Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-299
299. országos ülés 19ÍÍ Jónás Ödön: Főiskolai internátusról volt szó. Szmrecsányi György: Hogy 500 ifjú befogadására alkalmas internátus létesítése lehetővé tétessék, arra nézve már nagyon biztató ígéreteket is kaptak. Bródy Ernő: Kitől? Szmrecsányi György: A polgármestertől. Ugyan kitől mástól kapná? Ha a fővárosról beszélek, nagyon természetes, hogy annak a vezetőségét értem. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljul!) T. képviselőház! Hogy lehet nálunk a régi erkölcsöknek konzerválásáról beszélni, ha látjuk, hogy Budapesten az összes üzletekben, könyvkereskedésekben, sőt még kolportázs utján is a pornografikus irattermékek millió és millió példányai terjesztetnek? S a legszomoritóbb ebben a dologban az, hogy épen az ifjúság körében örvendenek ezek a legnagyobb kelendőségnek. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. Most a törvényhatóság tételét tárgyaljuk, az ifjúsági internátus és pornografikus irodalom pedig semmiesetre sem tartozik ennek a tételnek a keretébe. (Helyeslés jobbfelöl.) Szmrecsányi György: En ugy tudom, hogy ennek ellenőrzése a törvényhatóság tisztviselőinek hatáskörébe tartozik. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Elnök: A részletes tárgyalás során e dolgok fejtegetésébe bocsátkozni nem tartom megengedhetőnek. Szmrecsányi György: Én a legalkalmasabbnak tartottam, hogy a törvényhatóságok tételénél jöjjek ezekkel a kérdésekkel a t. ház elé, és hogy ezt mily keretekben teszem, az, azt hiszem, az én megítélésemtől függ. Polónyi Géza: Tiszta dolog, ez a tárgyhoz tartozik. Szmrecsányi György: Különben nekem nincs jogom a mélyen t. elnök úrral vitába bocsátkozni; meghajlok az ő figyelmeztetése előtt. De hogyha kissé bővebben terjeszkedem ki s szerinte túllépem a kereteket: kérem a mélyen t. ház engedélyét, hogy ezt megtehessem. Elnök: Kérdem a t. házat, megadja-e a képviselő urnak az engedélyt ? (Igen!) A ház az engedélyt megadja. Tessék folytatni. Szmrecsányi György: Mindezeket azért tartom szükségesnek elmondani, hogy azt a közszellemet, a mely ebben a fővárosban uralkodik, méltóképen bemutassam. Ha körülnézünk a színházakban és a mulatóhelyeken, azok a pornográf-termékek nívóján álló darabok aratják a legnagyobb sikereket ós vonzzák a legnagyobb közönséget. És azok a színházi darabok, a melyek külföldön betiltattak, miután erkölcsi kifogás alá estek, azok itt egyes színházaknak kasszadarabjait kéjaezik. Farkas Pál: A szónok megnézte őket biztosan! (Zaj.) Szmrecsányi György: Vagy lehet itten november 27-én, hétfőn. 443 reális fejlődésről beszélni ? Hiszen azok a nagy bérpaloták, diszes épületek mind csak afféle Potemkín-falak, a melyek megett a legnagyobb nyomor tanyázik, a hol a lakásuzsorának vannak kitéve a lakók és a legnagyobb élelmiszerdrágasággal kénytelenek küzdeni, szóval a mindennapi élet létfeltóteleit sem találják meg. Vagy nézzük a lapok törvényszéki rovatait, A nyereségvágyból elkövetett büntettek u. n. monstre-tárgyalásairól olvashatunk minduntalan, a melyekből megtudjuk azt, hogy a csalásnak és a uzsorának nem elég ez a szegény ország maga, hanem már külföldre is mennek és ott is tönkre teszik jó hírünket. Ha pedig valaki ezen adatokra hivatkozik és ezeket a nyilvánosság elé meri tárni, annak a neve reakczionárius, klerikális, maradi ember. Hát engedelmet kérek, én pedig azt tartom, hogy ha valaki ezekre rámutat, és ha valaki hozzájárul ahhoz, hogy ezeknek elitélése a köztudatba menjen át, ha valaki hozzájárul ahhoz, hogy ezeknek terjedése megakadályoztassák, az csakis szolgálatot tesz ezen főváros közönségének. Azt mondják, hogy hiszen ezek a jelenségek minden világvárosban észlelhetők, hogy ez oly internaczionális hiba, a melylyel egy városnak hatósága sem bir el. Igaz, hogy ezek más világvárosban is észlelhetők, de távolról sem olyan mórtékben, mint épen Budapesten. Hiszen ne feledjük el azt, hogy a pornográfiában, leánykereskedelemben, csalásban, házasság-szédelgésekben és a bűncselekményeknek mindenféle fajában mi vezetünk. Megértük azt, hogy a külföldi városok rendőrsége figyelmeztette a budapesti államrendőrséget arra, hogy ezeknek a rákfenéknek itt van Budapesten a központja, innen indulnak ki, itt kell azokat elfojtani. Ez ellen a rákfene ellen védekezni kell, ez a védekezés pedig elsősorban a főváros közigazgatásának feladata, és elvárjuk attól a közigazgatástól, hogy e téren a multak mulasztását pótolni fogja. Polónyi Géza: A rendőrség államosítva van; erről nem tehet a főváros. r Szmrecsányi György: Érthetetlen az a közöny, a melylyel a főváros vezető körei minden oly kérdés iránt viseltetnek, mely nem valami üzleti dologgal kapcsolatos. De ha nézzük a törvényhatósági bizottságnak — mert hiszen erről beszélek, ez a vezetője Budapest székesfővárosnak, — összetételét, működési terét és keretét, akkor megértjük azt, hogy miért nem mutatkozik itt más, szebb és nemesebb dolog iránt érdeklődés. A jelenlegi szellem, a mely ott uralkodik, nem felel meg a történelmi tradiczióknak és hagyományoknak. Az egy uj szellem, a mely először belopta magát a fővárosba, észrevétlenül terjedt és azután uralkodóvá lett a közgyűlési teremben, uralkodik a törvényhatósági bizottságon és diktál ott az ő külön felfogása, erkölcsi és világnézete szerint. Ebből a teremből ma még ugyan nem teljesen, de ki vannak szorítva a régi becsületes polgárelemek, 56*
