Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-299
442 299. országos ülés 1911 magyar fővárosban van; beszédem során azonban igazolni fogom e téren tett szomorú tapasztalataimat és aggályaimat és kénytelen vagyok már előre is jelezni, hogy én nem tartom ezt a fővárost minden izében magyarnak. Méltóztassanak megengedni, hogy azt mondhassam, hogy ennek a fővárosnak szive dobbanása nem érez mindig egyet a nemzet szivének dobbanásával. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az utóbbi 30—40 év alatt a magyarosodás Budapesten óriás-léptekkel haladt előre. Én, mint fiatal ember, nem hivatkozhatom e téren személyes tapasztalatokra, de tudom, hogy 40 évvel ezelőtt itt még alig lehetett magyar szót hallani, (Ellentmondások jobbfelöl,) német czégtáblák függtek a boltok felett, az utezafeliratok és utczanevek németül voltak kifüggesztve, német és rácz társalgást lehetett hallani az utczákon és a benszülött polgárság, a mely magva a fővárosnak, családi és érintkezési nyelvként a németet használta. Ez a németajkú polgárság azonban, t. képviselőház, minden egyes alkalommal megbízható magyar elemnek bizonyult. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A megpróbáltatások nehéz napjaiban mindig ott lehetett látni a nemzet igazaiért küzdők táborában, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) s ha kellett, áldoztak a nemzet oltárán vérrel és anyagiakkal is. (Ugy van! bal/elöl. Felkiáltások a jobboldalon : Haynau!) Az az eltévelyedés, a mit a főváros polgárságának szemére szoktak hányni, hogy Haynaut díszpolgárrá választották Pesten, nem irható ennek az elemnek rovására, mert történelmi tény, hogy ezen választásban Pest városának legselejtesebb elemei vettek részt, azt pedig, hogy ilyen rettentő felfordulások milyen anyagot vetnek felszínre és milyen elemeket tolnak előtérbe, a közelmúlt nemzeti ellenállás alkalmával tapasztalhattuk. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Kovácsi Kálmán : A legutóbbi választásoknál! Szmrecsányi György: Ez tehát egy igazságtalan vád, a melyet maguk a történeti ténj r ek czáfolnak. (Úgy van! balfelöl.) Emlékezzünk csak vissza, t. képviselőház, az 1848-iki márcziusi nagy napokra. Emlékezzünk vissza arra, hogy az egész nemzetre kiható mozgalom onnan a városházáról, a hazafias németajkú polgárok köréből indult ki, és emlékezzünk meg a Staffenbergekről és a Ilottenbillerekről, a kiknek emléke mindig csak példaképen élhet a fővárosnak és minden magyar embernek szeme előtt. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsobaloldalon.) Ezt a hazafias, németajkú polgárságot megmagyarositotta egy korszak, a melyet általában Királyi Pál korszakának szokás nevezni. Királyi Pál óta oly nagy léptekkel haladt előre a magyarosodás, hogy ma aránytalanul kedvezőbb eredményekre mutathatunk rá, mint az előbbi népszámlálások alkalmával. A főváros fejlődése szédületes arányokat öltött, ugy hogy a kontinensen csakis Berlin november 27-én, hétfőn. fejlődése múlja ezt felül, csak Berlin halad hasonló arányokban. És ha végigtekintünk fővárosunk helyzetén és azt vizsgáljuk, vájjon ezen szédületes fejlődéssel arányosan lépést tartott-e a tradicziőkhoz és az ősi erkölcsökhöz és hagyományokhoz való ragaszkodás érzete is, akkor elég szomorú eredményekre jutunk. (Ugy van! balfelöl.) ítészben saját tapasztalataim, részben pedig azon eredmények alajDJán beszélek, a melyeket e téren nálam hivatottabb férfiak állapítottak meg, . . . Farkas Pá!: Például Polónyi Géza! Polónyi Géza : Önnél mindenesetre hivatottabb ! (Mozgás.) Farkas Pál: E téren nem vitatom. (Zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: ... a kik megállapították, hogy ez a fejlődés nem természetes és nem reális, és hogy nagyon sok olyan veszedelmes jellege van, a melyeket pártkülönbség nélkül kötelességünk csirájában elfojtani. Hogy is lehet itt a hazafias és nemzeti eszmék gyarapodásáról beszélni, ha azt látjuk, hogy itt a fővárosban van megalajjozva és innen indul ki a kozmopolitizmusnak és internaczionális izgatásnak legveszedelmesebb fajtáj a; (Igaz! Ugy van! balfelöl és a szélsobaloldalon.) a mikor azt látjuk, hogy innen »társadalomtudomány,« »demokráczia,« »nemzetközi szocziáldemokráczia« s »szabad gondolkozás^ jelszavak alatt viszik szét ezeket a — bocsánatot kérek a kifejezésért — őrültségeket az egész országba? Hogy lehet itt a nemzeti érzés gyarapodásáról beszélni, midőn azt látjuk, hogy ezeknek a tanoknak hirdetői Budapesten évről-évre mindig nagyobb közönséget tudnak vonzani gyűléseikre, az ezeket hirdető újságok pedig mindig nagyobb olvasóközönséget tudnak a maguk érdekszférájába bevonni ? Hogy lehet itt nemzeti gyarapodásról beszélni, midőn azt látjuk, hogy e veszedelmes tanok megmételyezik magukat főiskoláinkat is; midőn azt látjuk, hogy a tanszabadság örve alatt nyíltan hirdetik ezeket a tanokat a kathedrákról is ? (Ugy van! balfelöl.) És a mi a legelszomorítóbb ebben, az az, hogy azon ifjúsági egyesület, a mely ezen zászlók alatt toborzódik össze, egymagában több tagot számlál, mint a többi hazafias és vallásos czélu ifjúsági egyesületek együttvéve. (Ugy van! balfelöl.) Itt meg kell állanom egy per ezre és rá kell mutatnom arra, hogy ez az internaczionális tanokat hirdető egyesület a »Galilei kör«, nemrég azzal a kéréssel fordult a fővároshoz, hogy egy főiskolai internátus létesíttessék. (Mozgás.) Biztos értesülésem és tudomásom van róla, hogy a főváros vezető körei ezt az eszmét a legnagyobb készséggel fogadták és hogy intézkedések történtek . . . (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Farkas Pál: Tévedni tetszik. Épen megfordítva. (Mozgás a jobboldalon.)
