Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-275
275. országos ülés Í9Í1 október '25-én, szerdán. 39 tudjuk, hogy ezentúl is Reichskriegsminister lesz. (Derültség és mozgás balfelől.) Ezért én a kétértelműségnek mindkét államra való kiterjesztésében nemcsak vívmányt nem látok, hanem, ismétlem, mivel ránk nézve közjogi fejlődésünk szempontjából egyedül az a nomenklatúra mérvadó, a mely nálunk használtatik, — e fejlődés szempontjából ezt veszedelmesnek tartom és ezért a ministerelnök ur válaszát tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés és taps balfelől.) Elnök : A ministerelnök ur láván nyilatkozni. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! Bármennyire kisszerűnek látszik is egy czimváltozás, én, mert a dolognak nagy fontosságot tulaj donitok, t. képviselőtársam felszólalása után kötelességemnek tartom a kérdés tisztázása czéljából ismét felszólalni, nehogy feleletemből közjogi helyzetünket illetőleg bármily káros következtetés legyen levonható. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt annyit kívánok megjegyezni, hogy felszólalásomban korántsem akartam ezt az elintézést mint vívmányt feltüntetni. Én hiven előadtam a történteket, a melyeknek tulajdonképeni értelme nem más, mint az, hogy igyekeztünk az osztrák és magyar törvények között fennálló egy — jobb szót nem tudok használni — diszparitást eltüntetni és ezt ily módon véltük legjobban elérhetni, a hogy az a törvényjavaslatban is le van fektetve ; remélem, lesz alkalmunk arra, hogy e kérdést a törvényjavaslatnak és különösen az illető szakasznak tárgyalása alkalmával újra megbeszélés tárgyává tehessük. Én a magam részéről csak annyit kívántain jelezni, hogy a törvényjavaslatban axra törekedtünk, hogy egy egységes kifejezés jöjjön létre és megszűnjék a lehetősége annak, a mire a t. képviselőtársam súlyt helyezett, hogy Ausztrában ezen kifejezésekből bizonyos közjogilag — a mi felfogásunk szerint nemcsak helytelen, hanem esetleg veszedelmes — konzekvencziákat vonjanak le ; a czél tehát az volt, hogy ez a lehetőség elimináltassék, hogy ez az ürügy többé ne álljon fenn. De az által, hogy ezen megállapodásra jutottunk, korántsem akartunk annak kifejezést adni, mint hogyha a minister természetét magában véve másként akartuk volna megjelölni ; a mint t. képviselőtársam is igen helyesen körülirta, ő tényleg közös minister (Helyeslés.) és ennek tekinti a magyar kormány is, mikor őt »császári és királyid hadügyministernek nevezi. (Helyeslés jobbfelől.) Mert nagy különbség van a »császári és királyi*, valamint az Ausztriában helyesen használt egyszerű »császári-királyi« között. Ezt a különbséget az »és« szócska alkotja. Hiszen ennek is van históriája és jelentősége, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) és azért azt hiszem, hogy a ki ezt a kérdést valamikor taglalni fogja, összeköttetésbe, kell, hogy hozza azon igen jelentőséges >>és«-sel, a mely annak idején igen helyesen körülirta és körülhatárolta azt a közös fogalmat, a mely a hadseregben megnyilvánul. Azt hiszem, hogy az a közös hadseregbeli tiszt, a kit egész egyszerűen »császári és királyi« hadnagynak nevezünk, nem vészit semmit az ő közös jellegéből, ha nem is írjuk hozzá, hogy császári és királyi >>közös<< hadnagy vagy ezredes. Polónyi Dezső: Az nem felelős minister ! (Derültség jobbfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaza van !) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: A közbeszúrt »és« szócska tulaj donképen igen helyesen azt mondja, a mit a »közös« szó is akar mondani és én csakis ilyen értelemben kérem, hogy a t. képviselőház válaszomat tudomásul vegye, inert nem szeretném, ha válaszom később kétértelműség forrása lenne. Én csakis ilyen értelemben gondoltam a megoldását és igy az — legalább a mennyiben az én szavaim sulylyal birnak — csakis a most mondottak szerint értelmezhető. (Helyeslés jobbfelől.) Én természetesen közös intézménynek tartom a közös hadsereget, annak vezetőit is közös szerveknek, mindkét állam szervének tartom és az ő elnevezésében, a mely ezentúl >>császári és királyi*, megtalálom ennek a teljes biztosítását és kifejezését is, és azt hiszem, hogy ez teljesen megfelel azon szempontnak is, a melyre nézve a teóriában t. képviselőtársammal teljesen egy nézeten vagyok ezen kérdést illetőleg. Azt hiszem., ez a kifejezés azon nem fog semmit sem változtatni, sőt ellenkezőzeg, ezen tárgyalás után még világosabban kifejelésre jut az, a mit elérni szándékozunk és azért újra kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Én mindenesetre örülök, hogy felszólalásommal alkalmat adtam a t. ministerelnök urnak épen most elhangzott szavaira, ámbár fentartom azt a nézetet, hogy a »közös« szónak a hadügyminister megjelöléséből való elhagyása nem volt helyes, mert nem teljesen fedi a gyakorlatban azokat a fejtegetéseket, a melyeket a ministerelnök úrtól hallottunk, de mindenesetre becses, hasznos és üdvös dolog, hogy a magyar képviselőház előtt erről a helyről konstatáltatott, hogy magát a tételt illetőleg, hogy a közös ministerek két független állam közös szervei és nem egy egységes birodalom szervei, (Helyeslés a jobboldalon.) ebben a házban véleménykülönbség nincsen. Ezt én újból akarom konstatálni, mint olyan körülményt, a mely mindenesetre enyhíti a szituácziót, de nem von le semmit abból, hogy sajnálom, hogy az a tény, miszerint a »közös« jelző a hadügyminister cziméből kihagyatott, ezeket a felfogásokat teljesen nem fedi, és azért fenn kell tartanom, hogy a választ nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. A kérdés az lesz : Tudomásul veszi-e a ház a ministerelnök urnak gróf Apj>onyi Albert képvhelő ur interpellácziójára adott válaszát ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége, a választ tudomásul veszi,
