen tárgyalták le és jelenti azt, (Zaj jobbjelől.) — a belügyin inisterium majd nyilatkozik rá, én igy tudom — hogy a meghozott határozatot nem tették közzé a főváros hivatalos lapjában, a Fővárosi Közlöny

rben. Ekkor a szónkereskedők felkeresték Glücksthal bizottsági tag törzsfőnököt és felkérték, hogy érdekeiket képviselje a városházán. Glücksthal készséggel megigérte, hogy interpellálni fog. Akkor a gázgyárnak igazgatója, t. képviselőtársunk, Heltai Ferencz, egy nyilatkozatot tett, a mely példátlan a maga nemében, a mely oly

T

an vádakat rejt magában, hogy azokat még az utolsó falusi kupaktanács se tűrhetné el. E nyilatkozat beigazolta, hogy nekünk, a kik visszaélésekkel és inkorrektségekkel támadjuk a, fő városi bizottságot, igazunk van. Azt hiszem, hogy t. barátomat sem lehet elfogultsággal vádolni ebben a kérdésben, legfőképen nem azon álláspont iránt, a melyet én képviselek. Azt mondja Heltai Ferencz t. képviselőtársam (olvassa) : »Tudom, miről van szó. A szénkereskedők 150.000 koronát gyűjtöttek össze és ezzel megvásárolták a közgyűlés egyes tagjait. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ezek a megvásárolt tagok bolygatják most a dolgokat, de nem fogjuk tűrni, hogy megvesztegetett egyének diktáljanak a közgyűlésen U< (Helyeslés és zaj a szélsőbaloldalon.) Én teljesen osztozom t. képviselőtársamnak ezen felfogásában. Csak azért hoztam ide ezt a kérdést, hogy ország-világ lássa, hogy egy előkelő szerepet játszó bizottsági tag, ki most még a gázgyárnak az igazgatója, a nyilvánosság előtt ilyen módon nyilatkozott, a nélkül, hogy az megczáfoltatott volna. Heltai Ferencz: Meg lett czáfolva. Szmrecsányi György: Mindjárt rátérek arra is és hogy ebben a kérdésben az illető megtámadott városi bizottsági tag milyen lépést tett. A visszhangja pedig e nyilatkozatnak a következő, a mi lerontja annak az értékét, a mit a t. képviselő ur közbeszólás alakjában most mondott, t. i. hogy a nyilatkozat megczáfoltatott. Az illető lapnak, Az Est-nek a munkatársa ugyanis ezen szóváltás után felkereste az interpellálni akaró törzsfőnököt, Glücksthalt, a ki neki a következőket mondotta (olvassa): »A határozatot pucsesal erőszakolták ki a közgyűlésen. A vámemelési javaslat nem is volt napirendre tűzve. És a határozat utólag se lett publikálva a főváros hivatalos közlönyében. Nekem minden adatom megvan, a melylyel be fogom bizonyítani, micsoda eszközökkel erőszakolták ki ezt a határozatot. Hiába mondja Heltai ur, hogy engem a szenesek vásároltak meg . . .« Heltai Ferencz: Nem is mondtam! Szmrecsányi György (továbbolvas): »Nem a szenesekért szólalok fel, de a szegény emberekért, a kiknek kokszát megdrágították. És Heltai Ferencz részéről aljas dolog, ha ugy akarja feltüntetni a helyzetet, hogy a ki a publikum érdekeit meri védeni, a szénkereskedők bérence. Be fogom bizonyítani, hogy a határozat titokban való meghozatalával elejét akarták venni, hogy a közgyűlésen harcz keletkezhessek e legújabb drágítás körül. A harcz azonban most annál elkeseredettebb lesz, mert látjuk, hogy a gázgyári igazgatóság rútul visszaélt a jóhiszeműségünkkel.<< Hát ha ez a t. uraknak privát lovagias ügye volna, akkor e kérdésbe egyáltalán bele nem avatkozhatnám és nem is hozhatnám ezt'ide a ház elé. De engedelmet kérek, lehetséges-e, hogy ilyen nyilatkozatok a nyilvánosság előtt megjelenjenek ? Lehetséges dolog-e az, hogy az a testület, a melynek két tagja ilyen nyilatkozatokat vagy ahhoz hasonló nyilatkozatokat tesz, hogy ezt szótlanul eltűrjék ? Engedelmet kérek, t. képviselőház, de, a mint azt az előbb már voltam bátor emliteni, ilyen a legutolsó falusi kupaktanácsban sem állhat meg, hát még a főváros közgyűlésén ? (Ugy van! baljelől.) És itt szavam van az igen tisztelt ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez. Van-e neki tudomása, hogy ott olyan szabálytalanságok mellett történnek a tárgyalások ? Ha nincsen róla tudomása, hajlandó-e magának azokról tudomást szerezni és hogy ha tudomást szerzett, hajlandó-e e tekintetben intézkedni ? A bizottság összeálli-