Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-299

M. országos ülés 1911 tása, a mint már jeleztem és a minek már ismételten kifejezést adtam, nem felel meg a főváros polgársága többsége akaratának. A törvényhatósági bizottságban állandóan a legnagyobb fokú felekezeti torzsalkodások fordulnak elő. Felekezeti tározókat vittek bele abba a bizottságba és hogy ez ugy alakulhatott, hogy ott egyoldalú felekezeti politika űzetik, az magyarázatát találja Nagy Dezső és Polónyi Géza igen tisztelt képviselőtársaim által leleplezett választási rendszerben. Ennek segítségével történhetett meg az, hogy azt a fővárosi bizottságot egyáltalában igy állíthatták össze. Mert ha tekintetbe veszszük, hogy a főváros lakosságának 236%-a zsidó, hol találom meg magyarázatát annak, hol találom indokolva azt, hogy a főváros bizottságának többsége zsidó, a mennyiben 400 bizottsági tag közül 178 rendes és 31 póttag izraelita vallású ? Farkas Pál : Ezt már hallottuk ! Szmrecsányi György : Ezt már hallotta ezelőtt három évvel, de még többször is fogja hallani, biztosithatom. Csinálják csak tovább és akkor remélem, hogy a polgárság öntudatra fog ébredni. Bródy Ernő : Tessék Hock Jánoshoz fordulni; ő is tagja a törvényhatósági bizottságnak. Szmrecsányi György: 0 nincs a 178 közé számítva ! (Derültség.) Tekintettel arra, hogy a virilistákat a VI. és VII. kerületi választók óriási nagy komplexusa választja, mert hiszen a többi kerületek nincsenek olyan jól szervezve, nincsenek olyan agilis fő-, al- és nem tudom miféle törzsfőnökök által vezetve, látjuk, hogy a főváros igenis itt teljesen ki van szolgáltatva a klikkek uralmának és hogy ott a közérdek iránt minél kevesebb érdeklődés mutatkozik, hanem igenis a magánérdek dominál. Ebből az alkalomból meg kell emlékeznem arról a szervezeti szabályrendeletről, a melyet a főváros nem régen megalkotott és a mely jelenleg a belügyministeriumban jóváhagyás alatt áll. Ez a szervezeti szabályrendelet fényes tanúbizonyságát szolgáltatja annak, micsoda felfogás és micsoda rendszer uralkodik a fővárosnál. Ezen szervezeti szabályrendelet egyes intézkedései nemcsak hogy a törvénybe ütköznek, hanem egyúttal olyan újításokat is óhajtanak a fővárosi adminisztráczióban keresztülvinni, a melyek a város érdekével ellenkeznek és a melyek épen az elnöki hatalmat, a polgármesteri hatalmat szándékoznak ott tultengésbe vinni. Erről azonban később fogok beszélni. Méltóztassanak megengedni, hogy először rámutassak arra a nagy aránytalanságra, arra az érthetetlen nagy bőkezűségre, a melylyel a fővárosi bizottság — nem a főváros, hanem a bizottság — az ő tisztviselőinek létszámát emelni akarja és arra az aránytalanságra, — viszonyítva az állami és a többi törvényhatósági hivatalnokokhoz, — a melylyel az illetményeket emelik, különösen egyes főtisztviselők illetményeit. Hock János: Van különbség főváros és vidék között! november %7-én, hétfőn. 447 Szmrecsányi György: Legyen nyugodt t. barátom, erre is rá fogok térni. Megengedem, Hock Jánosnak igaza van abban, hog)^ különbség van a főváros és a vidék között. Azonban ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy ez a különbség nem olyan, a mely megfelelne azoknak az arányoknak, a melyekkel az illetmények itt megállapittatnak, a mit bátor leszek mindjárt a t. háznak bemutatni. Hát mondja meg nekem a t. barátom, ismeri a főváros adminisztráczióját, ismeri azokat a tereket, a hol a főváros működik és ellátja a maga dolgait, hogy a mostani 1220 tisztviselő számát miért kellett 1367-re, 147-tel felemelni ? (Felkiáltások a baloldalon: 67!) Mondhatná valaki, hogy azért, mert a főváros házi kezelésbe veszi az üzemeket. De ott nem városi tisztviselők vannak, hanem minden törvény és jogszokás ellenére szerződött egyének ! Hát akkor mivel indokolja a főváros azt a horribilis emelést ! Hock János : A szoeziálpolitikai intézmények veszik nagyrészüket igénybe ! Ez egészen uj dolog ! Egészen uj irány ! Szmrecsányi György: Akkor méltóztassék ezen a visszás helyzeten segíteni, de ne ugy, hogy megterheljük a főváros háztartását olyan módon, a mint azt a szabályrendelet tervezi. Mit szólnak hozzá majd a vármegyei és az állami tisztviselők, a mikor ezt az aránytalanságot látják ? Farkas Pál : Bár rajtuk is lehetne segíteni! Szmrecsányi György: Hogy maga a belügyminister ur, a ki elé a szabályrendelet jóváhagyás végett került s a ki azt a fővároshoz visszaküldte, miképen gondolkodik a kérdésről, azt bátor leszek illusztrálni azzal, hogy idézni fogom azt a rendeletet, a melyet ő 138.581. szám alatt intézett a fővároshoz. Én teljesen osztozom a belügyminister ur nézetében arra nézve, hogy a létszám ilyen felemelése nem indokolt. De akkor tisztelettel kérdem, honnan veszi a belügyminister ur az indokokat arra, hogy mikor a szabályrendelet egyéb intézkedéseit kifogásolj a, hogy azokat az intézkedéseket mégis helyben hagyja ? A belügyminister ur a következőket mondja (Olvassa) : »A törvényhatósági bizottság 1911 juilus 5-iki közgyűlésében szám alatt hozott határozatát, a mely stb. szabályrendeletet alkotja, dr. Szebeny Antal és dr. Platthy György bizottsági, valamint — és ez lényeges — dr. Melha Kálmán tiszti főügyész felebbezése folytán, de hivatalból is a pénzügyminister ur véleményének meghallgatása után megvizsgálván, a felülvizsgálat eredményéhez képest a következőkről értesítem a székesfőváros közönségét.<< Nem untatom a t. házat az általános részszel, kizárólag azt a részt leszek bátor felhozni, a melyet ebben a kérdésben tudomására kell hoznom a t. háznak (olvassa) : »Ha tehát ez az illetmény és státusrendezés —•- a tisztviselők létszámának emelését státuszrendezésnek nevezi — a székesfőváros pénzügyi egyensúlyát ez idő szerint nem veszélyezteti is . . .«