Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-299

444 299. országos ülés 1911 november 27-én, hétfőn. a kiknek elsősorban a közügy, a közérdek feküdt szivükön és most, sajnos, ott vagyunk, hogy köztudatba ment át, liogy a főváros törvényhatósági bizottságában klikkek és törzsfőnökök uralkodnak. Sümegi Vilmos: Mindig igy volt: egyszer az egyik, máskor a másik! (Mozgás.) Égy hang jobbfelöl: Régi dolog! Szmrecsányi György: Ez régi dolog, igaza van a t. igazságügyminister urnak és több izben fordult elő itt a képviselőház előtt is. Ezt minden ember, a ki csak némileg ismeri is a dolgokat, tudja, mindenütt beszélnek róla, de azt, hogy valaki itt erős kézzel belenyúlna, hogy valaki erre vállalkozott volna, azt még nem hallottam. Bródy Ernő: Előbb az autonómia dicséretót zengte. Ez az autonómia? Sümegi Vilmos: A törvény rossz! Szmrecsányi György: Igen, de no méltóztassék feledni, hogy én a közigazgatás rendezését kívánom. Elismerem, hogy ily alakban nem történhetik, de a legteljesebb autonómia keretén belül, . . . Eitner Zsigmond: Tisztességesebbé lehet tenni! (Ugy van! balfelöl.) Szmrecsányi György:... de nem oly módon, hogy államosítunk és az államosítás jelszavával megyünk neki a törvényhatóságoknak. (Ugy van! a bálr és a szélsőbaloldalon.) Állításom igazolására bátor leszek itt mindjárt megfelelő argumentumokkal előállani. Csak azt jegyzem meg, hogy elsősorban azon férfi kijelentésére hivatkozom, a ki a főváros bizottságában évtizedek óta működik, a ki annak minden csinyját-binját megtanulta ismerni, a ki (! főváros egyik kerületét is képviselte, és ez volt képviselőtársunk Nagy Dezső, a ki elfogultsággal sem vádolható meg, mert ha elfogult volna, akkor is inkább az én általam kéjjviselt állásponttal szemben volna elfogult. Farkas Pál: Sohasem volt a törvényhatósági bizottság tagja, soha! Szmrecsányi György: 'Nem a közigazgatási bizottságról beszélek. Farkas Pál: A közgyűlésnek sem volt tagja. (Ugy van! a jobboldalon.) Szmrecsányi György: Megengedem, nem vitatkozom, miután Heltai, Bródy és Farkas t. képviselő urak mondják, s ők jobban ismerik e testület személyi részét, mint én. (Mozgás.) De azt megengedik, hogy Nagy Dezső oly komoly ember, a kinek nyilatkozata, ha ily irányiján történik, súlyosan esik latba, azt respektálni kell és az argumentumul fogadható el. Nagy Dezső oly komoly jogász, a ki teljesen tisztában van azzal, hogy ha súlyos vádakkal áll elő, ezért helyt kell állnia. Polónyi Géza: Azonkívül testvér is! Farkas Pál: Egy páholyban voltak ? (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza: Én velem nem. Szmrecsányi György: Előrebocsátottam azt, hogy ha Nagy Dezső elfogultsággal egyáltalában megvádolható, ugy legfeljebb az én álláspontommal szemben lehetne az. De én tovább megyek, és hivatkozom Nagy Dezső azon kijelentésére, hogy igenis, a fővárosi törvényhatósági bizottság mai összetételében nem kifejezője a budapesti polgárság felfogásának. Bródy Ernő: Tessék másikat választani! Szmrecsányi György: Hogy mennyire nem az, és mikép fejezte ki ezt Nagy Dezső, bátor leszek utalni arra a rendkívül érdekes beszédre, melyet ő 1908 novemberében a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával itt elmondott. Á beszéd ezen részét, miután annak minden szavával és minden betűjével teljesen egyetértek, sőt azt hiszem, hogy vele itt a t. házban pártkülönbségre való tekintet nélkül a többség is egyet fog érteni, bátor leszek a mélyen t. háznak felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Konstatálnom kell azt, hogy ezen javaslatot annak idején a függetlenségi párt egy része nem a legkedvezőbben fogadta«, — t. i. a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, s erre nézve hivatkozik az akkori többségi pártnak a felfogására. (Olvassa) : »TJgyszólván bizonyos ellenszenv mutatkozott a javaslat iránt, mely ellenszenv okaival itt a képviselőházban is röviden foglalkozni kell és meg kell állapítani, vájjon ellenszenv fenforgására jelenleg is van-e ok, vájjon, ha egyáltalában fennforgott ezen ellenszenv oka, megszünt-e az már. Kétségtelen dolog, hogy a főváros administráeziójában bizonyos kellemetlen zavarok mutatkoznak, hogy ez nem áll azon a magaslaton, melyet az ország fővárosának közigazgatásától méltán elvárhatunk. Méltóztassék csak egy pillantást vetni azokra a bizottsági ülésekre, melyek a fővárosi törvényhatóság kebelében lefolynak. Sokszor igen szomorúan kell taj)asztalnunk azt, hogy ott még a tárgyalási rend sem tartatik be akkép, a mint azt a fővárosi törvényhatóságtól méltán megkövetelhetjük. Ott rendesen nagy zavarok vannak, ott sokszor a türelmetlenség a lehető legmagasabb fokra hág ; szóval nem ritkán hiányzik a kedélyállapot, a mely okvetlenül szükséges arra, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága kellő eredménynyel működhessék.* Itt azután beszédének további részében hivatkozik az 1872 : XXXVI. t.-cz. hibáira és a hibák okát ezen törvényczikkben véli megtalálni. Majd igy folytatja (olvassa): »Móltóztassék megengedni, hogy csak egy pár szóval jellemezem, miként megy ma a fővárosi bizottság megalakítása. A törvény szerint választói joggal bir az, a ki országos választói joggal is bir, megkívántatik azonban, hogy irni ós olvasni tudjon és a mi a legfontosabb, legsérelmesebb és a legtöbb visszaélésre adott alkalmat, az, hogy szűk-